LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az önkormányzatok adósságrendezési eljárásával kapcsolatban igen sok hozzászólás hangzott el. A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja részérõl is többen különféle megvilágításban tárgyalták ezt a témát, és bizonyos értelemben nagyon sok egyetértés van a Független Kisgazdapárt fölszólalói és a többi tisztelt képviselõtársam fölszólalása között. Én azonban a gyakorlati életbõl arra szeretném fölhívni a figyelmet röviden, hogy - a sajtóból is ismerjük, s látjuk, ha vidéken járunk -, bizony nagyon sok kisebb település önkormányzata komoly válsággal küzd és bizony komoly csõd szélén áll, mégis próbál a felszínen maradni, fuldoklik, már majdnem elborítja õt a teljes csõd, de még mindig próbálkozik, hogy valahogy biztosítani tudja a mûködõképességét.
Most az önkormányzatoknál két nagy csoportot lehetne megkülönböztetni. Az egyik önkormányzat bizonyos értelemben azért került ilyen helyzetbe, mert felelõtlenül gazdálkodott, meggondolatlanul gazdálkodott, túlzottan vállalt hiteleket, terheket, amelyeket nem tudott kitermelni, forrásoldalról nem tudta a szükséges eszközöket biztosítani. Az országunkban ismert szállítási fegyelem, különféle szerzõdéseknek a teljesítése anyagi és egyéb szolgáltatások területén bizony elég laza, és ezért még a vállalkozó önkormányzatok esetében is sokszor nagy a kockázat és a ráfizetés, illetve az a tény, hogy az önkormányzat nehéz helyzetbe került, nem mindig a vállalkozás kezdeténél elkövetett hibának a következménye, hanem a különféle közremûködõ szervek, a tervek nem teljesítése, a határidõkre való szolgáltatások nem végzése, fizetési kötelezettségek elmulasztása miatt kerül csõdhelyzetbe egy önkormányzat.
(18.30)
Van, amelyik tipikusan a felelõtlen gazdálkodás kategóriájába tartozik, ahol az önkormányzati testületek megkérdezése nélkül a polgármester önálló - hogy úgy mondjam - jogot formál, hogy õ egyszemélyben döntsön bizonyos önkormányzati feladatokban, a testületet kihagyja, kockázatos vállalkozásokban helyezi el a testület, illetve az önkormányzat pénzét. Például a rákospalotai esetet említem, ahol rossz helyre fektettek be, több 150-160 milliós behajthatatlan követelésük van. A testület tudta vagy hozzájárulása nélkül a polgármester egyedül tette ezt, amivel nehéz helyzetbe hozta a saját önkormányzatát.
Szerintem ez a felelõsségrevonás kategóriájába tartozik, hiszen az önkormányzat alapvetõ feladata, hogy a lakosságnak az alapvetõ szolgáltatásokat biztosítsa, mert az ország mûködése az önkormányzatok mûködésétõl függ.
A másik nagy csoport az önkormányzatoknál az, ahol véleményem szerint - a saját hibájukon kívül - túlzottan nagy terheket raktak azokra a kisebb önkormányzatokra, kisebb településekre, ahol kevés a lehetõség a bevételekre a költségvetési támogatás fölött, nincsenek hasznosítható épületei, nincsenek különféle olyan vagyontárgyai, amelyekkel meg tudná oldani a feladatait, ennek következtében a túlzott terheket próbálja végrehajtani a lakosság érdekében, a helység, a község, a falu, a település mûködtetése érdekében. Tehát így kerül csõdhelyzetbe, hogy egyszerûen nincs megfelelõ fedezete, nem tudja megoldani még a legfigyelmesebb és a legjobb gazdaszemléletben történõ gazdálkodás esetén sem azt a rengeteg feladatot, amelyek különféle elvárások szerint rá vannak lõcsölve.
Ebben az esetben természetes, hogy segítségre van szüksége, ezért nagyon is egyértelmû, hogy olyan törvényt kell hozni, amelyik ezt szanálja és az önkormányzatok mûködõképességét fenntartja, azonban véleményem szerint ez egy átmeneti intézkedés. Ez a csõdeljárás egy dolog, ezt meg lehet csinálni, lehet szanálni önkormányzatokat a csõdeljárás keretén belül, az alapvetõ lakossági szolgáltatásokat bizonyos értelemben lehet biztosítani - esetleg hitelekkel, ha egyáltalán kaphatnak hiteleket vagy más módon -, azonban szerintem ez véglegesen nem oldja meg a problémát.
Pillanatnyilag megoldja, de aki nem tudja azokat a szolgáltatásokat, azokat a kötelezettségeket felelõsséggel ellátni, amelyeket elvárnak tõle a lakosság alapvetõ szolgáltatásaiban, s az oktatás, az egészségügy, a különféle segélyezések, a munkanélküliség és egyéb szociális problémák kezelésére egyszerûen nincsen fedezete, annak nem is lesz, ezáltal a hitelfelvétel esetén még jobban eladósodik, és a hitelspirál is növekszik.
Tehát gyakorlatilag a Független Kisgazdapárt és szerény véleményem szerint is szükséges ez a törvény, azonban el kellene gondolkodni azon, tisztelt képviselõtársaim, hogy az önkormányzati törvényt módosítani kellene, és olyan garanciákat, olyan fékeket és olyan intézkedéseket beépíteni abba a törvénybe, amelyek folyamatosan tudják biztosítani az önkormányzatok tevékenységét. Tehát nem csõdeljárásokkal és nem ilyen alkalmi megoldásokkal, hanem véglegesen kellene az önkormányzat mûködését, lehetõségeit rendezni. Természetesen szigorú gazdálkodás alá vonva, szigorúan meghatározva a testület feladatát, szigorúan meghatározva a polgármester feladatát, és a jogállamiságnak megfelelõen, anélkül, hogy beleszólna a kormányzat, az állam vagy a parlament az önkormányzat mûködésébe, mert az egy független szervezet, azért önkormányzat. De bizony szabályzókkal, törvényekkel rá lehet arra irányítani a figyelmet, hogyha a gazdaságosságot figyelembe véve betartja az elõírt törvényeket - tehát a módosított önkormányzati törvényt - egy testület, egy polgármester egy településen, akkor - ha lesznek is problémák a gazdálkodásban, de - nem folyamatosan, nem állandóan a csõd szélén fog táncolni sok ezer vagy több száz önkormányzat, amely most jelen pillanatban ilyen helyzetben van. Itt feltétlenül segítségre van szükség az ország mûködõképessége szempontjából. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)