SZILI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Mindannyiunk reménye és legfõbb vágya, hogy az ország békés életét semmilyen veszély - legyen az emberi tényezõktõl függõ vagy attól független - ne fenyegesse, ne veszélyeztesse. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy országunk biztonságát érhetik olyan civilizációs vagy természeti eredetû katasztrófák, amelyek hatásai ellen az adott esetben fel kell lépni.
A társadalom nagy többsége, amikor az országunkat fenyegetõ veszélyrõl beszélünk, azonnal háborús konfliktusra gondol, és valójában ez nem így van. Ma a közvetlen és reális veszélynek a katasztrófák és az úgynevezett küszöb alatti válság- és krízishelyzetek tekinthetõk. Ennek megfelelõen azonban a háború veszélye csökken, de nem zárhatjuk ki teljesen, ezért idegen hatalom támadásával, helyi jellegû konfliktusokkal továbbra is számolnunk kell. Nem zárható ki alkotmányellenes, erõszakos cselekmények elõfordulása vagy a természeti, illetve technikai jellegû katasztrófák bekövetkezése sem. Ezt az álláspontot támasztja alá a nemzetközi szervezetek, köztük a NATO biztonságpolitikai irányvonala, amelynek értelmében új kihívásra, vagyis a polgári válság- és krízishelyzetek megoldásában való eredményes közremûködésre is fel kell készülnie a katonai és védelmi jellegû szervezeteknek - és maguknak az állampolgároknak is.
Ezeket az elõbb említett, országunk biztonságát fenyegetõ helyzeteket az alkotmány tételesen felsorolja, és a rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, illetve a váratlan betörés, az úgynevezett minõsített idõszakok alkotmányos tényállásban rögzítettek. A veszélyeket azonban soha nem szabad eltúlozni, de nem szabad lekicsinyellni sem, mert könnyen úgy járhatunk, mint az egyszeri pásztorfiú, aki ok nélkül kiabált farkast, s mikor valóban megtámadták, akkor nem vették komolyan.
Az alkotmány elõírja az ország szuverenitásának, határainak, közrendjének és közbiztonságának a védelmét. Joggal vetõdik fel a kérdés, hogy a kormány és az Országgyûlés eleget tett-e az ország biztonságát szolgáló jogalkotási kötelezettségének.
Az elmúlt évek jogalkotási folyamatán végigtekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a gazdasági jogalkotás primátusa mellett az ország védelmét, biztonságát szolgáló jogalkotási területen is értünk el eredményeket, de megítélésem szerint az idõbeli késlekedés, illetve egyes jogterületeken, például katasztrófaelhárításban megmutatkozó joghézagok miatt nem lehetünk teljesen elégedettek. A jogalkotás eredményei között említhetjük, hogy az Országgyûlés elfogadta a honvédelemrõl szóló törvényt, mely az ország biztonságát szolgáló komplex védelem sarkalatos jogszabályának tekinthetõ; megszületett a rendõrségrõl, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény. Ebbe a sorba illeszkedik a most tárgyalt polgári védelemrõl szóló törvényjavaslat is.
Az ország védelmét és biztonságát szolgáló törvények közt a polgári védelmi törvény sürgõs elfogadását indokolja a reálisan jelentkezõ veszélyek mellett az a tény, hogy a gazdasági-társadalmi változások a régi jogszabályok alkalmazását lehetetlenné teszik. Elegendõ itt pusztán arra utalni, hogy korábban a védelem gazdasági alapja állami tulajdonra épült, amely mára arányaiban nagyságrendekkel módosult.
Az Országgyûlés biztonságpolitikai és honvédelmi alapelveit érvényesítve határozottan körvonalazódik az a kormányzati törekvés, amely az országot veszélyeztetõ minõsített helyzetek felszámolására rendelt fegyveres erõk és rendvédelmi szervek mellett a védelmi felkészítés és az országmozgósítás, vagyis az országvédelem azonos fontosságú szereplõiként kezeli a civil szféra erõit - nevezetesen a védelmi feladatokat ellátó igazgatási és önkormányzati szerveket -, a nemzetgazdaság védelmére mobilizálható erõit, és végül, de nem utolsósorban a lakosság életét és létfenntartását szolgáló anyagi javak oltalmazását végzõ polgári védelmet.
A nemzetközi egyezményekbõl, a genfi konvenció létébõl következik, hogy a polgári védelem szervezet- és feladatrendszerének megszületését a háború áldozatai, a védtelen polgári lakosság oltalmazásának szükségessége miatt a nagy világégések, a háborúk szomorú következményei ösztönözték. Ennek megfelelõen a polgári védelem a magyar jogrendszerben is a honvédelem része, s mint ilyen, adott esetben meghatározó jelentõségû a támadó fegyverek elleni védekezésben. Mégis a törvényjavaslat nagy erényeként szeretném kiemelni, hogy korszerû módon, a fegyveres összeütközésekre történõ felkészüléssel azonos súllyal kezeli a katasztrófák által okozott károk elhárításának kötelezettségét, a lakosság békeidejû oltalmazását. Ennek szellemében a polgári védelem szervezet- és feladatrendszere a honvédelemrõl szóló törvény komplex biztonságpolitikai, honvédelmi felfogását követve a minõsített idõszakok mindegyikére, azaz a fegyveres összeütközéssel járó rendkívüli állapot és szükségállapot mellett a katasztrófahelyzetekre és a minõsített idõszak kihirdetését nem igénylõ, úgynevezett küszöb alatti válság- és krízishelyzetek kezelésére egyaránt felkészül.
