DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslat részletes vitájában az Egészségbiztosítási Alap költségvetéséhez, illetve ezen belül elsõsorban a 8. § (3) bekezdésében meghatározott gyógyfürdõ-szolgáltatás kiadásainak elõirányzatához kívánok szólni. Teszem ezt annál is inkább, mivel a költség-elõirányzat nemcsak vitatható, hanem évek óta problémás is, szakmai és pénzügyi vitákat idéz elõ.
A jobb megértés kedvéért rövid történelmi áttekintést is kell tennünk. Mint ismeretes, a történelem folyamán már az ókori népek is felismerték a termálvizek, illetve az erre alapult gyógyfürdõk betegségmegelõzõ, illetve gyógyító hatását. Így például a római birodalomban csak Augustus korából 170 fürdõt tartottak nyilván, számos közülük díjtalanul állt a rómaiak rendelkezésére. A késõbbi császári korokban már a provinciákban is találhatók voltak fürdõk, így köztük hazánkban is. A török hódoltság idején az oszmán hódítók számos gyógyfürdõt építettek ki, így Gyulán, Hévízen, Budán, Egerben. Ha csak az alföldi kisvárost, Gyulát vesszük figyelembe, Evria Cselebi híres török utazó Magyarországi utazások címû mûvében tizenegy fürdõrõl számol be. A két világháború között Budapestet a gyógyfürdõkultúra fõvárosaként jegyezték. Itt alakult meg a Nemzetközi Gyógyfürdõügyi Klimatológiai Szövetség. Ma Magyarország világviszonylatban is elõkelõ helyen áll a gyógyfürdõk számában. Gyógyvizeink a szigorú minõsítési kritériumoknak megfelelnek.
Az e természeti adottságra épülõ gyógyfürdõk a magyar társadalombiztosításba is beépültek. A kezdeti széles körû finanszírozást azonban, amely a gyógyszertámogatáshoz viszonyítva töredék mértékû, sajnos folyamatosan szûkítették. Véleményem szerint ez szakmailag nem indokolt.
Nézzük meg, mirõl is van itt szó! A díjmentes gyógyfürdõkezelések csak akut eseményt követõen, rehabilitációs céllal írhatók fel. Másképpen, magyarán fogalmazva: lényegesen kevesebben jutnak térítésmentes gyógyfürdõkezeléshez. Nem kerülnek támogatásra a termál gyógymedencék. A gyógyfürdõben végzett kezelések csak töredékei a komplex fizikoterápiás gyógyító rendszernek. A szakorvos javasolhat kád-, súly-, szénsavas termálfürdõt, gyógymasszázst, iszappakolást, víz alatti sugármasszást, víz alatti csoportos gyógytornát, gyermekeknek csoportos gyógyúszást.
A gyógyfürdõ betegségmegelõzõ, gyógyító, fájdalommegelõzõ, ugyanakkor fájdalomcsökkentõ, gyógyszer- és táppénzkiváltó szerepe orvosi szakmai körökben teljesen közismert. E tényre hivatkozással adtam be jómagam több törvénymódosító javaslatot, amelynek célja volt az alacsony költség- elõirányzat növelése, amely véleményem és a szakmai körök szerint indokolt.
Az 1996. évi költségvetésben a gyógyfürdõk támogatására 750 millió forint lett meghatározva. Csak emlékeztetõül: az 1994. évben a teljesülés 799 millió forint volt, az elõirányzat több mint 1 milliárd. Tehát kevesebb a felhasználandó összeg ez évre; az inflációról már nem is kívánok beszélni. Ezen áldatlan helyzetet kívántam volna feloldani azzal, hogy ezt a támogatási kört 200 millió forinttal növelni kívántam, akár más tételek rovására is. Sajnálattal állapítottam meg, hogy az elõterjesztõ hatásszámítások nélkül nem támogatta, sajnos a szociális és a költségvetési bizottság úgyszintén. Nem tudom, milyen indokból. Meggyõzõdésem és tapasztalatom szerint ez hiba. A pénzügyi szemlélet és a kellõ orvosi szakismeret hiánya az oka a törvényjavaslat talán elutasításának?
