HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Azért is üdvözlöm ezt a parlamenti vitanapot, ennek a témának a megtárgyalását, hiszen így közvetlenül tájékoztathatjuk a közvéleményt arról, hogy mik a parlamenti képviselõk elgondolásai, melyek azok a vélemények, amelyeket a kormánynak fontos figyelembe vennie. S hozzá szeretném tenni, azért is, mert a kormány elmondhatja, beszámolhat arról, hogy mit tett és mit kíván tenni a feketegazdaság visszaszorítása érdekében.
Azért visszaszorítást jelöltünk meg, mert felszámolni nem lehet. De egyáltalán nem mindegy, hogy a feketegazdaság aránya mekkora. Akár a GDP-ben, akár valamennyi olyan területre vonatkozóan, amelyet feketegazdaságnak nevezünk.
A másik, amit nagyon fontosnak tartok aláhúzni: az országban járva úgy ítélem meg, hogy az emberek nem érzékelik, hogy valami érdemleges történt ezen a területen. S feltehetõen nem az emberek tehetnek errõl, hanem mi magunk, a közélet szereplõi. Hogy nem tudtuk bemutatni vagy nem tudtunk megfelelõ és hatékony lépéseket tenni a feketegazdaság és azon belül a gazdasági bûnözés, a korrupció visszaszorítása érdekében.
Azt azért hangsúlyozni szeretném, ugyanakkor természetesen ez nagy és összetett társadalmi, politikai problémakör. S nem egyedül kormányzati feladat. Jóllehet elsõ számú felelõssége a kormánynak van. Ezt azért kívánom megjegyezni, mert sohasem lesz igazából hatékony a feketegazdaság visszaszorításáért folytatott küzdelem, ha a civil szervezetekkel, az érdekképviseleti szervezetekkel és más szervezetekkel nem tudunk összefogni ennek érdekében.
Hadd említsem meg, hogy elég sok gond van a gazdasági kamarák mûködése terén. De az már mindenképpen eredménynek könyvelhetõ el, hogy 1995-ben és 1996 elején egy sor fantom, fiktív vállalatot, vállalkozást ki tudtak szûrni. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a célt el tudjuk érni.
De amit külön alá szeretnék húzni: az igazsághoz hozzátartozik, hogy tessék figyelembe venni, húsz hónappal ezelõtt ez a kormány - és most nem múltba akarok visszamutogatni - olyan rendszert is örökölt, olyan gyakorlatot, hogy például megszüntették a különbözõ, ma jövedéki terméknek minõsített termékek állami monopóliumát, hogy gyakorlatilag ellenõrizhetetlenné vált egy sor terméknek a termelése, minõsége és így tovább. Emlékezzenek a bizonyos paprika-ügyre és sok minden másra. S valóban igaz az az állítás, amely a kisgazda képviselõtársam részérõl elhangzott, hogy szétesett az ország statisztikai rendszere is 1990 és 1994 között. Hozzá szeretném tenni, hogy a '96-os feladatok között és ehhez a témához kapcsolódóan ez kiemelt jelentõségû. Tehát az új, a normális átfogó statisztikai rendszer kialakítása és az ellenõrzési rendszer megteremtése.
S még valamit. Ugyancsak itt a vitában elhangzott a föld nyilvántartásba vétele. Hadd mondjam el: azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy nemcsak elhatározott szándékunk, hanem már megtörténtek a szervezett intézkedések is a nemzeti kataszteri programnak a megvalósítására. Igaz, külföldi hitelbõl, de azokra a német tapasztalatokra támaszkodva, amelyek nagyon nagy sikert mutatnak ezen a téren. Alá szeretném húzni a továbbiakban azt is, hogy az ország nyitottsága is hozzájárul a gazdasági bûnözéshez és sok minden más negatív jelenséghez.
Önök jól tudják, a feketegazdaság ilyen nagyarányú jelenléte nem magyarországi sajátosság. Tulajdonképpen egész Közép-Kelet-Európában, a régió szinte minden államában hasonló arányú a feketegazdaság, a gazdasági bûnözés és minden egyébnek a súlya és jelentõsége. Valamennyi parlament, kormány számára - itt a szomszédságban is - elsõrendû feladatot jelent ezekkel a jelenségekkel szembeni fellépés.
