DÖGEI IMRE (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Mindnyájan hallottuk optimizmust sugárzó nyilatkozatát, mely szerint a kormány megoldja az egészségügy problémáit.
Az egészségügyi kormányzat azzal az indokkal számolta föl a szülõotthonokat, hogy a kórházak a maguk felszereltségével sokkal jobban ellátják a gyermekszüléssel kapcsolatos teendõket - az esetleg fellépõ komplikációkra is tekintettel -, mint a gyengén felszerelt szülõotthonok. Ezzel az indokkal számolták fel a törökszentmiklósi szülõotthont is.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Néplap január 3-i száma arról adott hírt, hogy a Törökszentmiklós vonzáskörzetében fekvõ Tiszapüspökin egy hirtelenében riasztott fodrásznõ - mint alkalmi szülésznõ - komplikációktól mentesen segített a világra egy egészséges fiúgyermeket. A telefonon riasztott mentõ tetemes késéssel, már a szülés megtörténte után érkezett a 20 kilométer távolságra levõ Szolnokról. Tiszapüspöki ugyanakkor csak 6 kilométer távolságra fekszik Törökszentmiklóstól, és az ottani szülõotthonba, ha fel nem számolták volna, hamarabb el tudták volna szállítani a vajúdó anyát.
Miniszter Úr! A kis Lacikának nagy szerencséje volt, hogy simán zajlott le a figaró segédletével levezetett szülés. Azt még elgondolni is szörnyû, hogy mi történt volna az anyával és a gyermekével, ha súlyos komplikáció lépett volna fel. Semmi biztosíték sincs arra, hogy a hasonló esetek súlyos következményekkel nem fognak elõfordulni hazánk kistelepülésein.
Kérdezem tehát miniszter urat: okos dolog volt-e megszüntetni a kistelepülésekrõl könnyen elérhetõ szülõotthonokat?
A második: tényleg vissza akarnak-e térni az orvoslás hõskorába, amikor a borbélymester eret vágott és pungált is, ha a szükség úgy hozta?
Tisztelettel várom miniszter úr válaszát. Köszönöm. (Taps a kisgazdák padsoraiban. - Folyamatos zaj.)