CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóságos társadalmi problémáról kívánok szólni, a társadalom széles rétegeire egyre jobban ránehezedõ lakásproblémáról.
Tudomásunk szerint készül a kormány lakáspolitikai koncepciója. Tulajdonképpen ennek mielõbbi elkészültét sürgetjük azzal, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen égetõ problémákat kell megoldani ezen a téren. Mára az országban olyan helyzet alakult ki, hogy az állampolgárok 80-85 százaléka nem tudja fedezni lakása megvásárlását, építését, korszerûsítését vagy felújítását. Ugyanakkor a lakásmobilitás beszûkülõben van, így ez a két tényezõ együtt már önmagában mutatja a kialakult helyzet súlyosságát.
Magyarország Európa legkisebb bérlakásszektorral rendelkezõ országai közé került. Ugyanakkor tájékozódásunk szerint több mint 200 ezer személyi tulajdonban lévõ üres lakás található. Nyilvánvalóan célszerû lenne a szabadpiaci lakáskínálatot ezen lakások bevonásával növelni. Ugyanakkor a személyi jövedelemadó hatályba lépett új rendszere az adójóváírást csak a bér jellegû jövedelemre vezette be. Ennek megváltoztatását kezdeményezõ önálló indítványunkat a tisztelt Ház nem vette napirendjére. Így a mellékjövedelemnek számító lakásbérbeadás, mellyel igen sok kis jövedelmû állampolgár is kiegészítené jövedelmét, már magasabb adókulcs alá esik.
Sajnos a múlt heti vitanap utóhangjaként megfogalmazhatjuk, hogy ez is a feketegazdaság irányába hat. A magánlakások bérbeadását ösztönözni kellene, nem pedig hátrányban részesíteni. Egyes vélemények szerint legalább tízszer nagyobb a lakáskiadások száma az állam által ismert számnál. Véleményünk szerint az állampolgárok lakásgondjain az állam legegyszerûbben és leggyorsabban a különbözõ adófajták számának és mértékének csökkentésével tudna segíteni. Véleményünk szerint az államháztartás reformjának ki kell terjednie a lakásproblémák helyzetének áttekintésére is. Az adórendszer áttekintésénél a személyi jövedelemadó ebbõl a szempontból történõ átvizsgálását is meg kell ejteni.
Minél hamarabb rendezni kell a kényszerbérlõk diktatúrából átörökölt problémáját. Mint ismeretes, az 1993. évi lakástörvény kimondja, hogy ez év végéig az önkormányzatoknak fel kell számolniuk a kényszerbérleteket. Tájékozódásunk szerint eddig a kényszerbérletek 30 százalékát sem sikerült felszámolni. A kényszerbérlõk védelme mellett semmiképpen sem elfogadható a kényszerbérbeadók jogbiztonságának aláásása, hiszen közöttük is igen sok olyan kis jövedelmû ember van, aki gyermekének piaci viszonyok közt kényszerül lakást szerezni. Mivel az állampolgároknak lényegében 15-20 százaléka tudja jövedelmébõl fedezni lakásvásárlását, érzékelhetõ, hogy milyen nagy problémák alakultak ki ezen a téren.
A lakáshelyzeten érdemleges változás csak a teljesítõképességet meghaladó adóztatás csökkentésével és a lakástulajdonosok jogbiztonságát megteremtõ és megvédelmezõ, a lakásmobilitást, a lakások bérbeadását elõmozdító lakáspolitikával lehet.
A lakáspolitikának édestestvére a családpolitika, amelyrõl itt napirend elõtt is már szó volt. A KDNP évek óta hangoztatott követelése a családi jellegû adózás bevezetése, vagyis az adótehernek az eltartottak számától való függõvé tétele - úgy véljük - megkerülhetetlen és napirendre kerül. A minap hallottuk az új pénzügyminiszter úr nyilatkozatát errõl... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.)..., ennek alapján is ismét szorgalmazzuk és siettetjük a családi jellegû jövedelemadózás bevezetését és természetesen a lakáskérdések megoldását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP és Fidesz padsoraiban.)