CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend elõtt kívánunk szólni az ország vezetõi által újabban ismét sokszor emlegetett társadalmi tûrõképességrõl és a társadalmi párbeszédrõl. Ezek külön kategóriák, azonban összefüggésük vitathatatlan, mivel akiktõl a hatalom türelmet kér, azokkal nyilván beszélni is kell. Különös aktualitást ad e két kérdéskörnek a lezajlott pénzügyminiszter-csere, mindazok a várakozások, melyek az új pénzügyminiszter eddigi nyilatkozatai alapján már kialakultak.
A társadalmi tûrõképességet nem önmagában szokták emlegetni, hanem annak határát inkább, és mivel ez tulajdonképpen megállapíthatatlan, az egyre inkább kitolódik. A jelenlegi hatalom birtokosai ellenzéki padsorokból sokszor emlegették ezt a határt, s most a másik oldalról tett megnyilatkozásaik lényegében hiteltelenné váltak, mivel a politikai relativitás tûrési határát már régen átlépték; innen más a határ, mint amonnan. Valójában ezt a tûréshatárt csak egy gõzrobbanáshoz hasonló effektus tenné láthatóvá, azonban a demokráciában a forradalom értelmetlen lévén, a kiszolgáltatott tömegek ügyét csak az ellenzék karolhatja fel. Így ezzel összefüggésben is rá szeretnénk mutatni az ellenzéki pártok történelmi felelõsségére - együttesen és külön-külön.
A múlt héten szóltunk a tömeges elszegényedésrõl. Ebbõl egyenesen következik, hogy hazánkban a demokratikus hatalomváltás minden bizonnyal szociális fogantatású lesz. Azonban a tûrõképesség nemcsak a nincstelenség határain felmerülõ kérdés, hanem az emberméltóság skáláján is alkalmazható mérce; azaz az emberek joggal követelik az ember személyi méltóságán alapuló, európai normák szerinti felemelkedés lehetõségét - és ennek a jogos igénynek is van tûréshatára.
E problémák felvetik a gazdaság problémáit, hiszen mindez forrásigényként is tárgyalható. Ezért a pénzügyminiszter-váltással kapcsolatban ismét megfogalmazzuk követeléseinket:
Törjön végre utat magának az a felismerés, hogy a költségvetési egyensúly hiányát végsõ soron csak a gazdasági növekedés oldhatja meg; hogy a külkereskedelmi mérleghiányt az import megfelelõ szerkezetével modernizációnk elõsegítõjévé kell tennünk. Amíg a tõkebeáramlás nagyobb, mint e mérleg hiánya, addig a gazdaság elõre tud menni, és talán mégsem kell azt a bizonyos tûrõképességet kipróbálni.
A társadalmi párbeszédben ismét fordulatot ígérnek állami vezetõink. Mivel ezt az új pénzügyminiszter is ígéri, felhívom tisztelettel a figyelmét, hogy hátránya ebben a kérdésben a pályáralépésnél körülbelül annyi, mint egy hosszútávfutó-számnál egy egész stadionkör.
(15.30)
A társadalmi-gazdasági megállapodás elmaradása nemigen behozható hátrány. Az érdekképviseletek és a kormány közti szakadékot jól mutatja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara múlt heti küldöttgyûlése, amelyen az derült ki, mintha nem is egy országban élnénk.
Társadalmi párbeszéd folyik ebben az országban, de ez nem igazán a kormány és a társadalom párbeszéde, hanem inkább a megriadtak egymásra nézése és egymásra találása, és sajnos sokszor a politikától való elfordulása.
Mi úgy véljük, kormány és ellenzék közös felelõssége ennek az országnak perspektívát, biztosabb jövõképet adni. A millecentenárium évében talán 1100 éves történelmünk is aláhúzza ezt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)