TÓTH ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A nép bizalmából hatalomra került szociálliberális kormány mûködésének félidejéhez közeledve sajnálatosan bebizonyította: szakértelme és jóakarat hiányában nem ért és nem is akar érteni a családhoz, gyermekhez és ifjúsághoz. A miniszter úr beszéde is errõl erõsített meg engem.
Véleményemet egy történelmi analógiával szeretném bizonyítani. Jó 25 évvel ezelõtt az akkori NSZK-ban kigazdálkodott a szorgalmas nép kb. 30 milliárd márka többletet. A bölcs honatyák a kormány korrekt elõterjesztése alapján igen alaposan megtárgyalták, mire is költhetnék ezt a pénzt. Úgy határoztak, hogy új jövendõt építendõ felszabadítják az ifjúságot, lélegzethez juttatják a családokat, megerõsítik a gyermekvállaló és nevelõ lehetõségeiket.
Túlzás nélkül mondhatom, a minap mi is találtunk közel ötmilliárd dollárt. Sietve, szinte lélekszakadva szabadultunk meg tõle. Nem volt kormány- elõterjesztés, ami volt, nem volt korrekt, fel sem merült annak gondolata, hogy ezzel a pénzzel mást is lehet kezdeni. Sõt, további, a családokat sújtó pénzügyi intézkedések meghozatalával fenyegetnek.
A nyugati típusú civilizációk társadalmai sajnos rossz példát is szolgáltatnak számunkra. Például, amikor a hatvanas, hetvenes években úgy vélték megoldani a család problémáját, hogy a hagyományos keretek, családmodellek feloldásával, szétbombázásával a nyitott, a csoport-, a lépcsõház-család intézményét szorgalmazták, kezdeményezték. Eredményül megkapták, hogy a családok jelentõs része valóban felbomlott, a felnövekvõ generációk válságba kerültek. Közben csaknem törvényi erõre emelkedett a hasonnemûek házasságának az intézménye, hogy csak a legdurvábbat említsem.
Ez a kormány magát szakértõnek hirdette. Én sem gondolom, hogy tudatlanságból cselekszik, sõt nyíltan vallja, hogy az alávetett családok csupán annyi utódot hozzanak létre, amennyi az adott gazdasági struktúra szerint kívánatos a mélyrétegekig manipulált rendszerben.
Tisztelt Ház! Sürgetõen szükséges a XXI. századot idézõ, a nemzetközi normáknak megfelelõ nemzeti parlamenti kormányzati gesztus, a jogfosztottak, vagyis a családok, a gyermekek és az ifjúság jogait helyreállító törvény megalkotása.
A törvényhozás ismerje el a gyermeknevelés költségeit, garantálja azokat minden állampolgárnak. A törvény hirdesse az életet, a nõ jogát az anyasághoz, a férfiét az apasághoz, amelyeket a társadalom a családban az összes kiemelt társadalmi tevékenység mellé rendelten egyenértékûnek ismerje el, a kormány pedig engedelmeskedjék majd a törvényhozásnak.
A kormány feladata e felkészülésben átfogó család-, gyermek- és ifjúsági program meghirdetése és annak következetes végrehajtása. Program, amelynek tartalmi feladatait a gyermek életkoronként változó szükségletei határozzák meg.
Tisztelt Ház! A jelenlegi kormánynak és e mostani parlamentnek sincs joga a megszorításokra hivatkozva felszámolni a lehetõségeket, az élet lehetõségeit. A generációs váltás akkor sikerülhet, nemzetünk akkor maradhat életben, ha a kifelé menõ idõsebb nemzedék az idõ folyamatosságának teljességébe tudja átadni teljes történelmi örökségét, általa is gyarapított életlehetõségeit az ifjabb nemzedéknek. Ez a nemzedékeken átívelõ örökség így közös gazdagsággá válik, amelyre életet lehet építeni, amely felelõsséggel tölt el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)