Amit külön alá szeretnék húzni, az a következõ. A kormány mindenképpen célul vette - és a kormány felügyelete alatt mûködõ szervei, intézményei is - azt, hogy igazából a fõ csapást a feketegazdaság és a gazdasági bûnözés visszaszorítása, radikális csökkentése terén a kemény, a nagy súlyú ügyekre kell mérni. A nagyösszegû adócsalások, a nagyösszegû, jogtalan adóvisszatérítések, a feketekereskedelmet bonyolítók és más nagy cégekkel szemben. A többit csak azért nem emelem ki külön, mert Vastagh Pál miniszter úr ezekrõl már szólt. Minden túlzás és cégek megnevezése nélkül meg kell mondani, hogy az elmúlt hónapok kedvezõ fejleményei közé tartozik, hogy azért igazából ezen a téren komoly elõrelépés történt, méghozzá kézzelfogható, számszerûsíthetõ következményekkel.
Teljesen egyetértek azokkal a felvetésekkel, hogy érdemi visszaszorítását a feketegazdaságnak csak a gazdaság helyzetének a megjavítása jelentheti.
(11.30)
Beleértve mindazt, ami a túlzott terheket, közterheket illeti, beleértve a munkahelyteremtõ programokat, beleértve ebbe a körbe azt is, hogy felül kell vizsgálnunk: a munkanélküliségi rendszert hogyan lehet összekapcsolni a közmunkavégzéssel és sok minden mással. De illúziója senkinek ne legyen, ezeket a célokat csak hosszú évek alatt lehet elérni, sok év alatt, ahogy ez tõlünk Nyugatra is történt. Viszont az idõ sürget, a helyzet több területen tarthatatlan. Éppen ezért konkrét intézkedésekre van szükség. Nem azt mondom, hogy rendkívüli intézkedésekre, legalábbis jellegüket, megfogalmazásukat tekintve, de az biztos, hogy az elmúlt húsz hónap felhalmozott tapasztalatai alapján néhány területen radikális lépésekre van szükség. S hozzáteszem - azzal az állítással szemben, ami itt elhangzott -, folytak nagyon beható elemzések nemcsak az elmúlt négy év, hanem a korábbi, azt megelõzõ évek kapcsán is. Tehát amit ma a kormány megfogalmaz, elhatározásként célul tûz ki, ez azért sokéves tapasztalat gyûjteményére épül.
A kormánynak és elsõsorban személy szerint nekem a következõ elhatározott szándékom van. Elõször: mindenekelõtt szükség van arra, hogy egy határozott választóvonalat húzzunk az államigazgatás és a versenyszféra között. Olyan választóvonalat, amely azt jelenti, hogy hozzájáruljunk a politika szereplõnek vagy az államigazgatásnak a kifehérítéséhez, hogy mindenki döntse el: vállalja-e a közszolgálatot vagy pedig a versenyszférában boldogul, és a kettõt összekeverni nem szabad. Ugyanakkor feltétlenül szükség van arra is - meggyõzõdésem szerint -, hogy elõre tudjunk lépni az állami tisztviselõk, köztisztviselõk és közalkalmazottak javadalmazása terén, mert csak ennek alapján tudjuk megfogalmazni és igényelni a magas szakmai követelmények teljesítését. Hiszen rendkívül leterhelt apparátusról van szó az államigazgatás esetében.
