DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Legfõbb Ügyész Úr! Tisztelt Ház! A legfõbb ügyész úr a Legfelsõbb Bíróság elnökével az Alkotmánybírósághoz közösen elõterjesztett beadványában az 1956. októberi forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bûncselekményekkel kapcsolatos eljárásról szóló úgynevezett igazságtételi törvény megsemmisítését indítványozta. Indoklásuk szerint a törvény nemcsak alkalmazhatatlan, hanem alkotmányellenes is, többek között azért, mivel átírta az alapjául szolgáló 1949-es genfi nemzetközi egyezményeket, akadályozza a sortûz-ügyek lezárását, ütközik a háború áldozatainak védelmére 1949. augusztus 12-én kötött genfi egyezményekkel, vagyis azokkal a nemzetközi megállapodásokkal, amelyek az Alkotmánybíróság határozata értelmében az egész törvény alapját képezik.
A parlament által 1993. február 16-án megszavazott, de ki nem hirdetett igazságtételi törvényt a köztársasági elnök kérésére az Alkotmánybíróság átvizsgálta, és október 13-ai határozatában megállapította, hogy az részben alkotmányellenes. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az alkotmány 7. §-a értelmében a nemzetközi jog általános elismert szabályai formális kihirdetés nélkül, pusztán az alaptörvény rendelkezései alapján is részei a magyar jogrendszernek. Ezzel a bírói testület megkerülte azt az akadályt, melyet az jelentett, hogy elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény a genfi megállapodásokra hivatkozott, mondván, hogy azokat az 1954. évi 32. számú tvr. közzétette. A tvr. azonban nem az egyezmények szövegét közölte, hanem annak kihirdetését rendelte el. A szöveget nem a hivatalos lapban tették közzé, hanem a Külügyminisztérium megbízásából a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentette meg 1955-ben.
Az Alkotmánybíróság 1993. október 13-án kihirdetett határozata, majd a törvény újraalkotása után megkezdõdtek a perek. Jelenleg több sortûz-ügy van a Legfelsõbb Bíróság elõtt. A törvény alapján elsõfokon látszólag ellentétes ítéletek születtek. A salgótarjáni sortûz ügyében elmarasztaló ítélet, míg a tiszakécskei esetben - mondván, az akkori eset nem számít a genfi egyezményekben említett nem nemzetközi jellegû fegyveres összeütközésnek - az eljárást megszüntetõ végzés született. A Legfelsõbb Bíróság büntetõkollégiuma 1995. október 30-án már összeült, hogy elvi állásfoglalást alkosson arról, hogy miként járjanak el a továbbiakban a bíróságok sortûz-ügyekben. A kollégiumi döntést akkor a legfõbb ügyész úr közbenjárására elhalasztották.
Kérdezem legfõbb ügyész úrtól, miért csak két évvel a hatálybalépése után találta a legfõbb ügyész alkalmazhatatlannak és alkotmányellenesnek az igazságtételi törvényt. Az Alkotmánybíróság döntésébõl lehetett következtetni korábban is arra, amennyiben átírta a törvény a genfi egyezményeket. Közben miért állnak az igazságtételi büntetõeljárások? A kollégiumi állásfoglalást a büntetõkollégium miért mellõzte? A mellõzés érdekében legfõbb ügyész úr tett-e kezdeményezõ lépést? Kezdeményezte-e a genfi konvenció szabályszerû kihirdetését, közzétételét? Az Alkotmánybírósághoz intézett közös elõterjesztésrõl és azok indokairól.... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)... tájékoztatta-e az Országgyûlés valamely szervét vagy tisztségviselõjét?
Várom legfõbb ügyész úr válaszát. (Taps az FKGP padsoraiból.)