DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy a feketegazdaság kérdésköre ma az egész társadalmat nyugtalanítja és érdekli. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy néhány órával a vita megkezdése elõtt kaptam kézhez az Országos Kereskedelmi Szövetségnek egy nagyon részletes elõterjesztését a feketegazdaság elleni küzdelmet illetõen, és úgy gondolom, hogy más szervezetek is hasonló aktivitással adnak különbözõ ötleteket a feketegazdaság elleni küzdelemhez.
Ezért nagyon fontosnak tartom rögtön rögzíteni a Független Kisgazdapárt álláspontját, miszerint a feketegazdaság a mi megítélésünk értelmében a gazdaságirányítási válság következménye. A gazdaságirányítási válság természetes velejárója a feketegazdaság, hiszen a kormányzat eredménytelen munkáját bizonyítja, hogy erélytelen eszközökkel lép fel a feketegazdasággal szemben. És nem is az erélytelensége itt a legfontosabb, hanem a fellépés elégtelensége, hiszen ez formalitásban, átgondolatlanságban nyilvánul meg, a hatásokkal nem törõdik, hatásvizsgálatot elõre nem végez, és nemegyszer az eljárása gerjeszti a feketegazdaságot. Sõt, a feketegazdaság sokféle megítélésébe beletartozik az a kérdéskör is, hogy a kormányzatnak külön van egy feketegazdasága, amelynek a felszámolásáról külön kellene szólnom, ha jut rá idõm.
Úgy gondolom, a feketegazdaság elleni eredményes küzdelemhez nem elégséges a kormányzat háttéranyaga, amelyet mintegy annak bizonyítékául terjesztett be, hogy a feketegazdaság elleni küzdelemhez megfelelõ eszköztárral rendelkezik. Hiszen ez a lista, ez a háttéranyag, amelyet beterjesztett, nem az eredményesség, hanem az eredménytelenség és tehetetlenség dokumentuma.
Nem is csoda ezért, hogy a kormány komolyan soha nem is számolt a feketegazdaság felszámolásából kinyerhetõ jövedelmekkel; az a lényegét tekintve alig-alig jelenik meg a kormány gondolkodásmódjában. Ezért is kezdeményezte - nagyon helyesen - Zwack Péter képviselõtársunk a parlamenti vitanap megtartását. Noha nekünk nem az elõterjesztéssel kell vitatkoznunk, hanem a kormányzat munkáját kell hatékonyabbá tennünk és rámutatnunk a hiányosságokra és javaslatot tennünk azok megszüntetésére, miután azonban Zwack Péter képviselõtársunk vállalkozott ennek a vitaindító anyagnak a benyújtására, legyen szabad az iránta való tiszteletbõl is rögtön megjegyeznem, hogy természetesen részben foglalkozni fogunk az õ elõterjesztésével is, de ismétlem, fontosnak a kormányzati munkát tartjuk, ezért Zwack Péter javaslatának gyengeségére majd csak részben fogunk rámutatni.
Bizonytalanoknak tartjuk mindenekelõtt azokat a becsléseket, amelyek a feketegazdaság kiterjedtségére vonatkoznak. Anélkül, hogy részletes vizsgálatokkal fel ne tárnánk a feketegazdaság kihatásait, úgy gondolom, nem lehet eredményes harcot hirdetni a feketegazdaság ellen. A feketegazdaság méretét és az ebbõl kimérhetõ jövedelmet tehát fel kell tárni ahhoz, hogy elõre lehessen lépni. A kormányzat a GDP 30 százaléka körüli összegre teszi a feketegazdaság kiterjedtségét. Ez a lényegét tekintve 1800 milliárd forintnak felel meg, amelyre Zwack Péter is hivatkozik az elõterjesztésében. Rögtön meg kell jegyeznem, éppen ezért rejtély számomra, ha ez így van és ezt tartja a helyes adatnak, akkor miért csak ennek egytizedét kívánja megcélozni a feketegazdaság elleni küzdelem kapcsán és nem a teljes vélelmezett összeget.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária foglalja el.)
Félreértés ne essék, tisztában vagyunk azzal, hogy a feketegazdaságot 100 százalékosan felszámolni sohasem lehet - tehát egy bizonyos szintig a feketegazdaság mindig együtt él a gazdasággal -, de a feketegazdaság teljes felszámolásának megcélzása semmiképpen sem tenné lehetõvé az olyan, ennek az egytizednek a legális gazdaságba való visszahozatalára irányuló elgondolást, amely a 90 százalékot figyelmen kívül hagyja.
A feketegazdaság feltérképezéséhez, megfelelõ intézkedések kidolgozásához mûködõ információs rendszerre van szükség. Éppen ezért itt rögtön meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon ez a mûködõ információs rendszer nem létezik. Egyáltalán, statisztikai adatszolgáltatás sem mûködik; nincs olyan megbízható statisztikai adatszolgáltatás, amelyre nézve nyugodtan meg lehetne állapítani, hogy a feketegazdaság a GDP-hez viszonyítottan hány százalékpontosra mérhetõ. Ezért úgy gondolom, mindenképpen a kormányzatot kell felelõssé tenni, hiszen ennek a kimunkálása most már vétkes mulasztás következménye.
