ZWACK PÉTER (független): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mindenekelõtt engedjék meg, hogy tisztelettel köszönetet mondjak az Országgyûlés elnökének és minden képviselõtársamnak, akik támogatták azt a kezdeményezésemet, hogy ez a vitanap ma létrejöjjön. Az idõ sürget, az ellenõrizhetetlen gazdasági szféra terjedelme rohamosan nõ. Minden késedelem szûkíti a kormány cselekvési terét. Európai integrációs törekvése megítélésénél egyre inkább a konkrétumok vizsgálata kerül elõtérbe, és ezek között az instabilitást növelõ feketegazdaság terjedelme igen fontos tényezõként szerepel.
A valódi mûködõtõke, amely a tényleges beruházások szándékával jön Magyarországra, gyakran megretten, amikor látja egyes nagy hazai tõketulajdonosok megengedhetetlen közteherviselési morálját, érzékeli bizonyos kulcsfontosságú nyilvántartási rendszerek mûködésképtelenségét, és kalkulál a becsületes vállalkozásokat sújtó magas terhekkel, és nem ritkán hátat fordít az országnak, mert reménytelennek látja a versenyt a nem adózó, csempészárut forgalmazó és korrupcióra alapozó konkurenciával.
A gazdasági válságfolyamatoktól, majd a terápiának szánt stabilizációs intézkedésektõl meggyötört magyar társadalom becsületes többsége egyre nagyobb elkeseredéssel látja, hogy a nagybani illegális jövedelemszerzés, a joggal való folyamatos visszaélés és a korrupcióval szerzett vagyoni pozíció bitorlása jelentõs mértékben megtorlatlan marad.
Az államhatalom szervezeti rendszerébõl minden vitathatatlan erõfeszítés ellenére is hiányzik az összehangoltság mind a megelõzés, mind a felelõsségre vonás tekintetében.
Ennek a mai vitanapnak több, egyértelmûen meghatározható célja van. Elsõ célom - és talán a legfontosabb - az volt, hogy mi képviselõk, ne csak beszéljünk a problémáról, mint eddig, hanem mondjunk is valamit az állmapolgároknak, akik bizalmából a törvényhozó testületbe bekerültünk.
Ennek keretében döntõ jelentõségûnek tartom, hogy mind a parlament, mind a kormány nyilvánítsa ki tántoríthatatlan eltökéltségét a feketegazdaság visszaszorítása érdekében folytatott harc megalkuvás nélküli - és aláhúznám: megalkuvás nélküli - megvívása mellett.
Ez az utolsó pillanat arra, hogy elhitessük a magyar emberekkel: törvényhozásunk és végrehajtó hatalmunk nem cinkosa a közteherviselésbõl kibújó törvényszegõ csoportoknak. Ugyanis a kialakult helyzetben egyre inkább érzõdött a közvéleményben egy olyan tendencia, miszerint a politikai elit nem is akarja visszaszorítani a feketegazdaság térhódítását.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Kormánytagok! Cáfoljuk ma meg ezt a lappangó vádat eltökéltségünk kifejezésével, politikai hovatartozásunktól függetlenül - ezt is aláhúznám.
Második célom pedig az volt, hogy hangozzanak el szakszerû elemzések és tények, fogalmazzunk meg kézzel fogható javaslatokat, egyben tisztázzuk azokat a szemléleti alapokat is, amelyekre építve összehangolhatóvá válhat ez a nagyon szerteágazó munka.
Személy szerint ezeknek a céloknak a jegyében az alábbiakat ajánlanám a tisztelt Ház figyelmébe.
Mindenekelõtt az alapvetõ szemléleti kérdésekben szeretnék állást foglalni. Eszerint egyfelõl tényként kell elfogadnunk, hogy a feketegazdaság létezik, és jelentõs részét képezi a magyar gazdaságnak. Ugyanakkor nem törõdhetünk bele a folyamatos terjeszkedésébe, abba, hogy a közterheket becsületesen viselõk örökösen vesztesei maradjanak ennek a küzdelemnek. Ezért nem fogadható el számomra az a megközelítés, mely szerint nagyon óvatosan szabad csak lépni ilyen kérdésekben.
Ugyancsak lényegi kérdés az is, hogy visszaszorításának mindenekelõtt megelõzõ, preventív jellegûnek kell lennie, azaz a feltételeket kell olyanná formálni, a szervezeti kereteket kell úgy alakítani, hogy eleve kisebb mozgásterük maradjon azoknak, akik megkárosítják az országot. Tehát tisztában vagyok vele, hogy a közterhek csökkentése hosszú távon sokkal fontosabb tényezõje a visszaszorításnak, mint az utólagos felelõsségrevonásnak. Ugyanakkor az állampolgárok millióival együtt nem törõdhetek bele abba sem, hogy egyesek milliárdos vagyonokat halmozhatnak fel büntetlenül, közteherviselés nélkül.