Mire alapozom ezt? Orvosi-szakmai szempontból a gyógyfürdõkezelések szûkítése és a támogatások csökkentése semmiképpen nem indokolt. Sõt, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Magyarországon a táppénz jelentõs hányadát mozgásszervi megbetegedések adják, továbbá hogy 45-50 év életkor után a lakosság túlnyomó része ízületi megbetegedésekben szenved, e téren kiemelten magas a gyógyszerfogyasztás, máris indokolatlanná teszi véleményem szerint az elutasítást. Mindazok, akik kimaradnak ezen szolgáltatásból, gyógyszerekre szorulnak vagy táppénzre mennek. A kérdés rögtön felvetõdik: lehet, hogy lényegesen nagyobb kiadásra kényszerül az egészségbiztosító? Azaz, amit nyer a vámon, többszörösét elbukja a réven?
Ha a szociális szempontot is figyelembe vesszük, akkor elég egy réteget kiemelni, mondjuk, a nyugdíjasokat. Õk azok, akik rendkívül érintve vannak. Szív-érrendszeri megbetegedések, idült mozgásszervi problémák részben vagy egészben kezelhetõk a gyógyfürdõk és szolgáltatásaik által. Õk azok, akik fájdalommal, de méltósággal tûrik a mind lehetetlenebbé váló helyzetet; ugyanakkor a drága gyógyszereket nem egy esetben nem tudják kiváltani, illetve már a szervezetük maga reagál rá rosszul - a mellékhatásokra is gondolhatunk. Ha csak egyszerû kenõcsöt vásárlunk, az is több száz forintba kerül. Egyébként a reumagyógyszerek fogyasztása nálunk így is magasabb a nemzetközi átlagnál. Nem nehéz megjósolni: a gyógyfürdõk támogatásának visszafogásával egyenes arányban növekedni fog a gyógyszerfogyasztás.
A gyógyfürdõk támogatásának alacsony szinten tartása ugyanakkor ellentmond az egészségbiztosító önkormányzat azon törekvésének, amely szerint a gyógyszerfogyasztást vissza kell venni. Emlékezzünk: a tavalyi tájékoztatóban ez volt benne.
A gyógyfürdõk helyét és szerepét vizsgálva - a jelenlegi költségvetési elõirányzat mellett - sajnos fokozatos leépülés jellemzõ. Sajnálattal állapítottam meg, hogy e témában nem nyilatkozott a Fürdõvárosok Szövetsége, sõt a tárcaközi egyeztetõbizottság sem, amely korábban, legalábbis tudtommal, 1994-95-ben létezett.
Az általános vita során elhangzott, hogy világhírû gyógyfürdõink nagy része tönkremegy, leépül. Igaz. Sajnos ezt kell mondanom, magam is gyakorlója vagyok, e területen dolgozunk, érintve vagyunk, láthatjuk, hogyha ez így folytatódik tovább, ez a nemzeti kincs nemsokára elvész. Ugyanakkor e támogatási formával együtt csökken - a lepusztultságnak "köszönhetõen" - egy más ágazat bevételi forrása is: az idegenforgalomé, ez pedig a GDP-ben is számottevõ. Nem beszélve arról, hogy a külföldi társadalombiztosítók, látván a magyar hozzáállást, aligha fognak a magyar gyógyfürdõkkel és szolgáltatásokkal szerzõdéseket kötni. Súlyos gondok egész sorát vetheti ez majd fel a közeljövõben.
Összegezve: van egy nemzeti kincsünk, amely a gyógyításban pótolhatatlan, kellõ mértékû társadalombiztosítási támogatással takarékos és hatékony, de mégsincs igazán elismerve.
Az elmondottak alapján kérem a parlamentet, a tisztelt Házat, hogy a gyógyfürdõk elõirányzatára beadott, 200 millió forinttal növelt módosító indítványomat, annak ellenére, hogy a bizottságok nem támogatják, azért fogadják el. Köszönöm szépen. (Taps.)