SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Asszony! Elõször is hadd mondjam azt: a nõi nyugdíjkorhatár emelését nem a mostani kormány, hanem a korábbi parlament határozta el 1993-ban, egy elfogadott törvény szerint. Ez munkajogilag a nõi nyugdíjkorhatárt 1995-ben már 56 évre emelte, és ez 1995-ben és 1996-ban is 56 év.
De az igazi kérdés, hogy mi lett az aláírásgyûjtéseknek a sorsa. Erre szeretnék válaszolni. Az aláírásokat - miután a Ház elnökének benyújtották - a Ház elnöke kiadta a szociális és egészségügyi bizottságnak, amelynek akkor dr. Kis Gyula volt az elnöke. A bizottság 1991. április 14-én megállapította: a nõi nyugdíjkorhatár emelésére addig nem kerül sor, ameddig az átmeneti szabályokról szóló külön törvényt a parlament nem alkotja meg. Addig, amíg ez a törvény meg nem születik, a nõk a korábbi feltételek szerint, 55 éves korban elmehetnek nyugdíjba. 1994. április 6-ai ülésén a parlament elfogadta ezt a törvényt.
Ezt követõen az MSZOSZ nõi választmányának elnöke újólag megkereste - megismételvén az aláírás-benyújtást, amely 160 ezer aláírást tartalmazott - a Ház elnökét. Ezzel ismételten a szociális és egészségügyi bizottság foglalkozott, és 1994. november 29-én azt állapította meg, hogy a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló törvénynek az Országgyûlés eleget tett akkor, amikor 1994. április 6-án a már hivatkozott törvényt elfogadta.
Annyit hadd tegyek hozzá, és elnézést kérek, hogy az idõt egy kicsit túllépem, de tessék majd levonni a második egy percbõl.