DR. RAPCSÁK ANDRÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt a vezérszónoklatban elhangzottaknak megfelelõen örömmel köszönti ezt a parlamenti vitanapot, hiszen egy olyan társadalmi - hangsúlyozom: társadalmi - jelenségrõl van szó, amely társadalmi jelenség válasz a jelenlegi korunkat sújtó politikai, gazdasági válságra. Ez a válasz ez a feketegazdaság, amirõl ma folytatunk vitát itt a tisztelt Házban.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hisz elhangzottak a számadatok, hogy egyes fejlett, a piacgazdaságot régen kiépített jóléti államokban a feketegazdaság részesedése mintegy 6-12 százalék a teljes gazdálkodási formákból, míg nálunk, Magyarországon ez mintegy 30 százalékot ér el.
Nos, el kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy a magyar polgárok bármilyen tekintetben eltérõek lennének más államok polgáraitól. Hogy nálunk ilyen nagymértékû a feketegazdaság, ez valaminek köszönhetõ, valamire válasz. Úgy gondolom, hogy itt, ezen a vitanapon talán erre is meg kell próbálnunk keresni a megfelelõ megoldási formákat, illetve a megfelelõ stratégiákat.
Teljesen egyetértek a kormány elõterjesztésében foglalt igen sokrétû szankcionáló politikával, egyetértek az igazságügy-miniszter úr expozéjában felvetett mintegy negyven törvénymódosítást igénylõ komplex tevékenységi körrel, ez a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjával egyenértékû. De azzal is egyetértünk, amit szintén az igazságügy-miniszter úr mondott, hogy rendeleti úton nem lehet megszüntetni a feketegazdaságot és nem a rendõrség vagy a vámõrség feladata, hogy a társadalmi válságot kezelje. Ezt a társadalmi válságot, ezt a gazdasági válságot nekünk kell kezelni, stratégiában és törvényalkotásban egyaránt.
Nem hangzott ma még el: a mai politika és gazdaságpolitika nem az állampolgárok napi érdekeirõl szól, nem az állampolgárok, az emberek életérõl. Ez annyira stratégia és koncepció nélküli, hogy tulajdonképpen csak pánikos menekülési taktikák vannak kidolgozva. A politika a felvetett állampolgári kérdésekre tulajdonképpen csak hatalommegõrzõ és látszatintézkedéseket ajánl. Ezért jelenhet meg egy ilyen válaszadás, ami például a feketegazdaságban csapódik le.
Maga a gazdaság az egy finom szövetû háló, tele belsõ szabályokkal, automatizmusokkal, külsõ szabályozórendszerekkel is, amit lehet kezelni, lehet a szabályozókat módosítani, akkor, ha megalapozott, körültekintõ, szakszerû stratégiával rendelkezünk.
Nem lehet azt mondani, hogy egy olyan átmeneti korszakban élünk, amelyikben ezt nem tudjuk megalkotni, tehát mintegy predesztinációnak tekintjük és nem keresünk más alternatívát.
El kell mondanom a tisztelt Háznak, hogy a harmincas években mind az Egyesült Államok, mind akár Svédország rendkívül válságos helyzetben volt gazdaságát, társadalmi helyzetét tekintve, meg tudták találni azokat a válaszokat, amelyek kivezettek ebbõl a válságból.
Úgy érzem, hogy pillanatnyilag nem feltétlenül keressük ezekre a válaszokat, és tüneti kezelést kívánunk alkalmazni. Hangsúlyozni kívánom, félre ne értse valaki, fontos és szükségszerû. S teljesen egyetértek a Kereszténydemokrata Néppárt nevében az igazságügy-miniszter úr expozéjával, ez a kezelési módszer szükséges. Szükséges a tisztességes piacgazdaság megteremtéséhez. De nem ez a lényeg. A lényeg az a politikai és gazdasági stratégia, ami most nincs megalkotva. Lényeges az a politika, lényeges az a politikai válaszadás, amit nekünk személy szerint az állampolgároknak és az állampolgárok csoportjainak kell adni. Ez sincs meg.
Amíg ezeket meg nem alkotjuk, addig hangsúlyozom: bármilyen jól szervezett, bármilyen felkészült bármelyik szervezet - az itt elhangzottak és a kormány- elõterjesztésben felsoroltak közül - a problémát kezelni nem tudja.
Néhány szót arról, hogy ismerünk mi feketegazdasági jelenséget, amely már megszûnt. Sok választópolgárban felmerül az, hogy ezek a jelenségek, amit az elõzõekben nagyon szépen kifejtettek az elõttem szólók, nyilvánvalóan a piacgazdaságra vlaó áttérésnek, ennek a válságos helyzetnek a következménye.
Mindannyian tudjuk, talán annyira nem vagyunk feledékenyek, hogy a rendszerváltozás elõtt a központi tervutasításos gazdálkodásokban volt egy úgynevezett pult alóli árukiadás, ami az áruhiány következménye volt, amit általában nem pusziért csináltak, hanem úgynevezett csúszópénzért - akkor jelent meg ez a fogalom. Ez az áruhiány megszûnt. Nyilvánvaló az áruhiány megszûnésével ez a fajta jelenség szintén megszûnt.
