HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Én is csak röviden szeretném indokolni az emberi jogi bizottság döntését, amely ellenszavazat és tartózkodás nélkül egyhangúlag támogatja ennek a már 1992 novemberében aláírt egyezménynek a kihirdetését.
Két olyan fõ szempont van, ami miatt az emberi jogi bizottság különösen elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Az egyik az, amirõl államtitkár úr is beszélt. A két ország között immár évek óta példaértékûek a kapcsolatok, különösen a kisebbségvédelem területén, és aki ismeri ezt az egyezményt, tudja, hogy ez az egyezmény tulajdonképpen az élet minden területérõl szól, a gazdaságtól kezdve a kultúrán át az oktatásra is kiterjed. Ugyanakkor ez a két állam közötti megállapodás - azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim - bizonyítja azt, hogy Magyarországgal lehet megállapodást kötni, Magyarország hajlandó más szomszédos országokkal is ilyen jellegû megállapodásokat kötni, ha elfogadják azokat a sztenderdeket, amelyeket nevezzünk egyszerûen európai sztenderdeknek. Amúgy is kívánatosnak tartjuk, hogy azokkal az országokkal, ahol magyarok élnek, az ilyen jellegû megállapodásokat minél elõbb megkössük.
A másik, amit nagyon fontosnak tartok megjegyezni, hogy ez a megállapodás, illetve ez az egyezmény tulajdonképpen meghaladja az európai normákat, meghaladja az Európa Tanács 1201-es ajánlását. Arról nem is beszélve, hogy amikor aláírtuk Szlovéniával, még ez a bizonyos híressé vált 1201-es ajánlás nem létezett. Azt hiszem, ez az egyezmény mindkét ország szempontjából bizonyítja, hogy mind a két ország az aktív kisebbségvédelem politikájára helyezkedett, és ez igazából üdvözlendõ. Tehát e két ok miatt elfogadásra ajánljuk.
Ha tisztelt képviselõtársaim megengedik, akkor két lábjegyzetes megjegyzést teszek.
Az egyik az - majd talán viszontválaszában államtitkár úr választ ad nekünk -, hogy '92. november 6-án írtuk alá a megállapodást, és a kihirdetés csak most kerül sorra, három és fél évvel késõbb. Ennek vannak-e okai vagy nincsenek?
A másik pedig: Magyarország aláírta a regionális, illetve kisebbségi nyelvek chartáját, és ezt a mai napig rajtunk kívül két ország írta alá.
(17.20)
Azt hiszem, hogy érdemes lenne diplomáciai oldalról erõfeszítéseket tenni azért, hogy esetleg Szlovénia legyen a negyedik ország, mert minden egyes feltételt teljesít, és tudjuk, hogy ez az egyezmény csak akkor lép életbe, ha legalább öt európai ország írja alá. Azt hiszem, hogy a dolog természeténél fogva ez ehhez az egyezményhez tartozik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ-frakció soraiban.)