IVANICS ISTVÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Úgy gondolom, nem szabad ma elmennünk a lényegi vita elõl, a lényeg megragadása elõl. A Kereszténydemokrata Néppárt eszmerendszerébõl kiindulva eleve a dolgok gyökerét kell hogy keressük. A valós okokat kell feltárni ahhoz, hogy megértsük, lássuk az ország ezen helyzetét. Mert úgy gondolom, a feketegazdaság elemzése, felszíni jelenségei rámutatnak hazánk tényleges helyzetére. Rámutatnak arra, hogy itt valóban tenni kell, határozott szándékkal és minél gyorsabban.
Érdemes ezért visszatekinteni, hogy a jelenlegi helyzet valójában hogyan jött létre. A '90 elõtti idõszakot úgy gondolom, néhány alapvetõ dologgal jellemezhetjük, amelyek szintén a jelenlegi helyzet kialakulását segítették. Elsõsorban az akkori hiánygazdaság és a tulajdon fogalmának, a tulajdonosi jogok gyakorlásának a zavara, a piaci hatás deformált jelenléte a gazdaságban és az akkori rugalmatlan jogi környezet az állampolgári magatartást mind olyan irányban befolyásolta, hogy ezen gazdasági tevékenységét teljesen autonóm módon gyakorolja, illetõleg gyakorolhatta.
Nem volt semmiféle tényleges ráhatás, igazából vezérlõ, szabályozó erõ, amely a helyes magatartás elsajátítását egyáltalán lehetõvé tette. Úgy nõttek föl generációk, hogy ez a kérdés mindig az asztal alatt volt. Természetesen adódik a következmény, hogy az ezzel összefüggõ kérdéseket is az asztal alatt végezték és végzik, meggyõzõdésem, hogy nagyon sok ember és nagyon sok vállalkozó is szinte megszokásból. Ez eleve egy nagyon rossz indulási alapot jelentett Magyarországon a piacgazdaság megteremtéséhez.
De a '90 utáni idõszak szintén nagyon sok olyan tényezõt vonultat föl, ha megvizsgáljuk, amely ezeket a hatásokat még felerõsítette. Tehát hangsúlyozom: nem a gazdálkodás és nem a piaci rutin kérdése, hanem a feketegazdaság mûködésére vonatkozóan ezek mind nagyon erõsen rontották a helyzetünket. Meg kell állapítani, hogy '90 után a legnagyobb kényszerítõ erõ ezen a területen a fokozódó adóprés volt. Ezt csak megalapozta és a mai napig erõsíti a nyilvántartás, a statisztikai lefedettség állandó csökkenése, hitelességének kérdõjelei. Nem tudjuk, hogy mink van, mi mûködik, mi nem mûködik, és ezt nem tudjuk számba venni.
A megélhetés elemi feltételeinek veszélyeztetettsége szintén növeli ezeket a tényezõket. A jogi szabályozás lemaradása a társadalmi változásoktól, vagyis a törvényhozás elszakadása a gyakorlati végrehajthatóságtól ezzel az állampolgár felmentése a tényleges jogkövetõ magatartás alól. Természetesen nem akarom azt mondani, hogy nem tettünk semmit, kormánytól függetlenül is. Én úgy gondolom, a minisztériumok, a törvényhozás és a parlament is igyekezett a legjobb tudása szerint ennek megfelelni, de igazából nincs a mai napig sem egy átlátható és követhetõ vezérfonal, hogy igazából hogyan tegyünk rendet. És ehhez a tényleges akarat megnyilvánulása a legnagyobb szükség, amire ma társadalmunknak igénye elemi erõvel jelentkezik. Jelentkezik az igénye arra, hogy ténylegesen végrehajtható törvényeket hozzunk. Lehet, hogy kevesebbet, de az végrehajtható legyen, a gyakorlatban keresztülvihetõ legyen, hogy a bíróságok alkalmazni tudják, hogy ennek a kivitelezésére legyen megfelelõ létszámú végrehajtó, legyen hozzá pénz és legyen tényleges akarat ezek végrehajtására.
Egy nagyon jellemzõ példa magának a szemléletnek is és különbözõ törvényeknek a számlaadás kérdése is. Ezek mind felszíni kérdések, ha a mélyben olyan gyökerek mozognak, hogy az ember nem tud beülni egy taxiba, amelyben rendesen számolnak el. Vagy olyan összeget állítanak ki - konkrét példa -, hogy a Deák térrõl a Fehér Házig gyakorlatilag ezer forint egy taxifuvar, vagy pedig eleve az a kérdés, hogy ha számlát nem adok, akkor esetleg hétszáz. Én úgy gondolom, ez jellemzi a jelenlegi állapotokat.
A szociális igazságosság érvényesülésének a hiánya, a szociális piacgazdaság kialakíthatóságába vetett hit megrendülése is ezeket erõsíti. Az esélyegyenlõség egyre messzebb kerülõ feltételei mind-mind súlyosan befolyásoló tényezõk. Ezt nagyon vegyük figyelembe, mert ezek orvoslása nélkül ez a feketegazdaság nem szorítható a reális feltételek közé.
