CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A gépjármûadóról szóló, az 1995. évi XCVIII. törvénnyel módosíftott 1991. évi LXXXII. törvény 2. §-a alapján az adó alanya a gépjármû forgalmi engedélyének tulajdonosi rovatában az év elsõ napján feltüntetett tulajdonos. Amennyiben a forgalmi engedély az év elsõ napján a tulajdonos mellett az üzemben tartót is tartalmazza, az adóalany az utóbbi.
Ez a rendelkezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gépjármûadó fizetési kötelezettsége - akár egy évre kiterjedõen is nem - nem követi esetleges eladás esetén a tulajdonosváltozást. Tehát olyan tárgyért kell adót fizetni, amely az adózónak már nem képezi tulajdonát. Nyilvánvalóan ez a probléma az év elsõ napjához minél közelebb álló eladások esetén súlyosabb, azonban elvileg az év egész idõszakára vonatkoztatható.
Gyakori eset az, hogy a mai egyre romló megélhetési körülmények között a gépkocsiját, teherautóját eladni kényszerülõ állampolgár, vállalkozó abba a helyzetbe kerül, hogy ilyen tulajdonosi alap nélküli adó fizetésére kötelezett. Ezzel az adókötelezettségi szabállyal ellentétben áll a biztosítók gyakorlata, akik a tulajdonosváltást természetesen pontosan nyomon követik.
Felteszem a kérdést: államtitkár úr igazságosnak tartja-e a szóban forgó rendelkezést, amely egyes állampolgárokat igen érzékenyen érint, és igazságérzetükkel szöges ellentétben adófizetésre kényszerít. Az adójogszabályok küszöbön álló felülvizsgálatánál szerepel-e ennek az adózási gyakorlatnak a megváltoztatása?
Kérem államtitkár úr válaszát feltett kérdéseimre. (Taps a KDNP padsoraiban.)