Mindezek alapján konkrét javaslataimat két nagy csoportba rendezem. Az egyik a megelõzést szolgáló rész. Ennek keretében kiemelkedõ szerepet tulajdonítok annak, hogy nagymértékben javítsuk az ellenõrzést és hatósági jogköröket gyakorló, valamint az igazságszolgáltatásban érintett szervezetek munkafeltételeit. Ezen belül különösen is sorsdöntõnek tartom az információs rendszerek technikai feltételeinek a megteremtését, ami nagyságrendekkel növelhetné a mûködés közbeni koordináció hatékonyságát.
Ennek megfelelõen megismétlem azt a javaslatomat, hogy az elmúlt év privatizációs többletbevételeibõl - aláhúzom ezt is - mindösszesen 2,5 milliárd forintot ruházzunk be egyrészrõl egy korszerû információs hálózat, másrészrõl egy központi, feketegazdaság elleni nyomozóhivatal létrehozására. Ebben az esetben, tisztelt képviselõtársaim, valódi beruházásokról beszélünk, mégpedig rövid távon megtérülõ beruházásokról van szó.
A szakemberekkel lefolytatott tárgyaláson minden érintett szervezet vezetõje megerõsítette, hogy amennyiben kétmilliárd forintos költséggel létrejönne egy olyan információs hálózat technikai háttere, amely átfogná az adó, vám, rendõrségi, igazságszolgáltatási, banki, nemzetbiztonsági és egyéb közigazatási szféráknak a feketegazdaság feletti információs elemzést végzõ részeit, akkor ennek birtokában egy év alatt minimum a jelenleg mintegy 1800 milliárdos volumenû feketegazdaság 10 százaléka, azaz 180 milliárdos terület a közteherviselés alá lenne vonható. Ennek csak az adóbevételi kihatása: mintegy 70 milliárdos pluszbevétele lenne az államháztartásnak - már 10 százalékos eredmény mellett is 30-szoros - a mûködés elsõ esztendejében. Azt hiszem, hogy ez jó üzlet, jó befektetés az országnak.
Egyetértek Torgyán József képviselõtársammal, ezt a 10 százalékos eredményt mint indikatív tényként mondtam, ismertetve, hogy ilyen óriási összegekrõl többet kell beszélni - igaza van.
Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy javaslatom egy pillanatra sem sérti meg azt az elosztási alapelvet, amivel én is egyetértek, hogy a privatizációs bevételekbõl ne kezdõdjön el osztogatás egyik eladósodott szféra, egyik ellátórendszer irányába sem.
Javaslatommal nem valamilyen hiányt szeretnék idõlegesen "betömködni", hanem egy kétszeres és jó befektetést ajánlok az ország irányítóinak. Ha ebbe belemennek, egyrészt rövid távon is jól jár az államháztartás, másrészrõl hatalmas lélektani haszna is lesz az eddig magukat becsapva érzõ, becsületes állampolgárok közötti bizalomnövekedés tekintetében.
Hasonló a helyzet javaslataim második részével is. Már 1994. évi decemberi parlamenti beszédemben és azóta számtalan más esetben is javasoltam, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem egy döntõ fontos szeletének megvalósítására jöjjön létre egy olyan 50 fõs létszámú központi nyomozóhivatal, amely ügyészségi és szervezeti keretben mûködve összefogná minden érintett szervezettípus képviselõit azoknak az ügyeknek a felderítésére, amelyek a legnagyobb volumenûek és helyben nem oldhatóak meg.
Kérdezem, hogy az elmúlt évben országos szinten - nekem adataim nincsenek - hány ügyet vittek vádemelésig az érintett gazdasági szervezetek - országosról beszélek és nem fõvárosi vagy megyei szintrõl. Ettõl még az ügyek 98 százalékát a helyi hatóságok intéznék, csak a lényegében országosnak tekinthetõ esetek kerülnének ehhez a szervezethez. A felállítás körülbelül 500 milliós költségei alkotnák beruházási javaslatom második felét. Tudom, így további mûködtetési költségek is lesznek, de a szakvélemények szerint azok többszöröse jönne be egy ilyen szervezeti forma hatékony mûködése esetén.
Kiemelkedõ jelentõségûnek ítélem ugyanakkor azt is, hogy a többletbevételek és a feltételek szigorítása folytán javuló adómorál fokozatosan, a jelenleg tervezettnél hamarabb adna lehetõséget az adók és járulékok csökkentésére.
