BAJOR TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénytervezet korábbi 5. §- a a kistérséget úgy határozza meg, hogy a települések között létezõ funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység, egymással intenzív kapcsolatban lévõ önszervezõdõ, egymással határos települések összege.
Ez az intenzív kapcsolat véleményem szerint nem más, mint a területfejlesztési önkormányzati társulás, és ennek a fogalmi tisztázására nemcsak a törvény megalkotása miatt van szükség, hiszen az állampolgárok jelentõs része el sem hagyja gyakorlatilag ezt a kis térséget élete során, itt lakik, itt élnek szülei, rokonai, itt van a munkahelye, gyermekei iskolája. Ebben a környezetben érik õt mindazok a hatások, amelyek életminõségét meghatározzák.
Megalapozott területfejlesztésrõl csak akkor beszélhetünk, ha ezeket a kistérségeket komplex módon kezeljük, hiszen itt minden összefügg mindennel. Egy-egy folyamatból kiszakított fejlesztési program a kistérségek területén lehet ugyan látványos, de hatása erõsen megkérdõjelezhetõ. Gondoljunk csak az utóbbi négy év gáz-, iskola- és szennyvíz-beruházásaira. Egy-egy kistérség megalakulását elõsegíteni lehet, erõltetni azonban értelmetlen. A gazdasági- társadalmi folyamatok akkor is hatnak, ha ezt nem rögzítik jegyzõkönyvek. De ha azt akarjuk, hogy egy-egy kistérség megalapozottan fejlõdjék, akkor igenis ennek a kistérségnek fel kell vállalnia, hogy társulást hoz létre, a kistérség egészére területfejlesztési koncepciót dolgoz ki vagy dolgoztat ki, és ennek alapján programot fogad el, sõt a megvalósulás érdekében összehangolják az érintett önkormányzatok rendezési terveit, pénzügyi lehetõségeit, úgy, mint ahogy azt a 10. §-ban javasoljuk.