TARDOS MÁRTON, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselõtársaim! Nagy öröm, hogy egy ilyen fontos kérdéssel és az állampolgárokat ennyire foglalkoztató kérdéssel vitanap keretében foglalkozik a Ház.
Úgy gondolom, Vastagh miniszter úr beszámolója után nem fogok beszélni az eredeti elképzeléseimnek megfelelõen arról, hogy mi történt 1995-ben, mert ebben teljesen egyetértek a miniszter úr beszámolójával. De szeretnék néhány gondolatot elmondani azzal kapcsolatosan, hogy miért is van ilyen zavaró jelentõsége és ilyen nagy jelentõsége Magyarországon a feketegazdaságnak, és mi is ez a feketegazdaság, amivel szembenézünk. Azt hiszem, hogy ezen még érdemes elgondolkodnunk.
Az elsõ, amire figyelmeztetni szeretném önöket, mindnyájunkat, hogy a feketegazdaságról alkotott véleményünk érdekes módon a rendszerváltás pillanatában minõségileg változott. Gondoljanak vissza, nem olyan nagyon régen - és nem kell olyan nagyon idõsnek lenni ahhoz, hogy erre emlékezzenek - a magyar társadalmi élet egyik legnagyobb botránya a meggymag-botrány volt. Mi volt a társadalom véleménye a feketegazdasági tevékenység vádjával illetett kereskedõ, illetve ipari tevékenységet folytató személlyel szemben? Az, hogy neki van igaza és az állam butaságokat csinál, amikor ezt a tevékenységet korlátozza, sõt bûnvádi eljárást próbál valaki ellen kezdeményezni, aki gazdaságilag hasznos tevékenységet folytat.
Egy másik lényeges kérdésre is fel szeretném hívni a figyelmüket. Mindnyájan tudják, hogy az elmúlt 45-50 évnek az volt a jellegzetessége, hogy a kézhez kapott bér, a bérbõl és fizetésbõl élõk számára kifizetett összeg - ami fölött szabadon rendelkezhettek - viszonylag alacsony volt, a szolgáltatások pedig, amiket az állam nyújtott, viszonylag magasak. Ennek az örökségnek a következménye jelenleg is az, hogy világrekordokat dönt a magyar gazdaság abban, hogy a kifizetett bérre milyen járulékok és adóterhek jelentkeznek. A napokban jelent meg Kornai Jánosnak erre vonatkozólag egy számítása, amely már nem azt a szokásos állítást támasztja alá, hogy kétszerese a bérre jutó járulék és adófizetési kötelezettség, hanem - ha a forgalmi adó és egyéb áfaterheket is figyelembe vesszük - akkor ez a két és félszeresét is elérheti, sõt ezt is meghaladhatja.
Ugyanakkor tudjuk, hogy ebbõl a hallatlanul nagy összegû adóteherbõl finanszírozott állami szolgáltatások ügyével elégedetlenek vagyunk. Nem azért vagyunk elégedetlenek, mert túl nagyok, hanem mert nem terjednek ki mindarra, amire gondoljuk, hogy ki kellene hogy terjedjenek, minõségileg nem olyan megfelelõek, és ennek a racionalizálása és visszaszorítása - ami ugyanakkor a terhek csökkentését jelentené - nem egy egyszerû és egyértelmû, társadalmilag megoldható kérdés.
(9.40)
Ameddig azonban hallatlanul nagyok a forgalmi adók, ameddig nagyok a terhek a béren, addig a feketegazdaság vonzótere nagyon nagy, és nehéz ellenállni.
A következõ gondolat, amit szeretnék még elmondani bevezetõben, az, hogy három különbözõ feketegazdasági területet világosan el kell választani egymástól. Az egyik az, amit Vastagh úr úgy jellemzett, hogy korrupciós terület, ahol állami intézmények döntéseiben - joggal vagy jogtalanul - az átláthatóság hiánya miatt felmerül, hogy valami suskus van a dolgok mögött, nem tisztességes a munka.
