DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat vitájának zárszavát azzal az örvendetes megállapítással kell kezdenem, hogy a vita során a vita résztvevõi nem kérdõjelezték meg a rasszista motívumú bûncselekményekkel szembeni határozott fellépés szükségességét. Ez mindannyiunk számára és az ország közvéleménye számára is azt jelzi, hogy a magyar törvényhozás is elfogadja azokat az értékeket, amelyek az európai nemzetek jogalkotását vezérlik. A törvényjavaslat parlamenti vitája valamennyiünket meggyõzhetett arról, hogy a Magyar Országgyûlés tisztában van azzal, hogy kontinensünk és hazánk XX. századi történetére, valamint a szomszédunkban lezajlott közelmúltbéli szörnyûségekre tekintettel nem szemlélheti tétlenül a faji, etnikai gyûlölködés újjáéledõ formáit.
Mindannyiunk számára öröm és megelégedettség, hogy a vitában részt vevõ képviselõk nem a jelenség létét vagy nem létét taglalták, nem a jelenség kiterjedettségét vitatták - itt ugyanis nem errõl van szó. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a rasszizmus visszaszorítása terén nem lehet megvárni, amíg az egy bizonyos szintet elér - ha akkor akarunk beavatkozni, az már késõ.
A törvényjavaslat vitája során természetesen számos kérdésben összeütköztek az álláspontok és a vélemények. Ez korántsem meglepõ módon azokat a tervezett tényállásokat érintette, amelyek a rasszizmus, a faji, etnikai gyûlölet visszaszorítása nevében és érdekében más alapjogok, így a gyülekezési jog, az egyesülési jog, illetve a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozását helyezték kilátásba.
A kormány a törvényjavaslat vitája során arra törekedett, hogy az alkotmányosság követelményének megfelelõ szabályozás jöjjön létre, és hajlandó volt arra, hogy olyan szempontokra is figyelemmel legyen, amelyek a törvényjavaslat kidolgozása során kevésbé kerültek elõtérbe. Például a gyülekezési jog korlátozását tartalmazó 6. § (2) és (3) bekezdésének az elhagyását a kormány tudomásul vette; ám továbbra sem lát semmi kivetnivalót abban, hogy súlyosabb büntetõjogi felelõsséggel tartozzanak azok, akik olyan rendezvényt szerveznek, ahol nemzeti, faji vagy etnikai csoportokkal szemben gyûlöletre uszítanak. A józan ember számára nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegû cselekmények veszélyessége meghaladja azt az esetet, amikor valaki egyénileg uszít gyûlöletre, még akkor is, ha ezt nyilvánosan teszi. A kormány azért vette tudomásul e rendelkezés elhagyását, mert elfogadta azt az érvet, hogy egy ilyen új szabály beiktatása utólag felmentést adhat a hatósági tétlenségre, azt sugallhatja, mintha a rasszista motívumú cselekmények üldözésére nem lett volna korábban jogi lehetõség.
A törvényjavaslatnak az egyesülési jog megsértésére vonatkozó rendelkezését is érte kritika. Képviselõtársaim közül többen azt tartották aggályosnak, hogy a társadalmi szervezet fogalmát túlságosan tágra vonja a törvényjavaslatban szereplõ értelmezõ rendelkezés. Volt olyan vélemény is, hogy a társadalmi szervezetek nem azonosíthatók a bûnbandákkal, amelyekkel szemben a szervezett vagy a gazdasági bûnözés elleni szabályok megalkotása során kell fellépni. Való igaz, hogy a különféle bûnbandák között vannak különbségek. Vannak olyan bûnözõ csoportok, amelyek nyilvánvalóan nem azért hoznak létre szervezetet, hogy megjelenjenek a nyilvánosság elõtt, hogy regisztráltassák magukat, hanem elemi érdekük éppen az, hogy szervezetük titokban maradjon. Ilyenek a rablások vagy a kábítószer-csempészés elkövetésére létrehívott bûnbandák. És vannak más bûntettek, ezek között szerepelnek tipikusan a rasszista motívumú bûncselekmények elkövetésére szervezõdõ csoportok, amelyek éppen azért kívánnak társadalmi szervezetként megjelenni, hogy éljenek a legalitás, a legalizálás adta lehetõségekkel, a tagok és maga a szervezet részére biztosított nagyobb nyilvánossággal, a politikai életben való részvételt garantáló jogosítványokkal.
(17.30)
Ezért, míg a gyülekezési joggal visszaélés büntethetõségének szûkítésére irányuló indítványt a kormány támogatta, nem tudtunk azonosulni azzal a véleménnyel, amely e büntetõjogi tényállás elhagyását kívánta.
Álláspontunk az, hogy a bûncselekmények elkövetésére létrehozott, közöttük a gyûlöletre uszító, illetve egyes csoportok elleni gyûlöletbõl fakadó erõszakos cselekményeket elkövetõ csoportokra - mégha magukat társadalmi szervezetnek nevezik is - nem vonatkozhat az alkotmány által garantált gyülekezési szabadság, és az ilyen csoportok szervezõi, vezetõi ellen akkor is fel kell lépni, ha õk személy szerint nem vesznek részt a csoport által elkövetett bûncselekmények kivitelezésében.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat világosan körülhatárolja azokat a magatartásokat, amelyek a civilizált nemzetek által általánosan elfogadott normák megsértését jelentik, és a nemzetközi büntetõjognak is részét képezõ emberiség elleni bûncselekményként - és ezért elévülhetetlen bûncselekményként - üldözendõk, ily módon megteremtve a belsõ jog és a nemzetközi kötelezettségeink összhangját.
Ugyanakkor azzal, hogy a személy elleni bûncselekmények körében a javaslat nevesíti a rasszista indítékból elkövetett bántalmazást és kényszerítést, egyértelmûen jelzi, hogy a magyar demokrácia a rasszizmust, az idegengyûlöletet nem tolerálja, a közösség elleni izgatás tényállásának átalakítása pedig reményt adhat arra, hogy a gyûlöletkeltõ cselekményekre a jövõben a jogalkalmazás is megfelelõ választ tud adni.
Mindezek alapján kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy az általunk támogatott módosító javaslatokkal együtt fogadják el a kormány elõterjesztését. Köszönöm. (Taps.)