Amire ki szeretnék térni, tisztelt képviselõtársaim: nem lehet a piacgazdaságra teljes egészen ráfogni ezeket a jelenségeket. Arra kell ráfogni, hogy esetleg rosszul csinálunk valamit, és maga a gazdaság, amely önmagában egy mûködõ létezõ, szerves egység, ilyen választ ad rá.
Nem biztos, hogy jól választjuk meg azokat a módszereket, amivel gazdaságunkat szervezzük, illetve átalakítjuk.
A monetáris szigorúság bizonyára szükséges, el tudom képzelni, de egy fiskális restrikció nem biztos, hogy jó irányba viszi el ezt a társadalmat. Lehet, hogy arra adja a társadalom ezt a választ. Ezen el kellene gondolkodni, ki kellene munkálni ezeket a dolgokat, ugyanis úgy érzem, hogy sok-sok nagyságrendi javulást lehetne elérni a feketegazdaság területén is, hogyha itt a kimunkálások megtörténnének.
Az inflációra szeretnék nagyon röviden kitérni. Az infláció feketegazdaság- gerjesztõ és piacgazdaság elleni jelenség, mert az inflációs ráta eltakarja az esetleg rosszul mûködõ cégek és vállalkozások eredendõ hibáját, meg nem érdemelt pluszprofithoz juttatja a vállalkozók egy rétegét, és a legérzékenyebb és legnagyobb réteget, a bérbõl és fizetésbõl élõ réteget bünteti a legjobban.
Az a rendkívüli feladat, hogy az inflációs rátát csökkentsük. Meggyõzõdésem, hogy ezzel a feketegazdaság megjelenési formáit is tudjuk csökkenteni.
(12.30)
Olyan törvényhozást, olyan gazdasági stratégiát kell megvalósítani, amely a gazdasági hatékonyságot - természetesen a piacgazdaságnak megfelelõen - és a társadalmi kiegyenlítést jól kombinálja, és egy ilyen államot kell nekünk itt létrehozni. Meg kell azt is mondanom, nem tartom szükségszerûnek a jelenlegi túladóztatási rendszert. Bármennyire furcsán hangzik, az embereket, a gazdaság szereplõit, az állampolgárokat érdekeltté lehet tenni az adózásban, nem kell ezt nekünk kitalálni, ez sok más országban, jól mûködõ jóléti államban kidolgozott módszer. Természetesen nem arra gondolok, higgyék el nekem, hogy hatalmas tüntetések lesznek: éljen az adó, és virágcsokrokkal fogják az APEH-et felkeresni, de igenis érdekeltté lehet tenni, hogy megjelenjen a jövedelem. Tudniillik, ha a jövedelem megjelenítését az érdekeltségben meg tudjuk csinálni, akkor sok-sok, most prevencióval meghozott intézkedés esetleg feleslegessé válna, és visszatérülne az államkasszába a gazdaságnak az a rétege, amely pillanatnyilag a fekete- vagy árnyékgazdaságot adja. Ez természetesen szükséges társadalmi konszenzus, de szükséges az is, hogy alapvetõen változtassunk például azon az adókoncepción, amely adókoncepció, mindannyian tudjuk, pillanatnyilag nem kidolgozott, pillanatnyilag összetákolt, és pillanatnyilag ez a szabályozási forma nem megfelelõen mûködik. Nem szeretném ezt részletezni, de talán csak arról szólok, ami itt nem volt említve.
Sok-sok tevékenységét, részterületét ismertették a feketegazdaságnak az elõttem szólók, de nem hangzott el, hogy amit követünk a gazdaságban - csak hogy az ingatlan-nyilvántartást említsem. Példaként mondom, hogy az igazi nagy értékek, az üzletrészek, a részvények, bankbetétek, értékpapírok, az ezekben bekövetkezõ tulajdonosváltozást nem hiszem, hogy tudjuk követni. Nem hiszem, hogy bármennyire felkészültek a szakirányú szervek, az ebben a körben bekövetkezõ változásokat tudnák követni. Most tesszük meg az elsõ lépéseket, de azt sem egy kidolgozott stratégia mentén és nem egy szabályozási célzattal. Úgy gondolom, ha ezeken a területeken elõre tudnánk lépni, ez társadalmi konszenzussal, társadalmi egyetértéssel találkozna, és sokkal nagyobb hatékonyságot tudnánk elérni a törvények betartásában, sokkal nagyobb hatékonyságot tudnánk biztosítani az erre szakosított állami szervek tevékenységében. Úgy érzem, nem kellõ fontosságot tulajdonítunk ennek a kérdésnek. Tulajdonképpen lényegét érinti az egész gazdasági stratégiánknak, az egész gazdaságpolitikánknak a feketegazdaság elleni harc.
Még egyszer hangsúlyozom befejezésképpen: egy olyan társadalmi jelenségrõl, egy olyan társadalmi válaszról van szó, amely társadalmi válasz válasz a jelenleg megvalósított gazdaságpolitikára, válasz a gazdaságban meglévõ automatizmusok, szabályozórendszerek mûködésére, és ez a válasz egy torz formában jelentkezik. Nekünk feladatunk természetesen ennek a lenyesése, de alapvetõ feladatunk a tisztelt Házban, hogy az újra és újratermelõdõ feketegazdasági tevékenységet csírájában - gazdaságpolitikával és szabályozókkal, például az adórendszerrel - meg tudjuk akadályozni. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.)