BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Családpolitikai vitanapot tartunk. Sokszor elhangzott már, hogy a család a társadalom alapvetõ és ezáltal legmeghatározóbb egysége. Vagyis, ha a mai magyar családok helyzetérõl vitatkozunk, akkor tulajdonképpen a mai magyar társadalom állapotáról van szó.
A széles társadalom problémáiról vitatkozni jelen súlyos átmeneti helyzetben kétféleképpen lehet. Lehet pártpolitikai céloknak megfelelõen hangzatos féligazságokat egymás fejéhez vagdosni, mint ahogy azt néhány ellenzéki képviselõtársam tette, ez azonban nem helyettesíti a tényeket és a realitásokat figyelembe vevõ koncepcionális gondolkodást. Legfeljebb azt a régi mondást erõsíti, hogy egy ország igazi tragédiája az, ha az ellenzéke még a kormányánál is rosszabb. És lehet távlati célokról koncepcionálisan vitatkozni úgy, hogy közben végiggondoljuk, milyen rövid távon is megléphetõ jogalkotási döntésekkel tudjuk elõsegíteni egy-egy valós probléma kezelését.
Én ennek szellemében kívánok néhány olyan súlyos társadalmi feszültségrõl beszélni, amelynek megoldását már ebben a félévben hozandó törvényekkel elõ tudjuk segíteni.
(12.20)
A gyökeres politikai, gazdasági és társadalmi változások a társadalom valamennyi rétegének helyzetét alapvetõen megváltoztatták. Voltak, akik gyorsabban alkalmazkodni tudtak az új kihívásokhoz és gyorsabban élni tudtak az új lehetõségekkel, és vannak társadalmi rétegek, amelyeknek helyzetükbõl adódóan ez sokkal nehezebben megy. Értelemszerûen ilyen réteg az ifjúság is.
A mai magyar fiatal generáció helyzetét alapvetõen befolyásolja a családok helyzete, a hirtelen kialakult óriási vagyoni és lehetõségbeli különbségek, és ez az a generáció, amelyre a jövõ magyar társadalmának épülnie kell.
Az önálló életkezdés és családalapítás lehetõsége sokak számára az utóbbi években szinte lehetetlenné vált. Ennek talán legfontosabb oka a jelentõs arányú fiatal pályakezdõ munkanélküliség, amelyrõl már szó volt itt ma a Házban. Az iskola elvégzését követõen a fiatalok több mint fele megpróbál elhelyezkedni, mintegy 10 százalékuk otthon marad, 20 százalékukat elviszik katonának.
Egy éven belül kétharmaduk a munkaerõpiaci szervezet segítsége nélkül is el tud helyezkedni. A fiatalok közel egyharmada azonban hosszabb távon sem talál munkát, legfeljebb rövid idejût vagy alkalmi tevékenységet. A regisztrált munkanélküli pályakezdõk száma 1993 szeptemberében volt a legmagasabb, 77 ezer fõ, de 1995-ben is meghaladta az 55 ezer fõt. A 29 év alatti munkanélküliek száma szintén 1995 decemberében 165.500 fõ volt.
A regisztrált pályakezdõ fiatal munkanélküliek összetételét vizsgálva a szakmunkás és szakközépiskolai végzettséggel rendelkezõk vannak a legnagyobb arányban, de nagyon fontos jelzés, hogy arányaiban fokozatosan emelkedõ mértékben jelen vannak a gimnáziumot végzettek is. Jelentõs az iskolarendszerbõl szakképzetlenül kikerülõk száma, ez közel 30-40 százalék és az iskolarendszerbõl lemorzsolódók aránya is. A regisztrált pályakezdõk között meg sem jelennek a legfeljebb nyolc általános iskolát vagy annál is kevesebbet végzettek, mivel eddig kimaradtak a segélyezettek körébõl.
Világosan látszik tehát, hogy a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy hathatós segítséget nyújtson a tartósan munkanélküli, így talán egy egész életre leszakadó fiataloknak. A pályakezdõk alanyi jogon járó munkanélküli segélye egyértelmûen ösztönözte a fiatalokat a regisztrációban való megjelenésre, de kevésbé az aktív álláskeresésre, a gyakorlati tapasztalatok minél elõbbi megszerzésére. A támogatás kizárta azokat, akik alacsony iskolai végzettséggel jelentek meg a munkaerõpiacon, valamint azokat, akik ugyan elkezdték tanulmányaikat, de késõbb lemorzsolódtak. A fiataloknak tehát éppen a szociálisan is legrászorultabb rétege nem részesült a segélybõl.
Az eddigi eredménytelen és igazságtalan segélyezési rendszert tehát fel kell váltani - és a kormányzatnak is ez a szándéka - aktív munkaerõpiaci támogatásokkal, amelyek az eddig segélyben részesülõknél sokkal szélesebb kört érintenének. A differenciált megközelítéssel azokat a fiatalokat kell kedvezõbb helyzetbe hozni, akik állami segítségnyújtás nélkül képtelenek lennének hosszú távon is elhelyezkedni.
Az iskolázatlan, hátrányos helyzetû fiatalok támogatása érdekében szükség van pályaorientációs tréningekre, kísérleti foglalkoztatási programokra, a képzéssel kombinált részmunkaidõs foglalkoztatás támogatására. A megfelelõ szakképzettséggel bíró, de munkatapasztalattal nem rendelkezõ fiatalok esetében támogatni kell például a szakmunkástanulók képzési helyen történõ továbbalkalmazását, a felsõfokú végzettségek esetében a gyakornoki rendszert.
