DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Ezt tartom tulajdonképpen az egész törvény egyik leglényegesebb kérdéskörének. Egy olyan módosító indítványunk van, amely most már többszöri módosítás és többszöri egyeztetés után úgy fogalmazódik meg, hogy az ominózus döntési jog kizárólagosan az e törvény felhatalmazása alapján megjelenõ ügyekre vonatkozik, és ezzel tökéletesen áthidalható az alkotmányossági kérdés, mint ami elõzetesen felmerült.
Ez a bizonyos Országos Területfejlesztési Tanács akkor mûködik jól, ha tényleg érdemi szereplõi vannak, érdemi eszközei vannak, döntéseket hoz, és a döntések végrehajtását ellenõrizni tudja. Ennek érdekében mi úgy gondoljuk és én személy szerint úgy gondolom - és miniszter úr ezt ne vegye esetleg rossz érzéssel, amit mondok -, nem akkor mûködik jól, ha miniszter úrnak egy sajátos tanácsadó testülete van. Õ ezt bármikor létre tudja hozni, a törvény létrehozása, megszavazása nélkül is: felkérhet nagyon jeles egyéniségeket, személyeket, hogy segítsenek meghozni a döntéseket, véleményeztetheti az ügyeit, majd késõbb dönt ebben.
Javaslatunk lényege az, hogy miniszter úr akkor tud megfelelõ színvonalon eljárni egy egészen sajátos és nagyon nehéz kérdéskörben - nevezetesen az ország területi fejlõdési kérdéseiben -, ha minisztertársai ebben segítik.
(19.40)
Ezt akkor tehetik, ha részt vesznek a tanács munkájában. Ezért javasoljuk azt, hogy a miniszterek vegyenek részt ebben, ne pediglen adott esetben a minisztériumok nagyon jeles és kiváló dolgozói, hanem felelõs vezetõi.
Ezenkívül azt javasoljuk, hogy más ilyen szervezeti vezetõk is részt vegyenek ebben a munkában, és ezáltal tulajdonképpen a döntési jogok megjelenjenek megfelelõ szinten.
De ezenkívül van egy-két dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, és talán ez még fontosabb lehet. Pillanatnyilag az ez évi költségvetésben mintegy 210 milliárd forint olyan összeg van, amelyet az egyes ágazatok különbözõ alapok, különbözõ alapokból átadott pénzeszközök módján saját maguk kezelnek. Már az õsz folyamán sikerült módosító indítványunkkal elõsegíteni az elkülönített állami pénzalapokról szóló törvény módosítása kapcsán annak szükségességét és lehetõségét, hogy az egyes ilyen ágazati alapokat kezelõ miniszterek területi értelemben koordinációra legyenek kötelezettek.
Ez a törvény nem tesz mást, mint az Országos Területfejlesztési Tanácsot olyan szervezetként nevesíti, mely szervezetben bemutatják az egyes ágazati miniszterek javaslataikat, ott egyfajta összehangolás folyik azáltal, hogy a többi tárca is megismerheti ezt a javaslatot, kapnak egy véleményt rá, nem csorbítván saját döntési jogaikat, miniszteri jogállásból adódó kötelezettségeiket, és majd döntenek a pénzeszközök felhasználásáról. De van egy olyan fórum, ahol a legkülönbözõbb alapok - mint az Útalap, Környezetvédelmi Alap, Vízügyi Alap, bármilyen más terület felé szolgáló eszköz - megméretõdhetnek, s mi több, ezek az eszközök egymás mellé rendelhetõk is lehetnek.
Azt, hogy ez hatékonyan mûködjék, segíti elõ a tanács rendelkezésére álló saját pénzeszköze, amirõl idáig a vita folyt. Ez kétségkívül nem kis jelentõségû ügy.
Csak kérem szépen, tisztelt parlament, vessük össze, hogy mi van akkor, ha egy miniszternek van egy tanácsadó szervezete, ahol meghívja, havonta véleményezteti saját elképzeléseit, vagy pediglen van egy olyan országos tanács, ahol együttmûködve ezek a miniszterek közös javaslatokat tesznek az ország -elmaradottság helyett - további fejlõdése érdekében. Ezért tehát ennek a tanácsnak a feladatköre a mi módosító indítványunk szerint jelentõsen karakteresebbé válik, és természetesen tudjuk, hogy ez komoly vitákat válthat ki, ezeknek a vitáknak elébe menve poróbáltuk ezért úgy megfogalmazni javaslatainkat, hogy ne csorbítsa a jogokat, hanem hatékonyságot, lehetõséget teremtsen az igen nagyméretû nemzeti pénzeszközök felhasználására. Köszönöm szépen.