DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány megalakulásakor, amikor azt tapasztaltam, hogy ez a kormány nem hoz létre humánpolitikai kabinetet, valamint hogy a parlament szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságának nevét szociális és egészségügyi bizottságra változtatja, akkor gyanakodni kezdtem. Aztán az elmúlt másfél évben ez a gyanúm megerõsödött, és végsõ soron miniszter úr expozéja tökéletesen igazolta a feltételezésemet.
Ami miatt a Magyar Demokrata Fórum nevében én ezt a vitanapot kezdeményeztem: ennek a kormánynak nincs családpolitikája. Nincs családpolitikája; miniszter úr szociálpolitikáról beszélt és nem családpolitikáról. Én elhiszem, hogy ez a kormány azt vallja, hogy a családok jólétének biztosítása cél, de ezt nem elég vallani; tenni is kellene valamit.
Miniszter úr szerint a kormány családpolitikája egyenlõ az államháztartási reform végrehajtásával. Nekünk azonban az a véleményünk ha egy kormánynak van családpolitikája, akkor azt szem elõtt tartva hajtja végre az államháztartási reformot. Ez az alapvetõ különbség.
Sokat beszélhetnék arról, hogy mi a családpolitika alapja, mik az elvei, mik az értékei és mik a céljai. Nem tehetem; az idõm rendkívül rövid. De az alapvetõ különbséget azért fel kell vázolnunk a szociálpolitika és a családpolitika között; mert úgy látom, ez nem világos. A szociálpolitika az átlagosnál rosszabb körülmények között élõk számára biztosít juttatásokat és további lehetõségeket. A családpolitika olyan társadalompolitika, amelyik a családok normális társadalmi mûködésének feltételeit igyekszik megteremteni és támogatni. Alapvetõ különbség van a kettõ között.
Miért olyan nagyon fontos, hogy legyen egy kormánynak családpolitikája? Nekem az kevés, hogy a családok jólétének biztosítása a cél. Hiszen a családban kezdõdik minden. A családban kezdõdik a nemzet, a családban kezdõdik a haza, a családban kezdõdik az egészség, a családban kezdõdik az egészséges lélek. Egy egészséges, jól mûködõ társadalom csak egészséges és jól mûködõ családokból épülhet fel. Ezért nem egyszerûen jólétrõl van szó. Nem létezik mentálhigiéné, nem létezik egészségvédelem, nem létezik prevenció családvédelem nélkül.
Ezért - hogy elmondjam azt is, hogyan lehetne ezt tenni - röviden fölvázolom azt is, hogy mi is a családvédelem, a családpolitika eszközrendszere.
Elõször is: ha egy kormánynak van családpolitikája, akkor igyekszik az egész társadalmat ennek alapgondolataival áthatni. Az oktatási rendszerben megjelenik a család fontossága, a család mint érték, a családi életre nevelés. Errõl Dobos képviselõtársam még beszélni fog. De megjelenik a tömegtájékoztatásban is. Éppen ezért nyújtottunk be a médiatörvényhez egy módosítást, amelyik az egészségvédelem mellett a családok fontosságát is a közszolgálati televíziózás szemléletének középpontjába igyekszik állítani.
Áthatja a családpolitika a jogalkotást, a törvényhozást. E szemlélet alapján születik meg a családjogi törvény, a szociális törvény, a gyermek- és ifjúságvédelmi törvény és valamennyi jogszabály; pénzügyi jogszabályok is - az adótörvények, az éves költségvetés, a foglalkoztatáspolitika, a településfejlesztés. Ennek megfelelõ intézményrendszereket hoz létre egy kormány, vagy azok létrejöttét elõsegíti. Olyan intézményeket, amelyek igyekeznek megelõzni a családokban kialakuló krízishelyzeteket és olyan intézményeket, amelyek a kialakult válságállapotokat kezelni tudják, és segíteni tudnak a családoknak.
Valóban, a családpolitika része a családokhoz irányított juttatások és jogosultságok rendszere, a gyermekes családok támogatása, a családi pótlék és adókedvezmény, az anyasági támogatások rendszere. De ide tartozik a civil társadalom családsegítõ eszközeinek támogatása is, a legkülönfélébb csatornákon egyesületek és szervezetek támogatása, létrejöttük ösztönzése, hiszen a civil társadalom saját mûködése nélkül, intézményeken keresztül csupán, nem lehet jó családpolitikát folytatni.
Ide tartozik a megfelelõ ellenõrzés rendszere. A parlamentnek rendszeresen át kell tekintenie a családpolitikai elvek és célok érvényesülését. Ezek csak a legfõbb pontjai az összefüggõ családpolitikai rendszer eszközrendszerének.