Másodszor: ugyancsak az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve és a legkülönbözõbb szakmai és más szervezetekkel konzultálva, egy központi szervezetet kívánok a magam részérõl létrehozni. Ez a központi szervezet, amely nem más, amelynek rendeltetése az lenne, hogy a nemzetgazdaság szempontjából jelentõs gazdasági visszaélések gyanújának felmerülése esetén nyomozást és operatív eljárást foganatosíthasson. Meg kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem ismeretlen dolog a nyugati gyakorlatban, Nagy-Britanniában, illetve Angliában már hatodik éve mûködik a kormány mellett egy ilyen szervezet. Hasonlót hoztak létre Olaszországban a nagyarányú korrupció, a maffiák ellen. Van már hosszú évek óta hasonló rendeltetésû szervezet az Egyesült Államokban, Franciaországban és másutt is. Tehát van ennek már olyan külföldi tapasztalatgyûjteménye, amelyre építeni lehet. Két, kettõs szervezeti megoldásban gondolkodunk. Az elsõ, hogy a most létezõ Kormányzati Ellenõrzõ Irodát Kormányzati Ellenõrzõ és Nyomozati Irodává fejlesztjük, azzal, hogy ez az iroda rendvédelmi jogosítványokkal is fel lesz ruházva. Természetesen ez együtt jár egy jelentõs létszámbõvüléssel is, most alig tíz fõvel dolgoznak; s hozzá szereteném tenni, mielõtt bárki felvetné, talán joggal is, hogy ez többletkiadással jár, igen, többletkiadással, de többszörösen megtérül az a kiadás, amit erre fordítanánk. Vagy a másik megoldás, amin még dolgozunk, a másik forma, hogy egy központi gazdasági nyomozóhivatalt állítunk-e föl. Olyan központi gazdasági nyomozóhivatalt, amely - természetesen együttmûködve az ügyészséggel, VPOP-val, APEH-hel, rendõrséggel, de - mindenképpen önálló szervezetként mûködne, közvetlenül a miniszterelnökség alá rendelve. Errõl még folynak a szakmai egyeztetések, de elhatározott szándékom, hogy ezt ez év elsõ felében, tehát június 30-áig létrehozzuk. Természetesen az ezzel összefüggõ szükséges törvényi szabályozásokat, meglévõ törvények módosítását önök, a parlament elé terjesztjük.
Harmadszor: eldöntésre került a pénzintézetekkel kapcsolatban, hogy megszüntetjük az állami és többségi állami tulajdonban lévõ pénzintézetek kettõs tulajdonosi joggyakorlását. Elég sok panasz, probléma merül fel az állami pénzintézetekkel, általában a bankszférával kapcsolatban, és most nem a bankokat akarom bántani. Tehát ebben az Országgyûlésben is sokszor fölmerültek a különbözõ bankokkal kapcsolatos kérdések. Mi a magunk részérõl azt tudjuk megtenni, hogy egységes kézbe kerülnek a tulajdonosi jogok, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlása. A pénzügyminiszter úrral és a privatizációs miniszter úrral megbeszélve, ez a privatizációs miniszterhez fog tartozni. Ez is segít abban, hogy egységes szemléletet, egységes gyakorlatot kövessünk, hozzátéve, hogy természetesen a jövõben is lesznek meghatározott jogai a Pénzügyminisztériumnak, de a tulajdonosi jogokat egy kézbe összepontosítjuk: a privatizációs miniszterhez és rajta keresztül az ÁPV Rt.-hez. Rendkívül fontos ez a bankok privatizálásának felkészítéséhez is egyfelõl, másfelõl pedig, ha szükséges, bizonyos eljárások lefolytatásához is.
Negyedszer: feltétlenül változtatni kell a mostani gyakorlaton abban az értelemben, hogy szinte minden minisztériumban, minden hatóságnál létezik belsõ ellenõrzés, illetve belsõ elhárítás. Azt fogom kezdeményezni a kormánynak, hogy ezek az ellenõrzési, elhárítási szervezetek, részlegek közvetlenül a miniszterek, a miniszter, illetve az adott intézmény vezetõjének alárendeltségébe kerüljön, szemben a mostani helyzettel. Ez azzal jár és az a célja ennek a lépésnek, hogy igen, a miniszterek, a kormánytagok és ezen keresztül a kormány legyenek közvetlenül felelõsek azért, ha valahol visszaélések és minden egyéb vagy jogszabálysértés történik, azért a miniszter felelõs. És ha már ezt említettem, hadd jegyezzem meg, hogy mi tervezzük a miniszterek jogállásáról és felelõsségével kapcsolatos törvénytervezet beterjesztését a parlament elé. Ehhez viszont a tisztelt ellenzék egyetértését is kérjük, azért, hiszen ez érinti az alkotmányt, márpedig vállaltuk a megállapodás szerint az új alkotmány koncepciójának megszületéséig az alkotmánymódosítási moratóriumot.
