DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva ezt a vitát, látva egy kicsit a gyér jelenlétet, nem vagyok túlságosan boldog. Úgy érzem, hogy a vitánk nem egészen jó irányba kanyarodik. Nem föltétlenül szerencsés, ha kormánypárti oldalról azok a gondolatok hangzanak el, hogy az adott körülmények között ennyit meg ennyit lehet nyújtani.
(12.50)
Az sem jó megoldás, ha arra hivatkozunk, hogy nem is olyan rossz azért a helyzet, mert azért nyújtottunk ezt meg azt, meg amazt. Azt hiszem, az elhangzott beszédek után az a szlogen sem mûködik, hogy az ellenzék nem mond jobbat. Legfõképpen azonban azzal a gondolattal van bajom, hogy ezt a mai vitát egyfajta jövendõ törvények elõzetes általános vitájának tekintsük. Azt gondolom, a politikai vitanap mûfaja egészen más: nagy, átfogó problémákkal kell foglalkozni, idõnként kiszakadni a napi gondokból. Az ellenzék oldaláról is tudnék hibákat mondani, de nyilván ez nem tisztem; s kormánypárti oldalról is tudnék pozitív példákat mondani: például az elõttem szóló hozzászólást, Szabó Rudolfnéét, de ez sem tisztem.
Tisztem viszont, hogy amikor a nagy, átfogó szempontokat hiányolom, akkor ezekrõl szóljak. Úgy ítélem meg, hogy a szociálpolitikát, a foglalkoztatást, de még az egészségügyet sem lehet a családtól elvonatkoztatni. Ha a család, mint funkcionális egység mûködik, akkor kevesebb kiadás adódik az elõbb említett területeken. S egy kormány programját, családprogramját úgy lehetne lemérni, hogy ebbe az irányba mozdul-e. Ha a népjóléti miniszternek nem kellene vért izzadnia azért, hogy az otthonápolás problémáiban áttörést érjen el, akkor mondhatnánk, hogy igen, itt egy racionális államháztartási reformmal állunk szemben. Sajnos, ezt nem mondhatjuk, mert nem ez a helyzet.
Nagyon bõségesen szóltak már, bár nem lehet elég bõségesen és elég drámaian szólni arról, hogy milyen demográfiai helyzetben vagyunk és milyen jövõkép felé menetelünk. Engem nemcsak az zavar, hogy kormányoldalról errõl kevés szó esett, hanem az is, hogy abban a vastag anyagban, amely a hosszú távú modernizációs stratégiát írja le a kormány részérõl, gyakorlatilag érdemben ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak. Azt remélhettük, hogy akkor ez a kiprovokált vita kihoz valamit, nem hozott ki semmit. Nagyon nagy bajnak nézünk pedig akkor elébe. Ugyancsak kormánypárti képviselõ, Lukovics Éva mondta, hogy holnap is lesz nap, és holnap is ki kell fizetni az ellátásokat. Igen, ehhez holnap is kell állampolgár. Tehát egy demográfiai katasztrófa felé menetelni azt hiszem, csukott szemmel semmilyen körülmények között nem szabad. Az az eszközrendszer, amelyet a miniszteri expozéban láttunk, egy mesebeli eszközrendszer volt. Azt a mesét juttatta eszembe, amikor az új ruhájában pompázó királyról kiderül, hogy meztelen. Ez a családpolitikai eszközrendszer jelen pillanatban annyi védelmet ad, mint az a bizonyos mesebeli ruha.
Elhangzottak utalások arra, hogy gazdag országokban is kevés a gyerek és rosszul mûködik a család, szegény országokban pedig pont az ellenkezõje. Tisztelt Képviselõtársaim! Nagyon olcsó poén volna, ha azt mondanám, hogy az önök szociálpolitikája majd elõidézi nálunk is ezen az úton a népszaporulatot. Nem ebbe az irányba akarok elmenni, hanem abba, hogy fölhívjam a figyelmet: Franciaországban például nagyon hatékony családpolitikát és igenis a rossz népesedési tendenciák megfordítását elérõ családpolitikát tudtak végrehajtani. Tehát azt gondolom, nem szabad így leegyszerûsíteni - és az a Hofi-féle megoldás: tud úszni? Nem. És ha megfizetem? - valóban, pénzért nem áll helyre a család. De az államnak mégiscsak kötelessége olyan irányokat megnyitni, amelyek mûködõképessé teszik.
Folytathatnánk a problémákat azoknak a bajoknak a taglalásával is, amelyekben a konkrét családok élnek a most várható változtatások fényében. Ha egy fiatal család keres annyit a mellékjövedelmei révén, amely már kizárja õket ezentúl a gyesbõl is, akkor egészen lehetetlen helyzetbe kerül, mert ha visszamegy dolgozni, nincs bölcsõde, nincs lehetõség arra adott esetben, hogy a gyermek ellátásáról gondoskodjék, ha a bérét erre fordítja, akkor nem tud ebbõl különleges megoldásokat, egyedi alkalmazásokat csinálni, a nagycsalád meglehetõsen szétvert, a nagyszülõk távol élnek, tehát nem feltétlenül tudnak besegíteni. Ezért minden olyan megoldás, amely a család egységét elõsegíti, támogatja, segítséget nyújt neki, az jó. Egészen lehetetlen állapotokat látok akkor, amikor az egyedülálló édesanyákra gondolok, akiknek igaz, hogy megemelt kerete van, nagyobb összeget kereshetnek anélkül, hogy elvegyék tõlük a gyest, de azért gondoljunk arra, hogy hogyan tud megélni egy egyedülálló abból a kilencezervalahányszáz forintból a gyermekével. Azt gondolom, hogy sehogy sem. Lehet itt a súlyos megszorításokra hivatkozni, az ország súlyos anyagi helyzetére hivatkozni, de mégis vissza kellene állítanunk azt a rendszert, hogy a gyermek a jövõbe való beruházás. Elhangzott ellenzéki oldalról, éppen a Fidesz részérõl néhány olyan világos pont, amelyhez lehet csatlakozni, részben az én mondanivalóm is abba bele volt foglalva. Azért hozzáteszek egyet legalább: az MSZP programjában szerepelt a személyi jövedelemadó-rendszernél az önkéntes együttadózás megvalósítása, azóta be méltóztattak terjeszteni egy vadonatúj programot, mármint személyi jövedelemadót, nyoma sincs benne. Fölkészületlen. Miért fölkészületlen? Két éve kormányon van már az az erõ, amely elõ akarta írni ezt a dolgot. Hát akkor mit csinálnak a Pénzügyminisztériumban? (Közbeszólás: Elvannak!) Elvannak, igen, néhány millió fölvételével elvannak. Kérem szépen, így nem lehet országot vezetni! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)