SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Bár magam is nagy kísértést éreztem, hogy a feketegazdaság nagy elvi, általános összefüggésérõl beszéljek, tisztában voltam azzal, hogy ezt a vezérszónokok fogják megtenni. Kísértést éreztem továbbá, hogy a feketegazdaság tán leglátványosabb területérõl, a kõolajtermékekkel történõ kereskedelem feketekereskedelmi, feketegazdasági oldaláról beszéljek, de úgy gondoltam, hogy ezt mások, többen is megteszik. Így, betartva Zwack Péter kérését és intencióját, egy nagyon konkrét terület, egy kis terület - de szerintem nagyon fontos feketegazdasági terület - nagyon konkrét kérdéseirõl kívánok beszélni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ki ne emlékeznék - legalábbis az én korosztályom tagjai közül - arra a meglehetõsen bugyuta, de a korszellemet megfelelõen tükrözõ kis jelmondatra, ami az '50-es évek ifjú, lelkesült úttörõit volt hivatva biztatni a következõ módon: "Gyûjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" Ki gondolta volna, hogy az akkor hazafiasnak minõsülõ tett, a fémgyûjtés négy évtizeddel késõbb, minden jelmondat nélkül is, a legális gazdaságot romboló és erõteljesen terebélyesedõ feketegazdaság egyik legmûveltebb területévé válik.
Bár a másodlagos nyersanyagként hasznosítható hulladékok - így elsõsorban az alumínium- és színesfémhulladék - gyûjtésének, felvásárlásának, feldolgozásának és exportálásának témaköre vélhetõen nem a legnagyobb költségvetési károkat okozó területe a feketegazdaság szövevényének, de ugyanakkor ez az a terület, ahol valószínûsíthetõen a legeredménytelenebb a hatósági fellépés; ahol minden fél szívvel végrehajtott, bátortalan intézkedés ellenére a helyzet egyre rosszabb és egyre inkább eszkalálódik.
Tulajdonképpen már a "hulladék" kategória is indokolatlanul szemérmes megnevezés, hiszen közismert, hogy nem kizárólagosan és még csak nem is elsõdlegesen hulladékok újrahasznosításáról van szó, hanem sokkal inkább értékek, mûködõ berendezések tönkretételérõl. Potenciális színesfémhulladék- forrásnak számít ugyanis a szorgos gyûjtõk részére minden kábeldob, színesfémalkatrész, színesfémöntvény, a MÁV, a bányaüzemek, a Posta, a Távfûtõ Mûvek vonalas létesítményei, a távhõvezetékeket borító alumíniumlemezek, távkábelek, biztonsági berendezések és fényjelzõk mûködtetõ kábelei, útjelzõ oszlopok és táblák, transzformátorházak, sõt, nem egyszer és nem egy köztéri szobor, templomi harang is áldozatául esett már ezeknek a vandáloknak.
A dolog annál is inkább veszélyesebb, mert a társadalom elszegényedésével a potenciális gyûjtõk száma is nõtt, s a valaha alkalminak indult tevékenység rendszeres üzletággá vált. Az egyéni elkövetõket szervezett csapatok váltották fel, és az ártatlanabb lopásoktól a vasút s más közérdekû üzem mûködésének megzavarásáig, élet- és balesetveszélyes helyzetek elõidézéséig is eljutottunk már.
Úgy tûnik, mintha mára már egy minden kontroll lehetõsége alól kiszabadult lavina indult volna el, hisz az üzletág rizikófaktora alacsony, haszonkulcsa óriási, a hatóságok pedig legtöbbször vagy tehetetlen vagy elnézõ szemlélõi az eseményeknek. Ez az a terület, ahol talán leginkább megmutatkozik, hogy önmagában a jogszabály kevés - ha annak nem tudunk érvényt szerezni, ha nincs megfelelõ ellenõrzés, nincs megfelelõ büntetés, szankcionálás. Több IKM- rendelet egyidejû módosításával 1991-ben jogszabályilag többé-kevésbé szabályoztuk a színesfémüzletág legkirívóbb anomáliáit, de éppen az elmaradó ellenõrzések, szankcionálások teszik a jogforrásokat legfeljebb kegyes óhajok gyûjteményévé.
(11.50)
Ezek az IKM-rendeletek többek közt elõírják, hogy a színesfémhulladékot begyûjteni vagy felvásárolni csak attól lehet, aki a hulladék eredetét okirattal igazolja, vagy nyilatkozik arról, hogy õ a tulajdonos. Ezzel szemben mindez formális. Hisz a kereskedõ, ha akarná, sem kérhetné el az eladó személyi okmányait, így legjobb esetben is legfeljebb fiktív adatközlésrõl lehet szó, sõt mondhatni, hogy az eredetigazolás ilyen szabadságfoka mellett annak hiánya csak adminisztrációs mulasztás vagy felületesség lehet, miközben annak megléte semmit nem bizonyít, semmit nem igazol.