Van egy másik fontos terület, amely ugyancsak feketegazdasági terület, és amely elsõsorban a járadékköteles termékek forgalmával kapcsolatos. Ez a olajszõkítésnek, az alkoholtermékek forgalmazásának az az útja, ahol az állampolgár örömmel vásárol esetleg olcsóbban, és ezáltal jelentõs törvénysértések következnek be nagy üzleti akciók keretében. Jelentõs, nagy forgalmú feketeüzletek történnek.
Van a forgalomnak, a feketetevékenységnek egy harmadik területe, amely nagyon általános, és amelyrõl azt feltételezhetjük, hogy a 10 millió magyar állampolgár mindegyike valamilyen mértékben érintve van benne. Ez az, amikor egy lakatos szolgáltatásait igénybe vesszük anélkül, hogy számlát kérnénk, vagy amikor a cipõnket javíttatjuk és nem kapunk számlát. Ilyenkor az illetékes személyek és gazdálkodók nem fizetik be az államkasszába a két és félszeresét ennek a pénznek, amelyet normális körülmények között a törvényes elõírások szerint be kellene fizetni. Ennek a speciális tömeges feketegazdasági tevékenységnek egy nagyon sajátos köre az önfoglalkoztató vállalkozók köre, akik ilyen szolgáltatásokat rendszeresen nyújtanak.
Azt gondolom, hogy most, amikor arról beszélünk, mit tegyünk a feketegazdaság visszaszorítására, világosan tudnunk kell, hogy ezzel a három körrel különbözõ módon kell foglalkoznunk. Az elsõ két körben az állami szigornak, a jól szabályozottságnak, az ügyészség, a rendõrség és a bíróságok tevékenysége megjavításának hallatlanul nagy szerepe van. A harmadik körben más eszközökkel kell elérnünk, hogy a feketegazdaság visszaszoruljon. Ezt a különbséget világosan meg kell fogalmaznunk.
Mirõl van szó a harmadik körben? Arról, hogy csak akkor érünk el sikereket, ha a gazdasági kényszert szerény mértékben, az ösztönzést erõteljes mértékben használjuk arra, hogy érdemes legyen elkerülni a feketegazdaság használatát. Tehát amíg az elsõ területeken a szigoré, addig a második területeken az ösztönzésé a meghatározó szerep, és ez egészen más típusú fellépést követel.
Azt gondolom, ezután rátérhetek arra, hogy melyik az a hét legfontosabb kérdés, amelyben a kormánynak lényeges javaslatokat kell tennie arra, hogy a feketegazdaság növekvõ szerepe a gazdaságban megszûnjön, és egy elfogadható mértékû feketegazdasági tevékenységgé szoruljon vissza. Az elsõ terület, amit említeni szeretnék, az informatika. Lehetetlen helyzet az, amikor a vállalatok, a személyek jövedelmi, tevékenységi körérõl pontatlanok az információk, az egyes fontos állami szervek - legyen az adóhivatal vagy vámhivatal - számára megszerzett adatok a másik szerv számára nem közvetlenül áttekinthetõk és átláthatók. Nem tudják azt, hogy fantomcéggel vagy tényleges céggel van-e dolguk, amikor nagyvolumenû üzletekben könnyítést, törvény szerint jogos könnyítést kérnek maguknak, de csak akkor, ha tényleges forgalom van az akció mögött, de azt ellenõrizni nem tudják. Ezért egy olyan egységes informatikai rendszert kell kiépíteni a statisztikai hivatal, az állami szervek együttmûködése alapján, amire a mai körülmények között a lehetõség könnyedén rendelkezésre áll, mert ma nincs az országban nagy számítógéprendszerben hiány. Amiben hiány van, az az, hogy rendszerszervezõk még nem tudták teljesen áttekinteni ezt a kört, nem tudtak olyan rendszert kidolgozni, amely egységes információcserét tesz lehetõvé, és be kell vallani, hogy ennek is vannak jogi, gazdasági akadályai, hiszen ugyanakkor, amikor az információáramlást biztosítani akarjuk, nem feledkezhetünk meg az emberi jogokról, a titokszabályokról. De úgy gondolom, hogy e két ellentétes érdek érvényesítése lehetséges és megoldható a társadalmi fejlõdés és a társadalmi nyugalom érdekében.
