KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Mint ahogyan azt képviselõtársaim is az elõzõekben megállapították, a tûz elleni védekezésrõl és a tûzoltóságról szóló jelenleg hatályos jogszabályok felett kétségtelenül eljárt az idõ, azok már nem felelnek meg a megváltozott követelményeknek.
A benyújtott T/1544. számú törvényjavaslat szerkezetében és fõbb tartalmi elemeiben elfogadható, ugyanakkor a javaslat gyenge pontja véleményem szerint éppen a piacgazdasághoz való alkalmazkodásban van: úgymond nem tud mit kezdeni a gazdálkodószervezeteknél mûködõ vagy azok által alapított, társaságként mûködõ tûzoltóságokkal, pedig azok létrejöttét a kialakult formákban alapvetõen a törvényi szabályozatlanság és a felügyeletet ellátó hatóságok kényszerítették úgymond ki.
A törvényjavaslat indoklása szerint a létesítményi tûzoltóságok elsõsorban a korábbi vállalati tûzoltóságok szerepét vennék át, illetve a védelmi szempontból kiemelkedõ veszélyességû gazdálkodószervezetek tûzvédelmét szolgálnák. Ugyanakkor a javaslat elõkészítõi az említett kiemelkedõ veszélyességû üzemekben is - például kõolajfinomító, vegyi üzem - olyan tûzoltóságot képzelnek el, amely a munkapad mellõl elugrasztott, poroltóval és fali tûzcsappal felszerelkezett mûkedvelõ tûzoltókból áll. Lehet, hogy nem ezt gondolják, de ez nem derül ki a javaslatból.
A javaslat nem vesz tudomást arról, hogy az utóbbi években az érintett veszélyes üzemek törvény nélkül is sorban megalapították a maguk profikból álló létesítményi tûzoltóságát. Így például profi tûzoltósága van az ország legnagyobb vegyi és energetikai cégeinek: Mol, TVK, Borsod Chem. Egyes ilyen létesítményû tûzoltóságok több cég védelmét is ellátják, mint például Tiszaújvárosban, mások csak úgymond az anyavállalatot védik. Vannak kizárólag fõfoglalkozásúakból álló, de vannak vegyes állományú tûzoltóságok is, ahol csak a kulcsposztokat - például parancsnok, híradós, gépkocsivezetõk - töltik be fõfoglalkozású tûzoltókkal. Ezek a tûzoltóságok rendszerint átlagon felül jól felszerelt tûzoltóságok, semmivel nem maradnak el a hivatásos önkormányzati tûzoltóságok színvonalától.
Az így létrejött létesítményi tûzoltóságok, ha a törvényjavaslatból a jelenlegi formában lesz törvény, tulajdonképpen törvényen kívül lesznek. Ez, úgy gondolom, elfogadhatatlan.
Különös elképzelés az is, hogy miközben az üzemnek saját profi tûzoltósága van, nem azt, hanem az önkormányzati tûzoltóságot kell értesíteni, ha átvágnak egy üzemi utat vagy kizárnak egy tûzcsapot.
Ugyanilyen ellentmondás, hogy míg az önkormányzati, de még az önkéntes tûzoltóságot is a megyei parancsnok felügyeli, addig a létesítményit a helyi önkormányzati tûzoltóparancsnok. Ugyan miért?
Tudomásul kellene venni, hogy a tûzoltás társadalmilag hasznos tevékenység akkor is, ha arra egy gazdálkodószervezet keretein belül kerül sor.
A tûzoltás és a mûszaki mentés nem csupán a tulajdonosok vagyonának, hanem az ott dolgozó állampolgárok életének és testi épségének, továbbá a munkaerejének védelmét is szolgálja. Ebbõl a szemszögbõl is nézve az államnak nem egyes tûzoltószervezeteket kellene támogatnia, hanem magát a tevékenységet, függetlenül attól, hogy milyen szervezeti formában valósul meg.
A létesítményi tûzoltóságoknak tehát hasonló kötelezettségek mellett hasonló jogosultságokat, hasonló támogatást kell kapniuk, mint a hivatásos és önkormányzati tûzoltóságoknak. Erre szeretnék néhány példát bemutatni.
Anomáliák vannak például az adóztatásban. Ha egy gazdálkodószervezet adományt juttat a helyi önkéntes tûzoltóságnak új tûzoltókocsi vásárlására, akkor ezt költségként elszámolhatja, nem kell utána társasági adót fizetnie. Ha ugyanezt a kocsit saját tûzoltósága részére vásárolja meg, ezt csak adózott eredménybõl teheti meg. Pedig a javaslat szerint a tûzoltóságok a tûzvédelmi és mûszaki mentési feladataik során kötelesek az együttmûködésre. Ez az együttmûködés a mindennapi életben már megvalósult, számtalan jó példa bizonyítja.
A törvényjavaslat be kívánja vezetni a tûzvédelmi felelõsségbiztosítást, amit pontosan a veszélyes üzemek fognak fizetni. Ugyancsak megjelenik a tûzvédelmi bírság, amit gyakorlatilag szintén a gazdálkodószervezetek fizetnek. Ezek nem kifogásolhatók, de az igen, hogy ezekbõl az összegekbõl csak az önkormányzati és önkéntes tûzoltóságot kívánják támogatni, a létesítményit nem.
Miközben az önkormányzati, illetve önkéntes tûzoltók képzése ingyenes, más tûzoltók képzése már rendkívül magas térítési díj ellenében történik. Mi történik majd? Természetesen az önkormányzati tûzoltóságtól - ahol soha sem fognak tudni magasabb bért fizetni, mint a gazdálkodószervezeteknél - fogják a kiképzett dolgozókat elcsábítani magasabb bérért. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél.
Meggyõzõdésem szerint ez a törvény is, mint minden más törvény, akkor lesz sikeres, ha önkéntes jogkövetésre ösztönöz, mert irányt mutat és érdekeltséget teremt minden területen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)