GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársak! Amikor a családról beszélünk, útmutatásként szeretném felolvasni a 127. zsoltárból a 3., 4., 5. verset, amely így hangzik: "Imé az Úrnak öröksége: a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom. Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak. Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban."
(13.30)
A következõ zsoltárban olvassuk az utolsó versben: "És meglássad fiaidnak fiait". Ez az ígéret hangzott el mindazon hívõ embereknek, akik több ezer éve a keresztyén, keresztény szellemben nevelkedtek, és próbálják gyermekeiket nevelni.
Amikor családról beszélünk - elõször az erkölcsi szellemi értékekrõl szóltam -, ez a pár vers világosan megmondja, hogy ki milyen jutalmat kap, aki ebben a szellemben nevel egy gyermeket, ebben a szellemben próbál családot nevelni, próbál családot összetartani.
Nézzük a család másik részét, az anyagi javakat; mert nemcsak lélekbõl él, anyagi javak is kellenek, hogy a családot eltartsuk, a gyermekeinket, a fiainknak a fiait valóban megláthassuk.
Na most, az elmúlt 40 év bûnös, erõszakos ateizmusa eredményezte, hogy az a szellemi töltet, amely keresztény hitünk, a családok összetartása folytán egy valóban erõs nemzetet, egy hazát eredményezett volna.... Mint ahogy Gyõriványi Sándor képviselõtársam kifejtette, vannak történelmi pártok ebben a parlamentben is, amelyek hosszú évtizedek óta "Isten, haza, család" igéjében próbálják a politikai gondolatokat megfogalmazni, de gondolom, senki nem vitatja azokat az értékeket, azokat a magyar nemzeti értékeket, amelyeket évszázadokon keresztül, akárcsak egy Károli Biblia, a magyar nyelv megtartásában, a magyarság megtartásában létrehozott. Mégis, a 40 évi bûnös ateizmus eredményezte azt, hogy az egyházi iskolák megszûntek, ma is csak pár százalék diák került vissza az egyházi iskolákba; gondoljunk a Lónyai utcai református gimnáziumnak a sorsára, amely probléma megoldása évek óta hányódik. Itt is kérem a tisztelt képviselõtársakat, segítsék, hogy az egyházi iskolák lábra kapjanak. Ne legyen diszkrimináció, fõleg már a családra nevelés tekintetében; mert nyilván egy egyházi iskolában a fiatal jót tanul, a családra nevelést, Isten, a család, a haza szolgálatát tanulja meg, míg nagyon sok ateista iskolában a másságot. A másságot tisztelni kell; többször elhangzott errõl a pulpitusról is. De ebben a Bibliában szintén megvan, hogy egy betegséget gyógyítani kell, mint ahogy Jézus is gyógyította a betegeket. Mi azt a másságot, amely fiú a fiúval, lány a lánnyal éli az életét, és ma már házassági rangra akarják emelni ezt a kapcsolatot, betegségnek tartjuk. Ugyanolyan betegségnek, mint a gyomorfekélyt vagy a szívbetegséget, amit gyógyítani kell. De világosan meg van írva a Bibliában is, hogy egy család megtartó ereje, egy férfi és a nõ kapcsolata az, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a világot". Ez az embernek, a férfinak és a nõnek a szerepe.
Mert beszéltek, több képviselõtársam beszélt már elõbb a nevelésrõl. De kérem, csak azt a fát lehet nevelgetni, öntözgetni, amelyet elültettek. Elõször a nemzés, a szerelemben, a házasságban született gyermek, az Isten elõtt biztosan vállalt, hitbõl vállalt gyermekáldás gyümölcsét, a gyermeket lehet nevelni. Ha nem születik meg gyermek, mint ahogy az adatok bizonyítják, hogy 40 év alatt a bûnös ateizmus ötmillió abortuszt végeztetett el állami intézményekben, jogszabályi engedély alapján, az orvosok az államtól még fizetést is kaptak ezért a bûnös tevékenységért, az állampolgároktól pedig hálapénzt kaptak.