Ezzel az új rendszerrel a ma meglevõ anyagi forrásokat nem egy rosszul és hatékonytalanul mûködõ, a valóban rászorultakhoz el sem jutó segélyezési rendszerre költenénk, hanem a fiatal generáció életkezdési lehetõségekben legrosszabbul álló rétegén tudnánk eredményesen segíteni. Természetesen ez a rendszer csak alaposan végiggondolt intézményi és szervezeti garanciák mellett mûködhet úgy, hogy nagyobb arányban részesültek az újfajta képzési, továbbképzési programokat felvállaló középiskolák is. A valódi cél azonban az kell legyen, hogy a magyar oktatási rendszerben lehetõleg minden fiatal megszerezze azon alapokat, amelyekre tovább és többirányban építkezve képes lesz alkalmazkodni a piacgazdaság állandóan és dinamikusan változó, fejlõdõ feltételrendszeréhez.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk mind a közoktatási, mind a felsõoktatási törvény közelgõ módosításánál. Alapvetõ feltétel, hogy az új közoktatási intézményrendszer átjárható legyen, minél többen jussanak el az érettségiig. Olyan közoktatás-finanszírozási rendszer kell, amely biztosítja, hogy szülei és az iskolafenntartó anyagi helyzetétõl, illetve lakóhelyétõl függetlenül minden tanuló megkaphassa a képességei fejlesztéséhez szükséges részesedést az oktatási rendszer nyújtotta szolgáltatásokból. Ez az igazi esélyegyenlõség.
Olyan intézményrendszerre van szükség, amelyben az intézménybe kerülés és az intézmények közötti átjárhatóság rendje teljes mértékben kizárja a kasztosodást. Ugyanakkor a megváltozott társadalmi és gazdasági szükségletekhez igazodó képzést nyújtja az iskolarendszer a fiataloknak.
A felsõoktatás modernizációjában az intézményi és képzési struktúra reformján túl elengedhetetlen követelmény, hogy növeljük a diplomások arányát, ami nélkülözhetetlen az európai integráció és a modernizáció végigviteléhez. Még akkor is, ha valamennyien tudjuk, hogy lényegesen nagyobb számú egyetemi hallgató teljes képzési költségét az állam hosszú távon sem tudja magára vállalni. Ettõl függetlenül azonban módosítani kell a jelenleg hatályos tandíjrendeletet.
Összhangba kell hozni a hallgatói juttatások rendszerét a tandíjfizetési kötelezettséggel úgy, hogy a kiemelkedõ tanulmányi eredményt elérõk és a szociálisan leginkább rászorulók mentesüljenek a tandíjkötelezettség alól. A tandíjbevételt pedig teljes egészében az intézményi beruházásokra és fejlesztésekre kell fordítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! A következõ idõben még több olyan törvényjavaslat kerül elénk, amely alapvetõen befolyásolja a családok, a családban élõ fiatalok és a családalapítás elõtt állók helyzetét. Az önálló életkezdés fontos és sokak számára súlyos problémát okozó feltétele az elsõ lakáshoiz jutás. Mindenképpen szükség van egy szakmailag és fõleg pénzügyi oldalról végiggondolt nemzeti lakáspolitikai koncepcióra, amelynek tartalmaznia kell az államilag támogatott elõtakarékosság új formáit, az állam lakásépítési lehetõségeit és összhangban kell állnia az önkormányzatok ez irányú terveivel.
Szintén a közeljövõben tárgyalja a tisztelt Ház a gyermekvédelmi törvényt. Jelenleg Magyarországon több százezer veszélyeztetett gyermek él, aki fokozott állami odafigyelést és gondoskodást igényel. Miközben a régen halogatott törvényi rendezés hiánya miatt ma a magyar gyermekvédelmi rendszert jószerével nem tartja össze más, mint a benne dolgozó pedagógusok és szakemberek szakmai tudása és elkötelezettsége, égetõ szükség van egy átfogó, szakmailag végiggondolt törvényre.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, mindannyiunk elõtt világos, hogy az általam említetteken túl is még ebben a fél évben több olyan törvényjavaslat kerül elénk, amely alapvetõen befolyásolja a magyar családok életét. Több esetben szükség van gyökeres fordulatra, hiszen az a rendszer, amely sokaknak nyújt keveset, jelen helyzetben csak növeli a meglevõ társadalmi igazságtalanságot. Szükség van új és felelõsségteljes megoldásokra, amelyek az állami gondoskodást a valóban rászorulóknak biztosítják. De azt is világosan kell látni, hogy csak az ország pénzügyi stabilizálását követõ tartós növekedés az, amely valóban képes biztos alapokra helyezni mind az ország, mind a társadalom legszélesebb rétegeinek a helyzetét.
A mi felelõsségünk az, hogy a valós problémákat feltárva józanul, reálisan és észérveket ütköztetve keressünk új megoldásokat. Ez a vitanap pedig akkor ért valamit, ha mindezen készülõ törvények elõzetes általános vitájának fogjuk fel és a realitások talaján maradva közösen keressük a megoldásokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)