A polgári védelemrõl szóló törvényjavaslat megosztja a hatásköröket és a feladatokat. A védelmi igazgatás szervei - a fõvárosi, megyei, illetve helyi védelmi bizottságok -, az államigazgatási jogkörben eljáró önkormányzati vezetõk, fõpolgármester, a megyei közgyûlés elnöke, polgármester, illetve a polgári védelmi szakmai feladatokat ellátó hivatásos polgári védelmi szervezetek és a polgári védelmi kötelezettség alapján létrehozott polgári védelmi szervezetek között. Az önkormányzati és védelmi igazgatási szervek gyakorolják az állampolgárokat érintõ hatósági jogköröket, ellátják a közigazgatás-szervezési és koordinációs feladatokat, továbbá a polgári védelmi feladatokban részt vevõ fegyveres erõk, rendvédelmi szervek és önkormányzati szervek tevékenységének fõvárosi, megyei, illetve helyi szintû összehangolását. A polgári védelem hivatásos és polgárvédelmi kötelezettségek alapján létrehozott szervei a védekezés szakmai feladatainak megtervezése és megszervezése mellett gondoskodnak a polgári védelmi feladatokban részt vevõ állampolgárok felkészítésérõl.
(12.20)
A javaslatot elõremutatónak tartom azért is, mert olyan helyi jellegû katasztrófák, illetve katasztrófával fenyegetõ krízishelyzetek felszámolásának jogi alapjait, szervezeti kereteit teremti meg, ahol az idõbeni helyi kezdeményezés és összefogás a komolyabb országos méretû katasztrófa bekövetkezését akadályozhatja meg anélkül, hogy szükségállapotot vagy más minõsített helyzetet kellene kihirdetni.
A polgári védelemrõl szóló törvény mielõbbi megalkotásának szükségére figyelmeztetnek a közelmúltban bekövetkezett és katasztrófával fenyegetõ olyan helyzetek is, mint például a Felsõ-Tisza-vidék és a Körös mentén kialakult árhullám, a rendkívüli idõjárás által elõidézett közlekedési és ellátási problémák, továbbá a nemzetközi együttmûködés fontosságát jelzõ, hatásaiban országhatárainkon átnyúló katasztrófák, mint például a kassai kohórobbanás volt.
A katasztrófák bekövetkezésének közvetlen és mindennapos veszélye miatt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a jogalapok megteremtése mellett biztosítani kell az azonnali beavatkozással létrehozott polgári védelmi erõk megfelelõ felszereltségét is - vegyvédelmi eszközök, mûszaki mentõeszközök stb. -, a katasztrófák elhárításában közremûködõ erõk koordinációjához szükséges vezetéstechnikai eszközök beszerzésének anyagi és költségvetési forrásait is. A polgári védelemrõl szóló törvény segítheti a katasztrófatörvény hiánya miatt létezõ jogi és bizonytalansági ûr betöltését, a védekezés társadalmi megszervezését, egyben felhívja a figyelmet a katasztrófavédekezés jogi szabályozásának a fontosságára.
Tisztelt Országgyûlés! A polgári védelemrõl szóló törvényjavaslat az ország biztonságát és védelmét szolgáló jogrendszer elemeként biztosítja a civil társadalom aktív közremûködését az országot fenyegetõ veszélyek elhárításában, garantálja a polgári védelmi feladatok központi irányítását és szakszerû végrehajtását, ezért a törvényjavaslat támogatását és elfogadását javaslom.
Befejezésül szeretném a védelmi felkészítés és az országmozgósítás komplex rendszerének mûködésével kapcsolatban a honvédelmi bizottság alelnökeként szerzett személyes élményemet megosztani az Országgyûlés nyilvánosságával.
Az elmúlt évben - érdemeinél kisebb publicitás mellett - három, országos jelentõségû védelmi-biztonsági gyakorlatot tartottak, különbözõ minõsített helyzeteket modellezve. Így a Gyõr-Moson-Sopron megyei védelmi bizottság a lakosság gazdasági javakkal történõ ellátását, a gazdálkodó szervek mozgósításának gyakorlatát piacgazdasági körülmények között, a fõvárosi és a XVII. kerületi védelmi bizottság ipari katasztrófa elhárítását, míg a Csongrád megyei védelmi bizottság az árvízvédelmi feladatokat gyakorolta. Ennek során a fõvárosi, illetve megyei védelmi bizottság irányítása mellett lenyûgözõ fegyelmezettséggel és szervezettséggel mûködtek együtt a fõvárosi, a megyei és a helyi önkormányzatok, a honvédség, a határõrség, a rendõrség, a polgári védelem és a tûzoltóság szervei, az árvízvédelem apparátusa, továbbá - ami talán elsõ hallásra meglepõ lehet - a gazdasági élet szereplõi, a részvénytársaságok, külföldi tulajdonú vállalatok, szövetkezetek és egyéni vállalkozók.
Az itt szerzett tapasztalatok mindannyiunkat reménnyel tölthetnek el, mert az ország védelmének és biztonságának ügye képes a nemzeti konszenzus és összefogás megteremtésére. Ezúton is szeretném elismerésemet és köszönetemet kifejezni a védelmi-biztonsági gyakorlatok szervezõinek és minden résztvevõjének.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)