Azt mondják ezek a rendeletek, hogy színesfém forgalmazásával csak az IKM nyilvántartásába bejegyzett s vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ olyan kereskedõ foglalkozhat, aki bizonyos képesítési követelményeknek megfelel, s alkalmas telephellyel rendelkezik. Ezzel szemben ezen regisztráció az esetek egy részében egyáltalán meg sem történik, vagy ha mégis, akkor sem kell a kritériumok teljesítését igazolni, legfeljebb nyilatkozni kell róluk, miközben a nyilatkozat valóságtartalmát senki nem vizsgálja. Így aztán nem ritkán telephelyként legfeljebb egy rossz sufnival rendelkezõ, közel analfabéta alakok is regisztrálásra kerülnek, s vállalkozói igazolványhoz jutnak.
Azt mondják ezek a rendeletek, hogy a hulladékkereskedelmet lebonyolító telephely létesítéséhez környezetvédelmi, építésügyi, tûzvédelmi hatóságok, valamint az ÁNTSZ elõzetes hozzájárulása szükséges. Ezzel szemben csak meg kell nézni egy-két, a tulajdonosa által színesfémgyûjtõ telephelyként megjelölt ingatlant, hogy megbizonyosodjunk afelõl, hogy milyen külön úton jár, mennyire köszönõ viszonyban sincs egymással az elv és a gyakorlat.
Azt mondják a rendelkezések, hogy színesfém-kereskedési tevékenység csak az IKM bejegyzésérõl szóló értesítés kézhezvétele után kezdhetõ meg. Ezzel szemben míg az esetek egy részében meg sem kísérlik a regisztrálást, addig máskor az IKM-bejegyzés esetleges visszavonását, illetve a vállalkozói igazolvány bevonását és leadását követõen is háborítatlanul folytatják illegális tevékenységüket jó páran.
Mindezeken túlmenõen továbbra is szabadon burjánzik a hulladék-kereskedõk egymás közti árumozgatása, kereskedelme, keretszámlázása, miáltal legtöbbször már kereskedelmi láncok útvesztõin keresztül érkezik meg az anyag végsõ rendeltetési helyére, az öntödékhez, s mindez elsõsorban valószínûleg az áfa- visszaigénylésben rejlõ lehetõségek kihasználása miatt történik így, ami az export mellett az üzletág legjelentõsebb oka, célja, értelme és mozgatórugója. Az APEH által esetleg rajtakapott kereskedõ pedig tevékenységét rokonai, megbízottjai útján folytatja legtöbbször.
Továbbra sincs meg a visszacsatolás az IKM és az önkormányzatok közt, ami azt jelenti, hogyha visszavonásra kerülne is a kereskedõ IKM-bejegyzése, arról a vállalkozói igazolványokat kiadó önkormányzatok nem vagy csak esetlegesen értesülnek. De ugyanígy van ez fordítva is, amikor az önkormányzatok felejtik el értesíteni az IKM-et a vállalkozás megszûnésérõl, az igazolvány visszavonásáról, visszaadásáról. Továbbra sem jött létre az a hulladékszakmai szövetség mely a színesfém-forgalmazás legális keretek közt tartása céljából már négy-öt éve készül megalakulni.
Ezen túl tudomásom szerint minden fogadkozás és ígéret ellenére továbbra sincs hathatós vámellenõrzésnek alávetve a feldolgozott s exportra kerülõ fémhulladék, nem egyszer fiktív bizonylatokkal, hamisított ITJ-számokkal, lejárt külkereskedelmi engedélyekkel léptetik át a határon az árut, esetleg a feltüntetettnél nagyobb tömegû s más minõségû árut.
Mégis, ha mindezt még lehet fokozni, akkor elmondható, hogy a színesfém- kereskedelem dzsungelében a totális törvényenkívüliséget mégsem az eddig bemutatott trükkök, hanem azok a mozgó gyûjtõkereskedõk képviselik, akik folyamatosan utaztatják készleteiket, telephellyel nem rendelkeznek, semmifajta engedélyük sincs, és legfeljebb a közúti ellenõrzések során véletlenszerûen buktathatók le.
Én tehát azt kérem ezen alkalmat fölhasználva az APEH, a VPOP, a Belügyminisztérium jelen lévõ tisztelt képviselõjétõl, hogy legalább a meglévõ jogszabályainknak szerezzenek jóval nagyobb szigorúsággal érvényt, mint az eddig volt szokásos, mint az eddig történt. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)