Nemcsak az állami statisztika nem funkcionál - és különösen nem ennek a gazdaságstatisztikai része -, hanem olyan intézményekben sem jó a nyilvántartás, mint például az APEH, amely ráadásul hosszú idõn keresztül hirdette, hogy "fogakra" van szüksége, ahelyett, hogy észlelte volna - elnézést a nyílt szókimondásért -: mindenekelõtt észre lett volna szüksége, hogy úgy megszervezze a saját hivatalát, hogy az jól mûködjön. Ugyanaz mondható el a tb-re; hiszen, hogy itt milyen a nyilvántartási rendszer, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik karácsony elõtti felháborodott tömegroham az APEH ellen, amikor is állampolgárok tömegeit zaklatták valamiféle rossz nyilvántartás következtében. Hát persze, itt lehet aztán azt mondani, hogy azóta fejlõdött ez a nyilvántartás - mert a halottak nem tudnak ugye tiltakozni; és legutóbb 12 000 halottnak küldték ki a felszólítást. De egyértelmû, hogy ezek elfogadhatatlan eljárások.
(10.20)
Az APEH-et illetõen még arra ki kell térnem, hogy a társadalom közhangulata értelmében itt egyeseket kipécéznek, másokat futni hagynak. Nem látszik az a megnyugtató nyilvántartási rendszer, hogy a kívülállók is érzékelhessék, kik és miért számíthatnak az APEH különös figyelmére.
Ami most már ezt a sort illeti, nem hagyhatom ki a VPOP-t sem, hiszen úgy gondolom, a legutóbbi idõszak eseményei bõségesen bizonyították, hogy a VPOP- nál is a kintlevõségek mily mértékben bizonytalanok. Itt külön ki tudnám emelni, hogy két olyan esetet is ismerünk, amikor nem teljesen világos elõttünk, hogy milyen kiválasztási módszer szerint történt a VPOP eljárási rendszere. Az egyik lehetne, amelyet ebbõl a körbõl kiemelnék, a Kordax, de épp így lehetne hivatkozni az Agrobankra is. Az utóbbi esetében ráadásul több mint 15 milliárd forintjába került ez az államnak, miközben a felelõsségi rendszer olyannyira nem lett kidolgozva, hogy az érintettek, akikre majd késõbb rá fogok mutatni, egyáltalában szóba sem kerültek a vizsgálat kapcsán.
Ami a helytelen nyilvántartási rendszert illeti, itt kiemelném, sajnálatos módon, a rendõrséget is. A rendõrség nyilvántartási rendszere és eljárásai is igazolják, hogy nincsenek felkészülve erre a nagy feladatra. De itt rögtön hozzátenném a rendõrség védelmére, hogy ilyen anyagi ellátottság mellett nem is lehetséges ez. Hiszen amikor már a közrendõrök vagy a kisebb beosztású rendõrtisztek megélhetése sincs biztosítva, akkor miként lehetne a milliárdos eszközökkel rendelkezõ feketegazdaság elleni küzdelmükben elvárni a legmagasabb szervezettséget.
Ami a földnyilvántartás körül kialakult kaotikus állapotokat illeti, valamennyiünk elõtt ismert lehet, igen tisztelt képviselõtársaim. Itt arra hívná fel a Független Kisgazdapárt az önök figyelmét, amíg a földnyilvántartás nemhogy napra nincsen készen, hanem órára, percre készen nem mûködik, addig jogbiztonságról Magyarországon beszélni nem lehet.
A kormány háttéranyaga szervezési intézkedésekrõl tájékoztat. Így például dicsekszik, hogy megerõsítették a rendõrség gazdaságvédelmi szervezetét. Valóban, ha megnézzük a kormány intézkedési csomagját, akkor megállapíthatjuk, hogy emellett összekapcsolták a VPOP-t és az APEH-et azzal, hogy közös vezetõt kreáltak. Sõt, itt - amint az ismeretes - még néverõsítés is történt az APEH élén. Úgy gondolom, ezek tulajdonképpen helyes irányba tett lépésnek bizonyulhatnának, ha egy olyan helyes sorrenddel párosulnának, amely a vizsgálódás irányát másként határozná meg, mint ahogy azt a kormány teszi.
Arra hívja fel a Független Kisgazdapárt a figyelmet, hogy itt mindenekelõtt nem kifelé, hanem befelé való ellenõrzést kellene a kormányzatnak szorgalmaznia. Ezért a Független Kisgazdapárt javasolja: létre kell hozni megfelelõ nyilvántartást, informáltságot, operativitást, az intézkedésekben kulturáltságot, és indítványozzuk, hogy felelõssé kell tenni az érintett intézményeket, felelõssé kell tenni az érintett intézmények vezetõit az elkövetett hibákért és bûnökért. Elfogadhatatlan, hogy csak mintegy kipécézett külsõ felelõsöket találjanak bármikor, amikor ilyen jellegû probléma a társadalom nyilvánossága által is megismerhetõ. Saját közremûködésre én még nem láttam példát, hogy erre hivatkozás történt volna a kormányzat részérõl.
