PÉCSI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Sok féltõ gondolat hangzott el ma, én is csak ezért kértem szót, és igyekszem nagyon rövid lenni. Aggódom a családok kulturális helyzetéért. Gondolom, mindannyian egyetértünk abban, hogy az ezredforduló családját tanult, mûvelt, mûvészetpártoló, mûvészetet értõ embereknek kell alkotniuk. Tudjuk, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben a családok életszínvonalát erõsen negatív irányba mozdították el a rendelkezések. Számtalan újságban olvashattunk különbözõ felméréseket, amik eléggé tragikusak.
Tudjuk, hogy a családok több mint 50 százalékában nem jut pénz a kultúrára. A Telemédia közvéleménykutatása szerint a családok 15 százaléka egyáltalán nem, 33 százaléka legfeljebb havi 500 forintot képes kultúrára költeni. A családok 57 százalékában az elmúlt hónapokban senki nem jutott el színházba, moziba, hangversenyre, de még sportrendezvényekre sem, és könyveket sem vásároltak. Ezek tragikus számok! Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem igénytelenségrõl, a kultúrától való tudatos elfordulásról van szó. Éppen ellenkezõleg! Ezek a családok, ezek az emberek szenvednek attól, hogy megszokott kulturális igényeiket képtelenek kielégíteni.
A rendszeres színház, a koncert, a múzeum, a mozi, a vers és a könyv a családok életének régebben természetes velejárója volt. Most, fõleg az idõsebb generáció nagyon szenved attól, hogy nemcsak nekik kell ettõl távolmaradniuk, hanem szeretett gyermekeiket, unokáikat sem tudják megtanítani ezekre a dolgokra, amik az életet széppé, szórakoztatóvá, és bizony nagyon gyakran elviselhetõvé tették. Ezért az államnak fokozott felelõsséget kell vállalnia.
Fontos, hogy a kormány minél elõbb beterjessze a kultúra és a mûvelõdés területén az ágazati szaktörvényeket és elkerülhetetlen, hogy a parlament megalkossa ezeket és ez már kedves képviselõtársaim a közös felelõsségünk. Legyen világos az állampolgár számára az alkotmányban biztosított jog a mûvelõdéshez. A rászorultság mértékétõl függõen kapjanak támogatást a családok, próbáljuk megteremteni, bármilyen nehéz, a költségvetés lehetõségéhez képest jobban elosztani a pénzeket, különös figyelmet fordítva az ifjúságra, a jövõ nemzedékére. De nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akik többször is felépítették számunkra ezt az országot és lehetõséget kell hogy kapjanak, hogy kedvezményesen jussanak hozzá a kultúra minden területéhez.
Hiszek abban, hogy vannak olyan dolgok, amelyek felette kell hogy álljanak a pártcsatározásoknak. Remélem, a kultúra ezer színével mindannyiunk számára egyformán fontos. Ezért kérem képviselõtársaimat, hogy a saját lehetõségeikhez képest tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a következõ évezred kapuján egy igényes, mûvészeteket kedvelõ, kulturáltan viselkedõ, családcentrikus Magyarország léphessen át. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)