AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak néhány nagyon rövid gondolat erejéig szeretnék a vitában elhangzottakra visszatérni.
Egyrészt teljesen világos, hogy a pénzügyi kormányzat álláspontja szerint is a most hatályban lévõ szja-törvény nem tartozik a legsikeresebb törvénykezések közé. Amikor nem olyan régen megkérdezték a pénzügyminiszter urat, hogy hogyan értékeli az elmúlt egyéves munkáját és mire büszke és mire nem büszke, akkor is a nem büszkeségek között az szja-törvény emelte ki. Tehát mindenképpen úgy gondoljuk, hogy 1997-re vonatkozóan az szja-törvénynek egy lényeges módosítása lesz majd szükséges. Ilyen értelemben minden olyan kritika, amelyik azt mondja, hogy bizonyos összefüggéseket újra végig kell gondolnunk, nyitott kapukat dönget. Természetesen itt sokféle kényszer volt, 480 milliárdos bevételi elõirányzat volt, ami adópolitikai vagy adófizetõi szempontból a végén nem a legszerencsésebb megoldásokhoz vezetett. Ennek mi is tudatában vagyunk, tehát úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy fontos körülmény, amit le kell szögezni.
Másrészt szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy - a jövõre nézve - az államháztartási törvényben a Ház törvényerõre emelt egy olyan rendelkezést, miszerint ezután 45 napnak kell majd eltelnie hasonló törvények elfogadása és életbe lépése között. Ez a rendelkezés feltehetõen alkalmas lesz arra, hogy a törvények alkalmazására való felkészülés zökkenõmentesebb legyen.
Itt most konkrétan az szja-nak az elõlegszámítással összefüggõ problémaköre került nagy erõvel napirendre, miután ebben tényleg teljesen nyilvánvaló anomáliák következtek be a hiányos rendelkezések miatt. Továbbra is azt állítom, hogy az APEH-közlemény, az azt megalapozó pénzügyminiszteri irányelv, illetve a most a tisztelt Háztól megszavazásra kért törvénymódosítás képes ennek a helyzetnek a megfelelõ kezelésére; de a gyakorlati tapasztalataink szerint is, amilyen problémákkal idáig elárasztották az adóigazgatást, azok a problémák ezekkel a lépésekkel lényegében kezelhetõk.
Úgy veszem észre, hogy tulajdonképpen egy párt kivételével egyetértés van abban - vagy mintha egyetértés lenne -, hogy amit most beterjesztettünk, az elfogadható és szükséges lépés. Az más kérdés, hogy egyéb lépéseket is szorgalmaznak mások.
Ami azt a kérdést illeti, hogy ennek a javaslatnak milyen hibái vannak, ezzel kapcsolatban õszinte megdöbbenéssel hallottam azt az érvelést, miszerint az általános jogelvekbõl az következik, hogy visszamenõlegesen semmiféle módosítást nem lehet végrehajtani. Ebben az esetben ez azt jelenti - csak szeretném világossá tenni mindenkinek, a rádióhallgatóknak is -, hogy a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint, ha valakitõl többet vontak le januárban, februárban, mint amennyit az új módosításoknak, közleményeknek megfelelõen lehetett volna, akkor azt neki nem kell visszaadni, mert az általános jogelvekbõl az következik, hogy az adott adózó állampolgárra a kedvezõbb szabály is csak márciustól léphetne életbe.
(18.50)
Én ezzel szemben úgy gondolom és engem úgy tanítottak - ha nem is túl sokáig, de azért egy rövid ideig én is tanultam a Közgazdaság-tudományi Egyetemen jogot -, hogy ha a szabály kedvezõbb az adózó állampolgárra nézve, akkor az bizony lehet visszamenõleges hatályú is.
Én azt gondolom, hogy ez a rendelkezés, ahogy mi most javasoljuk, igenis így alkalmazható, és lehetõvé tehetõ ezzel, hogy visszamenõlegesen is az adózó számára kedvezõbb megoldást alkalmazzanak.
Összességében tehát köszönöm a vitában elhangzott gondolatokat, és továbbra is azt kérném a tisztelt Háztól, hogy a kivételes eljárás szabályainak megfelelõen, a kormány által támogatott módosító javaslatokat és majdan az egész törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)