Ma a többgyermekes családok döntõ többsége nyomorküszöb alatt él. A mély nyomorban élõk száma egymillió körül van; 4 és fél, ötmillió azoknak a száma, akik az elmúlt években lecsúsztak a létminimum alá és az átlagbért keresõk már magukat sem tudják eltartani, nemhogy a családot. Hogy várhatunk akkor fiatal családoktól... Nemcsak a fiatalemberek bûnösök azért, hogy nem az isteni küldetést töltik be, hogy gyermekeket neveljenek és megismerjék fiaiknak a fiait, megláthassák, hanem az a környezet, az a kormány, az a parlament a bûnös, amely nem a család szempontjából hozza meg a törvénykezést.
Itt mindenképp az anyaságot, a családot, a közegészséget támogató intézkedéseknek kellene minden más törvénykezést megelõzni ebben a parlamentben. És egy évvel ezelõtt, amikor Bokros Lajos bejelentette az úgynevezett elhíresült Bokros-csomagot, március 14-e, 16-a körül, amikor felszólaltunk - ellenzéki képviselõk -, én is rámutattam a miniszter úrra, hogy "miniszter úr, ne bántsd a magyart!" Nem fogja a társadalom úgyse elfogadni ezt a szociálpolitikai intézkedést; az a 40 milliárd forint, amelyet a szociálpolitika megkurtításával, a kedvezmények elvonásával tervezett, ma már tizedére töredezett az alkotmánybírósági döntések alapján; és az se valósul meg.
Egy néppel szemben nem lehet elfogadtatni rossz törvényeket. Kérem, a gazdagok gyakoroljanak önmérsékletet. Önök, szocialistának mondott képviselõk, antiszocialistaként szavazó - sokszor antiszocialistaként szavazó - képviselõk kényszerítsék rá a vezetõiket, hogy ne hozzanak antiszociális, családellenes törvényeket. Sajnos, azokat hozzák. Ha visszagondolnak képviselõtársak, '95. március 12-e után, gondolom, önöknek a lakásán is, de az én lakásomon is megjelentek kétségbe esett, többgyermekes családok - a Nagycsaládosok Országos Egyesületének tagjai, akik itt is kiteszik kiáltványukat - nagyon sok tagja, ne engedjétek azt, hogy ilyen... Megijedtek az emberek. Ugye, késõbb módosult a három- és a többgyermekesek gyakorlatilag alanyi jogon kapják továbbra is a családi pótlékot. De kérem, az, aki egy-két gyermekes, látva ezt a hatalmas szegénységet, látva ezt a családellenességet, nem vállalja a harmadik, negyedik és ötödik gyermeket. És valóban igaz az, hogy Magyarország, ahogy a gyermeklétszám borzasztó mértékben lecsökkent - és sajnos a férfiaknál különösen nõ a halandóság, a korai halál -, ez az ország elöregedik, ez a nemzet - nem kell háború -, ez a nemzet el fog süllyedni valóban a népek tengerében.
Befejezésül: a rendelkezésemre álló két, két és fél percet arra szeretném még felhasználni, hogy ebbõl a kiutat csak egyféleképp látom: újra az egyházi oktatást erõsíteni, megadni a feltételeket az egyházaknak, hogy az egyházi nevelést erõsítsék. A másik pedig, mint amit legutóbb tapasztaltam mondjuk a Tatabányai Brikettgyárban, munkásgyûlésen: 200-300 család elkeseredve, két hónapja nem kapja a fizetését. És kérem, bizonyos körök, a gazdag körök pedig nagyon jól élnek. Nagyon kihasználják a munkásoknak ezt az elesett helyzetét. Kérem, joga van minden embernek a munkához, és joga van minden családnak ahhoz, hogy gyermeket nemzzen és felnevelje. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiban.)