Amint az elõbb már más vonatkozásban erre hivatkoztam, ez a jelenség ismerhetõ fel a Kordax esetében is és az Agrobank esetében is. Az utóbbit annál inkább megdöbbentõnek tartjuk, mert hiszen sem az MNB, sem a Bankfelügyelet oldaláról, de még az állami igazgatótanács állami megbízatású személyiségei vonatkozásában sem történt nemhogy büntetõjogi felelõsség kérdésének felvetése, de még egyáltalán semmiféle olyan vizsgálat sem, amelybõl a közvélemény erre vonatkozóan bármiféle utalást találhatott volna.
Tehát legyen teljesen világos az álláspontunk: ha nem a belsõ rendteremtéssel kezdõdik a feketegazdaság elleni küzdelem - és ezt kiemelkedõen fontosnak tartom, hogy a kormányzat is világosan lássa -, akkor a meghozott intézkedések végül is látszatintézkedésekké degradálódnak, és a lakosság, a társadalom zaklatására nyújthatnak alapot, de a feketegazdaság nemhogy nem fog felszámolódni, hanem további burjánzására lehet számítani.
Ami most már a kormány háttéranyagának további szabályokra való utalását illeti, itt ki kell emelnem, hogy olyan további korlátokkal akarja javítani a feketegazdaság elleni munkát, amely szerintünk elfogadhatatlan. A kormányzat ugyanis itt arra hivatkozik, hogy a szabályozás egyszerûsítése a feketegazdaság gerjedelmének egyik elõidézõje. Mi pont ellentétesen látjuk: tagadjuk, hogy az egyszerûsítés önmagában bármiféle feketegazdaságot gerjesztene. Szerintünk éppen a túlszabályozottság, a szabályok folytonos változtatgatása a legfontosabb gerjesztõi a feketegazdaságnak. Természetesen millió egyéb gerjesztõ tényezõ is van, de egyértelmû, hogy a legrosszabb a jogértelmezésben való teljes bizonytalanság, hiszen ma nem lehet találni szinte két olyan szakértõt, aki egy ugyanazon kérdésben ugyanazon szakvéleményre jutna.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint célirányos szabályozásra van szükség, köztük a stabilitás megteremtésére, továbbá a mindenki számára áttekinthetõ olyan szabályozásra, amely az átlagpolgár képességeihez igazodik, nem pedig valami különleges képzettség általi privilégiumként kezeli ezeket a szabályokat úgy, mint mondjuk a hieroglifikus jeleknek a megfejthetõségét. Úgy gondolom, ott kezdõdik az állam tisztessége az állampolgáraival szemben, hogyha a szabályozás nemcsak áttekinthetõ, hanem mindenki számára felismerhetõ. Szakszerûségre is természetesen éppenúgy szükség van, mint célszerûségre.
Legyen szabad arra rámutatnom, hogy a kormány a kiesõ adóbevételeit - amelyeket a feketegazdaság elleni eredménytelen küzdelembõl származtat - olyan sarcolással és olyan módszerekkel akarja a társadalomtól behajtani, amely demoralizáló hatású, továbbgerjeszti a feketegazdaságot.
(10.30)
Itt elég, ha csak a tb-járulékok emelésére vagy magas voltára utalok, mellyel egyidejûleg különbözõ szolgáltatásokat szüntetnek meg.
A feketegazdaság ellen azonban nem lehet adópréssel, csavarással, sarcolással, padláslesöpréssel harcolni. Az ilyen módszerek csak gerjesztik a feketegazdaságot.
A mi álláspontunk szerint éppen egy olyan átgondolt adórendszerrel, a közterheknek olyan átgondolt csökkentésével lehet a feketegazdaság burjánzását megállítani és visszaszorítani, amely egyidejûleg megfelelõ szabályozással jár.
Befejezem a beszédemet. A kormány éppen ellentétesen abból indul ki például, hogy ha 300 ezer gépjármû-tulajdonos nem fizet felelõsségbiztosítást, akkor megemeli a felelõsségbiztosítás díját, ahelyett, hogy a tisztességesen fizetõket védené az állandósággal, hogy nem emel semmit, és a tisztességtelenekkel szemben járna el, hajtaná be az összegeket. Azt hiszem - hogy lássák mirõl van szó -, az nem egy megalapozott gazdaságpolitika, ha mondjuk a villamoson bliccelõket úgy büntetnék, mivel kevesebb a villamosjegy vásárlója, ezért felemelik a villamosjegyeket.
Egyértelmû tehát, hogy itt egy átgondolt, a közterheket és adóterheket csökkentõ, egyben a kintlévõségek behajtása iránt szakszerûen intézkedõ gazdaságpolitikára van szükség. Ez lehet eredményes a feketegazdaság elleni küzdelemben. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)