BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A büntetõeljárás reformjához kapcsolódóan a népi ülnöki rendszerrõl szeretném önt kérdezni.
Mint ismeretes, a jelenlegi gyakorlatban egy hivatásos és két laikus bíró ítélkezik, a fiatalkorúak bíróságán pedig az egyik laikus bírónak, tehát az egyik népi ülnöknek, pedagógusnak kell lennie.
Az ülnökök szavazata a bíróéval egyenértékû és vitás esetekben szótöbbséggel hozzák meg döntésüket. Az ülnökök ezért a tevékenységükért napi 500 forint adóköteles díjazásban részesülnek. Teljes havi foglalkoztatás esetén ez az összeg körülbelül a minimálbérrel azonos, meg sem közelíti a bírói testület hivatásos tagjainak vagy a tárgyalásokon részt vevõ ügyvédek díjazását.
A kérdéskör ismerõi szerint ez az ülnöki testületben már korábban is jelen lévõ kontraszelekciós folyamatot felgyorsította. Tapasztalatok szerint komoly veszéllyé vált az elöregedés, mert az ülnökök átlagéletkora megnõtt.
Ha azt akarjuk, hogy az ülnöki intézmény ne váljon formálissá, akkor arra kellene törekednünk, hogy fizikailag és szellemileg aktív embereket lehessen ebbe a testületbe beválasztani, ezeket pedig a magyarországi viszonyoknak megfelelõen megfelelõ bérrel, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel lehetne honorálni.
Azt szeretném kérdezni tehát, miniszter úr, hogy a büntetõeljárás reformjának elõkészülete folyamán milyen szakértõi válaszok alakultak ki, milyen szakértõi álláspontok születtek a népi ülnöki rendszerrel kapcsolatban és az ülnökök szerepének megítélésében? (Taps.)