És akkor tekintsük át nagyon röviden, hogy ehhez képest mi történt az elmúlt másfél évben? Egymásnak ellentmondó ígéreteket hallhattunk. Kezdetben arról, hogy családközpontú szociálpolitikát folytatnak, majd ez átalakult családcélpontú szociális megvonások rendszerévé. Elõször azt hallottuk, hogy emelni fogják a családi pótlékot, differenciáltan; aztán azt hallottuk, hogy mégsem fogják emelni a családi pótlékot, hanem kiterjesztik az anyasági ellátásokat. Aztán már az sem történt meg, hanem az anyasági ellátások rászorultsághoz kötését hirdették meg. Ezenkívül minden egyes lépésükben nagyon keményen a családokat sújtották.
Azt hallhatjuk, hogy az államháztartási reform érdekében rendkívül fontos, hogy az úgynevezett szociális ellátórendszereket szûkebbre vegyék. De itt megint összekeverik a szociálpolitikát a családpolitikával, és nem annyira a szociális ellátórendszerek szûkítése történik, mint a családtámogatási rendszerek átalakítása; azt mondják, rászorultsági elv szerint. Ám, a várandóssági pótlékot rászorultság nélkül szüntetik meg mindenki számára. A várandóssági pótlék az állapotos nõ betöltött harmadik hónapos terhessége után járt, és egyenlõ volt a germekszámnak megfelelõ családi pótlék összegével. Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt a legnyomorultabb család számára is megszüntették, mindenféle kompenzálás nélkül. Igaz ugyan, hogy jövedelmi viszonyoktól függõen igényelhetnek majd tízezer forintos anyasági segélyt, amit majd meg is kapnak a szülés után legalább egy hónappal; úgyhogy még a csecsemõ felszerelésére sem jut ebbõl az összegbõl. Nos, hát nem tudom, kinek a rászorultsága szerint történik ez az elosztás.
Azt mondják, a családi pótlékot megvonják a magasabb - idézõjelbe téve -, "magasabb" jövedelmû családoktól, ám a legrászorultabbak részére sem adnak egy fillérrel sem többet.
És akkor nézzük meg az anyasági támogatások rendszerét! Azt mondják, az elõzõ évi jövedelemnek megfelelõen szorítják meg, illetve vonják meg az anyasági támogatást. De nem mondják meg, hogy is értik ezt. Az elõzõ évi jövedelembe beleértsük-e még az anya fizetését, avagy nem? Mit jelent az új törvényben az egyedülállók számára egy fõre jutó 23 000 forintos határ? Hiszen ha az anya szülni fog, nem lesz fizetése.
(10.00)
Mihez képest 23 ezer forint? Erre még nem adtak választ. Azt mondják, fontosnak tartják a családtámogatási rendszereket, ugyanakkor az elsõ pótköltségvetésben kemény harcomon múlott az, hogy a családvédelmi hálózat fejlesztésére szolgált pénzbõl ne vonjanak meg 20 milliót, majd a Népjóléti Minisztérium az idei költségvetésben egyetlen fillért sem tervezett családvédelmi hálózat fejlesztésére. Nagy nehezen sikerült elfogadtatnom azt a nagyon kevés 40 millió forintot, aminek felhasználása még nem tudom, hogyan fog történni.
Ahogy sorba vesszük az elmúlt másfél év kormányzati intézkedéseit, azt láthatjuk, hogy minden lépésben megnyilvánul az, hogy ennek a kormánynak nincs családpolitikája, és most azt is megállapíthattuk, hogy a Népjóléti Minisztériumban nem tudják, mit nevezhetnek családpolitikának. Legalább az általunk létrehozott Családvédelmi Tanácsot mûködtetnék tovább, akkor talán most könnyebb dolguk lett volna, hiszen tanácsot kaphattak volna ebben a kérdésben. De a Családvédelmi Tanács sem mûködik.
A családokkal való törõdés a társadalom jövõjébe vetett hitet jelenti. Tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, nekem úgy tûnik, hogy az önök kormányának nincs a társadalom jövõjébe vetett hite. Az önök kormánya csak a mai napban gondolkodik és a holnapiban. Csak pénzügyi mutatókban gondolkodik, és úgy akar stabilizálni, hogy közben elfelejti, a számok mögött emberek, családok és gyermekek is találhatók. Már egyszer mondtam: a társadalom sokkal bonyolultabb rendszer annál, mint hogy néhány statisztikai adat alapján lehetne dönteni róla. Figyelembe kell venni a döntések mostani és jövõbeni hatásait is. Figyelembe kell venni, hogy mi az a cél, ahova el akarunk jutni. Ha nem tûzünk ki magunk elé jövõképet, ha önök nem látnak maguk elõtt jövõt, akkor csak így, ilyen összevissza, zavarosan és ártalmasan tudnak lépéseket tenni. Ez a kormányzás nem szolgálja az ország érdekeit és nem szolgálja a nemzet érdekeit. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)