HORN GYULA miniszterelnök: Igaz, hogy kérdés nem volt, elnök asszony... (Derültség.).., ennek ellenére válaszolok, jó?
Képviselõtársam, tisztelt... (Derültség.) Sajnálom, hogy Tatabányán nem tudtunk találkozni, mert ön elõttem járt ott, és ez még egy nagyon szolíd stílusú felszólalás volt ahhoz képest, amit ön ott mondott.
A másik, amit szeretnék aláhúzni, hogy én természetesen vállalom a felelõsséget a kormány gazdaságpolitikájáért, szélesebben a politikájáért. Én nem vagyok történész, de emlékeztetni szeretném tisztelt képviselõtársaimat, hogy a római szenátusban Cato éveken át minden felszólalását így fejezte be: egyébként pedig javaslom, hogy Karthágót tüntessük el a föld színérõl. (Derültség a bal oldalon.) Nos, ez a fordulat nagyon tetszik önöknek, Torgyán József képviselõtársamnak, mert mindig felszólít bennünket arra, hogy mondjunk le. Nekem az az érzésem, hogy még hosszú évekig fogják ezt nekünk mondani. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Másrészt Cato azért fejezte be így a felszólalását, mert õ a külsõ ellenségtõl féltette az országot... (Dr. Torgyán József: Mi is!).., a Kisgazdapárt pedig a maga számára szeretné a kormányzást megszerezni. Hadd mondjak valamit... - ezt most úgy lehetne, ha mondjuk, kisgazdaügyi minisztériumot hoznánk létre. De hát minek?! Nem hiszem, hogy az országnak szüksége lenne rá. (Derültség az MSZP padsoraiban.)
Végül még valamit hadd mondjak: úgy ítélem meg, hogy mindaz, ami az elmúlt hónapokban is történt, hogy önök már annyi jelöltnek ajánlottak fel miniszteri bársonyszéket, hogy egy jobboldali politikus szerint már tíz kormány kitelne ezekbõl az ajánlatokból. Még egyszer nagyon kérem önöket, tisztelt képviselõtársaim, hogy ne éljenek vissza az emberek elégedetlenségével, áldozatvállalásával, hanem próbáljanak egy kicsit magukban és az emberek igazi érzéseiben elmélyedni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)