DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen a választ és az ebbõl kiérzõdõ aggódást is, hiszen Magyarországon úgyis igen rossz az elmebetegek társadalmi megítélése, nagyon rossz a befogadásuk. Ha egy-egy rumihoz hasonló eset elõfordul, amikor egy egész közösséget irritál egy beteg, és a végén valahogy tragikusan rendezõdik, ez évekre, évtizedekre visszaveti az elmebetegek helyzetét. Éppen ezért, amíg nem jön létre ez a szakmai program, addig a szakmának - és úgy tudom, a Pszichiátriai Társaság ebben támogatja a tárcát - meg kellene találnia a megoldást az átmenet idejére is, hiszen, ahogy mondtam, aki egyszer már meghalt, fel nem támasztható a tudomány mai állása szerint. Ennek elkerülése és a helyzet további romlása mindenképpen aktívabb fellépést igényelne. Különben - ahogy a Pszichiátriai Társaság elnöke írta - az fenyeget, hogy a legsúlyosabb betegek egy része ellátatlanul marad, mint ahogy az az Egyesült Államokban a hajléktalan, kezeletlen elmebetegek jól ismert problémájában már megjelent. Pedig ott 27 ágy van és óriási pszichoterápiás háttér. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)