DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Nagy türelemmel és figyelemmel hallgattam a mai családpolitikai vitanapot és azt a kezdõ mondatot, amit miniszter úr mondott, hogy a család fontosságát a kormány tudja és vallja. Ezután akár meg is nyugodhattam volna, de valójában úgy érzem, lehet, hogy a kormány tudja és vallja, de mélyen titkolja, mert nem tudjuk, hogy mit gondol a kormány. Nem tudjuk, hiszen képviselõtársaim, nemcsak ellenzékiek, hanem kormánypártiak is elmondták, hogy a jogalkotásban milyen problémák vannak. Elmondták, hogy az intézményrendszer milyen nehézségekkel küszködik, és elmondták, hogy az ellenõrzés gyakorlatilag nem mûködik. Én azonban mégis egyetlen egy kérdésrõl, a nevelésrõl szeretnék önöknek egypár mondatot mondani.
Én úgy hiszem, hogyha a kormány tudja és vallja a család fontosságát, akkor ennek a kormánynak lehetõsége volt, hogy kiadjon egy nemzeti alaptantervet, amiben szerepel a család, szerepel a családi életre nevelés. Ez - mint ahogy kormánypárti képviselõtársam elmondta - az óvodában kell hogy kezdõdjön, hiszen a családok, az iskola és a különbözõ intézményrendszer közös mûködésében lehet csak a család értékét feltárni és erre nevelni. Ez a nemzeti alaptanterv, amelyik kiadásakor elsöpörte a nemzeti alaptanterv alapelveit, amely egy fejezetben a családi életre neveléssel foglalkozott, 259 oldalt tartalmaz, ebben a 259 oldalban 3, azaz 3 mondat szerepel.
(13.10)
Én úgy hiszem, hogy talán ezt a három mondatot fel kell önöknek olvasnom. "Tananyag: A család, mint életünk alapvetõ közössége. Minimális követelmény, amit mindenkitõl el lehet várni, hogy tudja, hogy a család legfontosabb feladata a gyermekek nevelése, tudja, hogy a magyar népesség évek óta csökken." Ez a nyolcadik évfolyam tudásanyagát tartalmazza. De kell valamit tudni a 10. évfolyam után is a családról, mégpedig a következõt: "Házasság (Mint otthonteremtés, mint érzelmi, biológiai, gazdasági, jogi és erkölcsi szövetség, családtervezés)."
Én úgy gondolom, hogy még egy mondat, a harmadik mondat, ami talán nem untatja önöket: "Családi kapcsolatok (szülõ és gyermek kapcsolata)."
Ha ez a kormány ezt a három mondatot tudta a családi életre nevelés kapcsán elénk tárni - de nem elénk, hanem a magyar ifjúság elé tárni -, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy nem tudja, hogy mi a családi életre nevelés; nem tudja, hogy az óvodában mirõl kellene a gyerekeknek beszélni, nem tudja, hogy a kisiskolás korban milyen fontos a család és az iskola kapcsolata, hogyan kellene segíteni a sokszor csonka családokat, a sokszor nehéz helyzetben lévõ családokat, hogy a következõ nemzedék családszemlélete más legyen; nem tudja, hogy mit kellene a serdülõknek mondani, és azt hiszem, hogy ez a három mondat azt mutatja, hogy valójában nem is kívánja a jövõben sem a családok helyzetét megváltoztatni.
Én nagyon nagy örömmel hallgattam több kormánypárti képviselõtársamat, aki olyan kérdést vetett fel, hogy nem beszélünk arról, hogy a tudatban vagy a nevelésben mit kell tenni. Nem beszélünk róla, hiszen sem az iskolában, sem a médiában, sem az intézményrendszerünkben nem jelenik meg a család szerepe. De mit várhatunk akkor, hogyha így nevelkednek fel a gyerekeink? Mit várhatunk az elkövetkezendõ idõben? Én azt hiszem, hogyha ezen nemzeti alaptanterv alapján nevelkednek fel, akkor az elkövetkezendõ, vagy azt követõ kormányok miniszterei hasonló módon fognak tenni.
Végezetül, úgy hiszem, - bár látom, hogy képviselõtársam haragszik azért, mert idéztem a nemzeti alaptantervbõl -, úgy gondolom, hogy ez a tragédiája ennek a családpolitikai vitanapnak, hogy nem került szóba, hogy mit kívánunk a következõ nemzedékeknek elmondani, és ezért a következõ nemzedékek számára is renmdkívül nehéz lesz a családok helyzete. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)