SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Nagyszerû! Akkor kifejthetem bõvebben is. Tisztelt Képviselõ Úr! Elõször is nagyon örülök annak, hogy fölvetette ezt a problémát, csak még inkább örülnék annak, ha most ténylegesen elmondaná, hogy mi az igazi kérése. Az-e, hogy menjünk ki egy választási gyûlésre Szobra, és ott ismerjük el, hogy valamit rosszul csináltunk, és ezzel a dolog rendben van, és a szobi rendelõintézetet utána bezárja mondjuk az önkormányzat? Mert ez volt az egyik, amit megfogalmazott. Vagy pedig tényleg az, hogy próbáljuk meg ezt a problémát alaposan átnézni, és megnézni, hogy mi lehet a megoldás?
Mert a szobi rendelõintézet esete olyan, amiben - mint cseppben a tenger - az egész egészségügyi rendszer kialakításának, jelenlegi helyzetének, finanszírozásának minden problémája valahol tükrözõdik. Ne haragudjon, már ott tükrözõdik, hogy annak idején a különbözõ egészségügyi szakszolgáltatások önkormányzatokhoz való telepítése rosszul lett elosztva. (Pusztai Erzsébethez fordulva:) Úgy történt - tisztelt képviselõ asszony, önnek mondom, mert látom, csodálkozva néz rám -, hogy aszerint került oda egy-egy szakszolgálatot ellátó intézmény egy önkormányzathoz, hogy hol volt éppenséggel a telekkönyvi bejegyzés. Így volt, aki kapott egészségügyi intézményt, volt aki nem kapott. Utána egy hatásköri törvénnyel gyorsan rendezték, hogy aki kapott, annak ellátási felelõssége is van. Ennélfogva Szobnak van egy 17 ezres vagy 40 ezres, bocsánat... (Bogárdi Zoltán: 18!) 18 ezres körzetre kiterjedõ ellátási felelõssége. És ugyan miért lenne? Mert biztosan ott volt ez a bizonyos telekkönyvi bejegyzés. Akkortájt én önkormányzati vezetõ voltam, pontosan tudom, hogy volt hat kórház, amit megkapott a megye csak azért, mert oda volt jegyezve, nem azért, mert a megyeszékhelyen volt. Más kórházak pedig más településekhez kerültek, s mindegyik elkezdte élni a maga kis önálló életét. Ez önmagában alakította ki azt a problémát, hogy ugyanazért a feladatért egy kistelepülésnek mondjuk olyan ellátási felelõsséget kellett viselnie, amire nem volt felkészítve, mert a források most sincsenek hozzárendelve.
A másik probléma, ami hozzátartozik, és sajnos ez tényleg generális gond, hogy nem jó a finanszírozási rendszer. Nevezetesen azért nem jó, mert sem az alapellátás, sem a járóbeteg-szakellátás nem érdekelt abban valójában, hogy lefogja a beteget, azaz megfelelõ terápiás gyógyítómunkát végezzen. Ennélfogva az is igaz, hogy ha komoly teljesítményt várunk el ezektõl a rendelõintézetektõl, a finanszírozási rendszer pedig olyan, hogy egyre inkább átmegy ebbe a bizonyos teljesítményfinanszírozásba....