A tájékoztatóból, amit kézhez kaptunk, annak kritikájából is, csak az elmondottakat tudom megerõsíteni, hiszen a felsorolt tíz megjelenési forma, amelyet a feketegazdaságból felemlítünk, mind-mind, egytõl egyik következmény. Nem ez a feketegazdaság. Ez a társadalmi körülményekbõl eredõ következmény: az árbevétel kivonása az adózás alól, a számlaadási kötelezettség nem teljesítése.
(10.40)
Ez kérem, következmény, ezt tudomásul kell venni, hogy ilyen feltételrendszerben ez "a jogkövetése" az állampolgárnak. Tehát míg az adózás nem kerül megfelelõ keretek közé, nem lesz elviselhetõ, addig egy reális jogkövetõ magatartást nem tudunk számon kérni.
A szervezési intézkedések is elég szép számmal föl vannak sorolva, és tisztelni tudom és becsülni tudom, hogy ez az igyekezet megvan. De ez már olyan létszámú és olyan bonyolulttá teszi ennek az egésznek a rendezését és követését, hogy az a gyanú, hogy ez egy olyan füstbombaszerû kérdés, hogy csináljunk egy csomó szervezetet és ezzel tökéletesen elfedjük a lényeget. Tehát katonai szóval élve, bevágunk egy füstbombát a terepre, és míg eloszlik a köd, addig elfoglaljuk a stratégiai állásokat. Tehát én szeretném, hogyha nem ez történne, hanem világos vonalak rajzolódnának ki.
Meg kell említeni, hogy magának a feketegazdaság kialakulásának és növekedésének a privatizációs stratégia is egy nagyon lényeges emelõje vagy csökkentõje. Mondhatjuk úgy, hogy a privatizáció a rendszerváltás hõfokmérõje. Lebonyolítása döntõ a gazdaság késõbbi alakulására. Végrehajtásának módszere, annak tisztasága, a nemzeti érdekek jogos elõtérbe helyezése a mindenkori kormány megítélésének a próbaköve is. Közvetlen hatása van a feketegazdaság térnyerésében vagy visszaszorulásában.
A spontán privatizáció beindításakor érezhetõ volt a karvalytõke rendkívüli aktivitása Magyarországon. Sajnos, törvényi feltételeink csak nagyon lassan tudnak megfelelni a hatékony védekezés kritériumainak. Különösen sok kérdõjelet vet fel a külföldiek vásárlása, privatizációja, ha csak részben is hitelt adunk a berlini székhelyû Transparency International elnökének, aki a Napi Gazdaság március 4-i számában a privatizációt a korrupció melegágyának nevezi.
A megvesztegetések szempontjából a szervezet megkülönbözteti a korrupciót exportáló és importáló országokat. Peter Eigen elnök úr az exportáló országok között elsõ helyen saját hazáját, Németországot említette, a külföldi befektetéseik alkalmával ugyanis a német vállalkozók gyakran ilyen módszerrel harcolnak ki maguknak kedvezõbb elbírálást és jobb piaci feltételeket. Ezt az eljárást sokáig még a kormány is elfogadta, hiszen a gazdálkodók az adójukból leírhatták a megvesztegetésre fordított összegeket.
Elgondolkodtató dolgok ezek, és ha visszagondolunk az elmúlt hat év történéseire, akkor nagyon sok esetben igen-igen komoly kétségeink merülnek fel a lebonyolítás kérdéseiben.
A másik dolog, hogy a privatizáció tisztaságának védelme okán egekbe szöktek a privatizáció lebonyolításának költségei, ugyanakkor óriási ûr maradt a vagyonkezelés területén. Szakmai tévedésnek bizonyult az a szervezési megoldás, hogy a privatizációt végzõ tranzakciós ügyintézõ feladatai közé sorolták, szinte másodlagos feladatként, a vagyonkezelést. Az ÁPV Rt. hiába megy ezen problémahalmaz elé, törvénymódosítás nélkül nem valószínû a megoldása. Az állam nem futhat ki felelõtlenül tulajdonosi funkciójából. Ha így tesz, akkor továbbra is fennmarad az a furcsa torzó a magyar gazdaságban, hogy egy új karosszériával, de használt futómûvel, gyenge motorral próbálunk autózni. A kirakat tele van, de csak a külföldi, az elit vásárol, a többi a zsíros kenyeret eszi.
Én úgy gondolom, hogy ezek a lényeges kérdések, amiket meg kell vizsgálni a feketegazdaság megítélésekor, és nem a felszíni jelenségekre összpontosítani, hanem a probléma gyökerét kezelni, és valóban olyan elfogadható, korszerû adórendszert felállítani, amely a társadalmi esélyegyenlõséget és az igazságos társadalmi újraelosztást a felszínen legális keretek között tudja kezelni, és nem bízza az újraelosztást a feketegazdaság mûködésére. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)