DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselõtáraim! Igen röviden:
Gyakorlatilag kétfajta regionális fejlesztési tanácsról van szó. Az egyik már a fogalommeghatározásnál érintett nagyközségekre vonatkozó, amelyek közigazgatásilag egységes megyékbõl tevõdnek össze. Erre a regionális fejlesztési tanácsra vonatkozik alapvetõen a törvény tervezetének és a módosító indítványoknak az a támogatása is, hogy ott a megyei fejlesztési tanácsok elnökei képviselik adott esetben, természetesen azoknak a kistérségi társulásoknak a vezetõivel a területfejlesztés ügyét, akik érintettek ebben.
Ennél sokkal lényegesebbnek tartom most az úgynevezett kiemelt térségek, azon belül is két nevesített térség problémáját: ez a balatoni és a budapesti agglomeráció. Ezen belül is a budapesti agglomerációról szólnék csak egypár szót.
Úgy gondolom, itt van az alkalom, amikor egy törvény nevesítheti a budapesti agglomeráció fejlesztése szempontjából is az állam és az önkormányzatok együttmûködési kényszerét, ezen belül pedig természetszerûleg a fõváros, a Fõvárosi Önkormányzat, a kerületek és a fõvárost körülvevõ agglomerációs települések együttmûködési kényszerét. Valamennyi, e törvény hatálya alá esõ regionális fejlesztési kérdésben az eszközeik is csak együttesen érvényesülhetnek.
Nem akarom felsorolni az utóbbi években végrehajtott jelentõs fejlesztéseket, amelyek nagyon nagy része állami, közvetlen eszköz volt, de csak az önkormányzat végrehajtásában érvényesülhetett. Ezért is van olyan javaslatunk, mint a balatoninál - de hangsúlyozom: Budapest esetében ez rendkívül fontos -, hogy az állam egy megnevezett, kinevezett képviselõje és adott esetben az önkormányzatok által választott személy, illetve a fõváros esetében a fõvárosi fõpolgármester adja azt a társelnököt, egy-egy társelnököt, aki a fejlesztések irányítását végzi. Ez tulajdonképpen nem más, mint egy 150 éves gyakorlat újraélesztése a fõvárosi agglomeráció területén, a Balaton esetében pedig az elmúlt 40 évben már mûködõ intézményrendszer és felelõsségrendszer kodifikálása ebben a törvényben.
Köszönöm a figyelmet.
(20.30)