Ötödször: január 8-án megbeszélésre került sor a megyei bíróságok elnökeivel, érdekképviseleti szervezetükkel, a Legfelsõbb Bíróság vezetésével és a Legfõbb Ügyészség vezetésével. Ennek keretében jómagam a kormány nevében a következõt vállaltam. Vállaltam azt, hogy együtt átvilágítjuk, megvizsgáljuk a bíróságok anyagi, pénzügyi helyzetét, felszerelésük korszerûsítésének problémáit, hogyan lehet segíteni rajtuk, ehhez megfelelõ támogatás megszerzését a Phare-tól és másoktól.
(11.40)
Tudniillik valóban, a bíróságok terén - egyes bíróságoknál különösen - rendkívül rosszak a mûködési feltételek. Itt is elhangzott, felszólalásokban - és amerre megy az ember-, meg közvetlen érzékeli-, hovatovább tarthatatlan, hogy folyamatosan nõ a nem tárgyalt hátralékok száma, lassú sajnos a bírósági eljárási folyamat. Ezen változtatni kell!
Mi azt kértük - abban állapodtunk meg a bíróságokkal -, hogy legyenek partnerek ezen átvilágítás felülvizsgálata eredményeként, vagy ezzel párhuzamosan, partnerek: egyrészt az eljárási reform tetõ alá hozásában, felgyorsításában, és '97. január 1-jétõl kezdõdõleg vezessük be ezt az új gyakorlatot; másrészt, amit feltétlen szükség lenne még ebben az évben tetõ alá hozni, ez pedig a gazdasági bíróság.
Aki foglalkozik közelebbrõl, vagy akár távolabbról szemléli a gazdasági természetû eljárásokat, nagyon jól tudja, hogy nemcsak agyon vannak terhelve a bíróságok, hanem nem rendelkeznek megfelelõ szakemberekkel, se gazdasági- pénzügyi téren. Egyre több, sõt, az esetek nagy többsége gazdasági-pénzügyi természetû visszaélés-jellegû és így tovább; tehát súlypontként kell megfogalmazni a gazdasági, pénzügyi és ezzel kapcsolatban - szélesebben véve, a feketegazdaság visszaszorítása, a gazdasági bûnözéssel szembeni fellépés érdekében - a bírósági tevékenységet.
Hatodszor: mind erõteljesebb követelményként fogalmazódik meg, részben a nyugati partnerek részérõl, részben pedig itt, az országon belül is az, hogy jóllehet Magyarország nem részese a schengeni egyezménynek, de mindenképpen hozzá kell látnunk ahhoz - már az Európai Unióhoz való csatlakozás felkészülése jegyében is -, hogy egyre inkább alkalmazzuk, fokozatosan alkalmazzuk a schengeni egyezmény elõírásait északi, keleti, déli határainkon. Ehhez nagyon komoly szervezeti és egyéb intézkedésekre van szükség. De azt hiszem, önöknek, tisztelt képviselõtársaim, nem kell külön aláhúzni, hogy ez mennyire kapcsolódik a feketegazdaság, a gazdasági bûnözés elleni küzdelemhez. Tehát rendkívül lényeges dologról van szó. Hadd említsem meg, hogy van erre is nemzetközi példa; hiszen Norvégia például nem részese a schengeni egyezménynek, ugyanakkor a maga részérõl vállalta mindazt, amit a különben részes államok vállaltak, a maga határrendjében.
Amit befejezésül nagyon szeretnék kérni: mivel úgy ítélem meg, hogy gyakorlatilag a feketegazdaság visszaszorítása, a gazdasági bûnözéssel szembeni hatékony, széles körû fellépés érdekében, ügyében hatpárti egyetértés van a parlamentben - ez a vita is ezt bizonyította -, legyenek partnerek abban, tisztelt képviselõtársaim, hogy a feketegazdasággal, azon belül a gazdasági bûnözéssel összefüggõ törvény-, jogszabályalkotási folyamatban gyakorlattá tegyük a kivételes eljárást. Adjunk ilyen szempontból egyfajta prioritást az ezekkel a kérdésekkel való parlamenti foglalkozásnak.
Teljesen egyetértek azzal - amit Zwack Péter képviselõtársam itt a végén elmondott -, hogy igen, a kormány idõrõl idõre tájékoztassa a parlamentet mindazokról a konkrét lépésekrõl, intézkedésekrõl - szándékairól is -, amelyeket a feketegazdaság és azon belül a gazdasági bûnözés ellen kíván tenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps mind a bal, mind a jobb oldalon.)