DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Képviselõtársak! Az elõttem szólók már több szempontból megvilágították a feketegazdaság kifejezés tartalmát, mûködésének bizonyos vonatkozásait, az eredeti lépések és szándékok nézõpontoktól függõen eltérõ értelmezését. Én azzal a kérdéskörrel szeretnék foglalkozni, hogy a gazdasági átalakulás közepette vajon mindent megtettünk-e annak érdekében, hogy a mûködésükben és jövedelemfelhasználásukban szabálytalan, a közteherviselést nem vállaló gazdasági tevékenységek száma csökkenjen; csökkenjen azáltal, hogy egyrészt a korábbi illegális szereplõk szabályosan mûködõ gazdasági szereplõként vesznek részt a forgalomban, másrészt hatósági kényszerek miatt megszüntetik a szürke- vagy feketegazdaságban folytatott tevékenységüket. A téma kapcsán talán nem érdektelen annak hangsúlyozása, hogy az elsõ megoldás fontosabb, gazdaságilag racionálisabb, még ha nehezebb is, mint a második. Jobb megoldás, mert a szabályosan mûködõ gazdaságba átvitt teljesítmény egyrészt növeli a GDP-t, a legális foglalkoztatást, a közteherviselésben részt vevõk számát, és az általuk viselt közterhek ennek révén több alany között oszlanak meg.
E vitathatatlan társadalmi elõnyök ellenére elég nehéz olyan módszereket és eszközöket érvényesíteni a jogszabályalkotásban, amelyek ezt a kívánt hatást biztosítják. A társasági adó 18 százalékos kulcsának meghatározása 1995-ben radikális változást indított el az ezen adó szerint adózók körében. Ezt megfizethetõ, kibírható mértékû adóztatásnak ítéli a reálisan gondolkodó többség. Az 1995. évben ezen jogcímen befizetett adótömeg nagyságának méltatásától most, e helyen eltekintek, mivel a tényleges eredményekre korrigált, pontosított adót csak a májusban esedékes végleges adóbevallások feldolgozása után lehet megállapítani.
Csak néhány hónapos tapasztalatok vannak ugyan mögöttünk, de a devizatörvény és végrehajtási rendeletei hatására szintén tapasztalható, hogy a devizaforgalom a legális forgalmazóknál erõsödik, a feketekereskedelem e tekintetben is visszaszorulóban van. Az elmúlt két év tapasztalatai között azonban negatívumok is vannak. Igen zavaró volt, hogy '95-ben az adótörvényben fellelt, illetve belemagyarázott kiskapuk megszüntetése nem a lehetséges legrövidebb parlamenti eljárással történt meg.
Az 1995. évben, úgy vélem, sikeres törvénymódosítások születtek az egyik legjobban kedvelt feketetevékenység szabályozásában, a magas adótartalmú termékek forgalmazásában. Megszüntettük a hto-szõkítés problémáját, amit az a tény sem kisebbít, hogy a kompenzáció körül kialakult anomáliák ma is fellelhetõk. A jövedéki biztosíték bevezetett rendszere a korábban már-már kaotikus állapotok tisztázásához nagyban hozzájárult a jövedéki termékek forgalmazásánál. A továbblépés érdekében e területen célszerûnek látszik megvizsgálni az eddig alkalmazott zárjegy helyett az adójegy bevezetését. Nehezen érthetõ, hogy ezzel párhuzamosan miért nem volt figyelmesebb az eljáró hivatal és annak dolgozói a halasztott vámfizetés felhasználásával elkövetett nagy értékû visszaéléseknél.
Úgy vélem, e jogalkotási és jogalkalmazási tapasztalatokon túl érdemes szólni néhány mondatot arról a tényrõl is, hogy meglehetõsen csekély a visszatartó hatása az olyan büntetõ ügyekben hozott ítéleteknek, amelyek az okozott kár nagyságához képest még egy százalékos kártérítési mértéket sem határoznak meg, még ha ezzel együtt a lehetséges szabadságvesztési büntetési tétel felét ki is szabják. Arról már nem is beszélve, hogy az ilyen jellegû büntetõügyekben a nyomozás, a vádemelés, a bírósági ítélet - az igazságszolgáltatásnak ez a hosszú útja - több évet igényel. Bármilyen jogalkotói munkát végzünk is el, ha lassú a jogalkalmazás, a döntések nem bírnak kellõ visszatartó erõvel. A törvénymódosítások nem pótolják, nem pótolhatják a szigorú és következetes bírói gyakorlatot, amelynek alakításában a legfõbb bírói szervek sokat tehetnek. Az ítélkezõ bírónak kell - a szigorító és enyhítõ körülményeket értékelve - kiszabnia a megfelelõ mértékû büntetést az adott büntetési tételen belül, de a megfelelõ mérték meghatározásában szerepet játszik a cselekmény társadalomra veszélyességének mérlegelése is, a legfõbb bírói szervek iránymutatása alapján.
Úgy vélem, a feketegazdaság szereplõi ma fokozottabb veszélyt jelentenek az ország gazdaságára, társadalmára, európai uniós csatlakozási reményeinkre, mint korábban, és ezt az ítélethozatalkor lehetne és kellene is értékelni. A fenyegetettség és a létezõ példa jelentheti a visszatartó erõt és a tisztességesek megfelelõ védelmét. Úgy ítélem meg, hogy a feladatok ellátásához mindazon szervezeteknek - így az APEH, vám- és pénzügyõrség, rendõrség, ügyészség, bíróság szervezeteinek - az eddigieknél magasabb szinten szükséges biztosítani az anyagi feltételeket.
(14.00)
Országunk gazdaságát, megbízhatóságát, erkölcsét is minõsíti az, hogy milyen hatásfokú lépéseket teszünk a feketegazdaság visszaszorítása érdekében. Egyrészt ösztönzõ lépéseket a legális gazdaságba terelés céljából, másrészt kellõen szigorú szankciókat biztosító lépéseket az ösztönzésre nem reagáló szereplõkkel szemben.
Köszönöm szépen türelmüket. (Taps a bal oldalon.)