DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Pusztai Erzsébet képviselõ asszony megítélésem szerint nagyon röviden összefoglalta a most kialakult helyzetet: szükséges, de nem elégséges módosítással állunk szemben. Tulajdonképpen egyet tudok érteni Torgyán József képviselõtársunk azon megjegyzésével is, hogy egy dilettáns valamivel állunk szemben, de árnyalni szeretném ezt a kifejezést. A "dilettáns" szó ugyanis eredetileg nemcsak azt jelenti, hogy nem ért hozzá, hanem hogy kedvét leli benne. (Derültség.) Nagyon remélem, hogy a kormány nem leli kedvét abban, hogy ezt a személyi jövedelemadó törvényt keresztülhajszolta a parlamenten, és már elsõ hónapos mûködése során nyilvánvalóvá vált, hogy nem felel meg a mindennapi igényeknek, illetve mûködésbeli problémákkal szembesültünk január végén mindannyian. Ez szomorú dolog. Nem személyekben gondolkodva, hanem az egész törvényhozási folyamatban, ha vissza tetszenek gondolni: itt is az a helyzet volt, hogy egy keddi napon reggel még nem volt világos, mi is az, amit meg akar szavaztatni velünk vagy önökkel - mármint a kormánypárti többséggel - a kormány. Mentek a háttértárgyalások, kialakultak a kompromisszumok. Ilyen körülmények között a felelõs törvényhozás okvetlenül oda vezet, hogy hét év után... Vagy nem is tudom: '87-ben született a személyi jövedelemadó törvény, '88-tól mûködik, ezer módosítással elérkezett '95-re, született egy vadonás új - és most kezdjük ugyanúgy módosítgatni.
(18.40)
De hát egy jó azért van benne: legalább elindult az a módosítási folyamat, amelynek a végén - újabb hét év múlva - már az is lehet, hogy használható törvényünk lesz.
A dolog külön érdekessége, hogy most az a személy kerül újra pénzügyminiszteri posztra, akinek annak idején tevékeny szerepe volt az szja bevezetésében. Majd meglátjuk, hogy az õ kezében hogyan fog a továbbiakban formálódni; mert egyet tudunk a kormányról: hogy ront vagy javít, de nem henyél, s bizonyára lesznek újabb és újabb módosítások kormányzati oldalról is.
Egyet tudok érteni a Szocialista Párt vezérszónokával is abban, hogy ez a módosítás valóban nem változtat a törvény koncepcióján. Csak hát a különbség kettõnk között az, hogy ezt én úgy folytatom, hogy ez a baj. Ez a baj, mert megmaradt többek közt a törvényben az az édes kis összefüggés is, hogyha 2 milliót keres egy ember, akkor adunk neki - durván - 50 ezer forint adójóváírást adott esetben, és ha 600 ezret keres egy évben, akkor adunk neki 32 ezret, ha mindketten 200 ezer forintos mellékjövedelemmel rendelkeznek. Ezt hívják pozitív diszkriminációnak - a gazdagabbak részére.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem erre esküdtünk - önök se erre esküdtek! Ezért mondom, hogy az elõttünk álló törvényjavaslat szükséges... (Közbeszólás a bal oldalról: Nem igaz, pontatlanok ezek a számok!) Tessék kiszámolni, én kiszámoltam, ez pontosan úgy van, ahogy mondtam!
Ezeken a problémákon részben javít a kormány által beterjesztett és kissé tovább módosított javaslat. Mi tehát ezt meg fogjuk szavazni, de állítjuk, hogy ez a segítség szükséges, de nem elégséges segítség. Mi is úgy látjuk, hogy például az adójóváírás elõbb említett visszássága nem illik bele az ország alkotmányos rendjébe.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)