A második kérdéskör a bíróságok, rendõrségek, az ügyészség és az ellenõrzéssel foglalkozó hatóságok tevékenységének megjavítása. Ez sok mindent követel egyszerre. Követeli azt, hogy ezen szervek anyagi ellátása javuljon, amiben az ott dolgozók fizetését is értem, de nemcsak egyedül a fizetést, hanem a mûködési feltételek javítását, és ugyanakkor azt is, hogy az ezeken a helyeken érvényben lévõ szervezeti-mûködési szabályzatok sokkal szigorúbbak legyenek, jobban ellenõrizzék az embereket, akik itt mûködhetnek. Jobb feltételek, jobb fizetés és szigorúbb feltételek azok, amelyek átütõ eredményre vezethetnek.
A harmadik és talán legfontosabb kérdés, és különösen az általam feketegazdaságnak nevezett gazdaság harmadik szektorában való javulást elõsegítõ tényezõ az adók, a járulékok átgondolása, csökkentése és olyan rendszerének bevezetése, ami ezt a kényszert és ösztönzöttséget - ezt az elõbb említettem - elõsegíti. Nagyon fontosnak tartom a jogi kérdésekben a transzparencia kérdését. Áttekinthetõség, nyilvánosság nélkül nem lehet a feketegazdaság ellen fellépni, és ez a nagy korrupciós ügyekre, a nagy sikkasztási ügyekre vonatkozik elsõsorban.
Fontos kérdésnek tekintem, hogy a társadalmi szerveket, az embereket a feketegazdaság elleni küzdelembe intenzívebben kell bevonni és ebben fontosnak tartom a kamarák szerepét, amirõl a miniszter úr beszélt, és fontosnak tartom más önkéntes szervek - például az önkéntes rendõrség - megszervezését is annak érdekében, hogy a feketeüzletek visszaszorításában a lakosság felléphessen.
Az utolsó pontban a feladat ellentmondásosságára hívom fel újra a figyelmet. Franciaországban a feketegazdaság visszaszorításának legsikeresebb akciója egy erõszakos akció volt. Nevezetesen: egy gazdasági akció, a készpénzkímélõ technikák, tehát a bankátutalás kényszerének a szigorú bevezetése. Valószínûleg nekünk is meg kell tennünk ezt. De ebben is és minden másban az óvatos és az elõkészített munka a feladat.
(9.50)
Mert ha holnapra bevezetnék azt, hogy pénzt csak bankszámlán keresztül lehet fizetni, hogy egy vállalat az anyagokért csak bankszámlán keresztül fizethet vagy más nem készpénzes technikával, akkor olyan zavar alakulna ki a magyar társadalmi életben, amely szinte elképzelhetetlen. A dologra együtt szükség van, másrészt nem lehet rohammal megoldani ezt a feladatot.
Ahogy az utolsó kérdésben elmondtam, azt kérem a kormánytól, hogy ebben az ügyben megfontoltan, lépésrõl lépésre, a szisztematikus elõrehaladás útján graduálisan változtassa meg a tevékenységét, és biztos vagyok benne, hogy ez társadalmi sikerre fog vezetni.
Mivel ezekben a kérdésekben társadalmi diskurzusra van szükség, ezért azt kérem a kormánytól, hogy ezekben a kérdésekben rendszeresen forduljon a parlament és az ország nyilvánossága elé, számoljon be az eredményekrõl, a problémákról és a várható lépésekrõl. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen társadalmi párbeszéd a feketegazdaság kérdésében minõségi javulást fog eredményezni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)