Az egykulcsos adórendszer kialakítása vagy ennek alternatívájaként a fogyasztási adóra történõ fokozatos átállás is tanulmányozandó.
A legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcsot 36 százalékra, a társadalombiztosítási járulék mértékét pedig 33 százalékra kell csökkenteni belátható idõn belül. A cél ugyanis mindenképpen a mainál sokkal egyszerûbb - és így olcsóbb, tehát kisebb terheket jelentõ - bevételi rendszer kialakítása, mivel ez önmagában is jelentõsen csökkentheti a feketegazdaság terjedelmét és hatalmát.
(11.20)
Hangsúlyozom, nem csodaszerekrõl, hanem fontos és konkrét eszközökrõl szólnak javaslataim. Aláhúznám ezt is, ha megengedik, hogy itt konkrét dolgokról beszélünk.
Ugyancsak leszögezném azt is, hogy javaslataimmal még nem tolom el a hangsúlyokat a bûnüldözés irányába, csupán kiegyensúlyozott kapcsolatot szeretnék elõsegíteni a megelõzést szolgáló ellenõrzés és az elkerülhetetlen felelõsségre vonás között.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezek a konkrét javaslatok nem elõször hangzottak el részemrõl, most mégis megismétlem õket. Ugyanis eddig egyetlen egyszer sem kaptam olyan válaszokat, amelyek érvelve megindokolták volna, hogy miért ne lehetne megvalósítani ezeket. S erre tényleg egyszer szeretnék választ kapni.
Nem vitatom, hogy születtek fontos, ám korántsem elégséges kormányzati intézkedések. De ezekre a nagyon konkrét, teljesen kézzelfogható javaslatokra megindokolt, nemleges választ soha nem kaptam. A bizalom erõsítésének egyik igen fontos eszköze a felvetõdõ lehetõségek következményeinek alapos és szakszerû tanulmányozása. Csupán azóta, hogy képviselõ vagyok, számolatlanul módosítottuk a bevételi rendszer mûködését meghatározó törvényeket, de soha egyetlen megvalósíthatósági tanulmány nem született annak a vizsgálatára, hogy melyek lesznek a következményei. Leginkább azt tartom elfogadhatatlannak, hogy még soha nem került elénk arról elemzés, hogy egy reális mértékû adócsökkentés nem hozna-e és mennyivel magasabb adóbevételt, mint a kulcsoknak a növelése.
Képviselõtársaim! Alkotmányos rendünkben a kormány a parlament kormánya, mi adjuk a felhatalmazást a miniszterelnöknek. Ez azután nem kis mértékben el is altatja felelõsségérzetünket. Ez helytelen. Pedig az ország sorsát alapjaiban meghatározó kérdésekben - és ilyennek tartom a feketegazdaság visszaszorításának kötelezettségét is - sokkal nagyobb erõvel és felelõsséggel kellene gyakorolnunk ellenõrzõ hatalmunkat is, mindenekelõtt a parlamenti bizottságokon keresztül. Hangsúlyozom, nem a kormány ellenében, sõt a mindenkori kormány érdekében kell ezt tennünk. Ellenkezõleg, éppen azért, hogy kifejezõdjék a közös felelõsség.
Ennek érdekében vetem fel egy olyan bizottság létrehozásának a szükségességét, amely rendszeresen vizsgálná a feketegazdaság elleni küzdelem alakulását.
Végül engedjenek meg még egy gondolatot. Számtalan megoldás kínálkozik az elmúlt fél évtized lezárására. S itt hatalmas viták folynak. Az egyik lehetõség: az elmaradt adók önkéntes bevallása, amelynek 15-20 százalékát befizetve az érintettek amnesztiát kapnának, de csak az adófizetési hátralékkal és nem az esetleges bûncselekményekkel kapcsolatban. Az ebbõl származó többletbevételt szociális juttatásokra lehetne fordítani. Én a 15-20 százalékot megint csak mint realista mondom. Tehát ne álmodjunk!
Végezetül szeretnék a parlamenti frakcióknak köszönetet mondani azért, hogy saját idejük egy részérõl lemondva lehetõvé tették, hogy a feketegazdaság elleni harccal kapcsolatos elgondolásaimat és javaslataimat hosszabban is kifejthessem a tisztelt Ház elõtt. Ugyancsak köszönöm, hogy a kormány is kiemelt figyelmet fordított erre a mai vitanapra, amit Vastagh miniszter úr expozéja és a miniszterelnök úr személyes jelenléte is mutatott. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps mindkét oldalon.)