BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ma a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. XXXIII. számú törvény módosítására, ennek általános vitájára kerül sor. A törvény számát elõttem már miniszter úr is, a bizottsági elõadók is említették.
Itt ma egy közepes terjedelmû módosítás megvitatásához kezdünk hozzá, amely módosításnak az elõkészítése a munkaügyi tárca 1994 óta folyó tevékenységével kötõdik össze, hisz ekkor kezdõdött a munka törvénykönyvének szükséges és indokolt módosítása, és ezzel összhangban került sor a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényre is, habár idõben lényeges eltéréssel, némi csúszással.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosításának indokoltsága részben abból ered, hogy az újjászervezõdõ érdekegyeztetési folyamat, az alkupozíciók nehezen és lassan alakultak ki, másrészt figyelembe kell venni a munkáltató közhatalmi és tulajdonosi pozíciójából eredeztethetõ indokolt változásokat, harmadrészt pedig a gyakorlat kínálta, a gyakorlat által kezdeményezett változtatásokat.
A miniszteri expozé a módosításra javasolt kérdéskörnek majdnem minden területét érintette. Elsõsorban egy olyat említenék meg ehhez kapcsolódóan - és ezt részben kiegészítve -, amit konkrétan a gyakorlat tett indokolttá. A gyakorlatban alkalmazott módszerekhez illeszkedve végül is a módosított törvényben lehetõség nyílik a közalkalmazott nevének és beosztásának megismerésére, ami tevékenységével, munkájával összefüggésben eddig is megtörtént. Itt tehát az adatvédelem indokolt változásával, változtatásával találkozhatunk.
Az érdekvédelmi szervezetek, szakszervezetek szempontjából fontos a második módosítási csomag, amit én magamnak fontosként megjegyeztem, ez pedig az érdekegyeztetés folyamatának és fórumainak kiterjesztése, amennyiben ágazati, területi és települési érdekegyeztetõ fórumok döntésbe emelésére is sor kerülhet. Ez elõsegítheti, hogy a társadalom alulról építkezzen, elõsegítheti, hogy most már a törvény erejétõl megtámogatva, új lendületet vegyen az állampolgári aktivitás, a civil társadalom épülése, és végül eredményeképpen valószínûleg lehetõvé válik, hogy a kollektív szerzõdések ott is megszülethessenek, ahol eddig a szakszervezet gyengesége vagy a szakszervezeti tisztségviselõk bátortalansága miatt erre nem kerülhetett sor. Ebben majd az ágazati kollektív szerzõdések nyújthatnak segítséget, és ennek folyományaként elkülönülhetnek a szakszervezeti és a közalkalmazotti tanácsi jogosítványok.
A közalkalmazottak szempontjából mindenképpen kedvezõnek kell értékelnünk azt, hogy ha megszületik a kollektív szerzõdés, akkor ez tulajdonképpen kiváltja az ezt korábban helyettesítõ közalkalmazotti szabályzatot. Ez látszólag a közalkalmazotti tanácsok jogkörcsökkentése lenne, valójában indokolt érdekegyeztetõ, érdekvédelmi lépés. A közalkalmazotti tanácsok sem járnak rosszul, hisz õk egy pluszjogosítványt kapnak a módosító javaslat szerint. Megnövekednek jogaik: a jóléti célú pénzeszközök felhasználása tekintetében az eddigi egyetértési joguk együttdöntési joggá változik. Ez megvalósít egy szükségszerû jogharmonizációt is, hisz az üzemi tanácsok eddig is bírtak ezzel a jogosítvánnyal. Vélhetõleg ennek a paragrafusnak az elfogadása felelõsségteljesebb tevékenységre ösztönzi a közalkalmazotti tanácsokat, vélhetõleg munkahelyenként felértékeli, megnöveli ezek értékét, és lehetõvé teszi, illetve serkenteni fogja, hogy a közalkalmazotti tanácsokba a munkavállalók legkiválóbb képviselõi kerülhessenek be, hiszen ahol jogkör van, olyan helyen szívesebben vállalnak tevékenységet a munkavállalók.
Számottevõ és terjedelmes része a törvény módosításának a vezetõ és magasabb vezetõ beosztású közalkalmazottak helyzetével foglalkozó rész, amely két irányban közelíti meg ezt a témát. Az egyik irány a vezetõi megbízások határozatlan vagy határozott idõre szolgáló vagy szóló volta, a másik pedig a vezetõi megbízások visszavonásának következménye. Ez is elsõsorban a munka törvénykönyvével harmonizációban kerül elõterjesztésre.
Az elsõ kérdéskör: a megbízás idõtartamát tekintve a jogalkotó fõszabályként a határozatlan idõre szóló vezetõi megbízás elvét hangsúlyozza, mert ez felel meg a munkaviszony létesítésével kapcsolatos általános szabályoknak. A gyakorlatban eddig is, a törvény által pedig továbbra is megengedett módon a miniszter dönthet és rendelkezhet a határozott idõre szóló magasabb vezetõi megbízásokról. Ezt a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium most is alkalmazza, a Népjóléti Minisztérium pedig nem követi ezt a módszert.
A közvélemény - különösen önkormányzati és közoktatási részrõl - szorgalmazná a határozott idejû, idõtartamú vezetõi megbízás rendszerének általánossá válását. Mint említettem, a jogalkotó a határozatlant tekinti fõszabálynak, és ha belegondolunk, hogy a versenyszférában nincs határozott idejû megkötés vagy korlátozás, akkor a jogalkotói álláspontot ebben a kérdéskörben respektálnunk kell, el kell fogadnunk.
A vezetõi megbízások visszavonására egységes eljárást tartalmaz a törvénymódosító javaslat: megszünteti az eddigi eltérõ szabályozást határozatlan és határozott idejû vezetõi megbízás esetén. Mindkettõnek a megszüntetését indokolási kötelezettséggel tartalmazza, és kiegészíti azzal is, hogyha késõbb bebizonyosodna, hogy a vezetõi megbízás visszavonása törvényellenes vagy indokolatlan, akkor dönt a lehetõség szerinti továbbfoglalkoztatásról. Ez a vezetõ besorolású közalkalmazottak körében számíthat számottevõ támogatásra.
Amit tulajdonképpen a vezetõi besorolással kapcsolatban említettem, az a munka törvénykönyvében már végrehajtott módosításoknak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe való bevezetését is jelenti, és ugyanehhez kapcsolódik a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatban fizetendõ átlagkereset kérdésköre.
A határozott idõre szóló megbízás megszûnte esetén még egy évig vagy ha a határozott idõre szóló megbízásból ennél kevesebb van, ennyi idõre jár a kereset, és ezzel a közvélemény is egy nagyon komoly törvényi állásfoglalást és igazolást kap arra, hogy következetesen végigvisszük azokat az elhatározásokat, amelyeket a munkaügyi tárca korábban megfogalmazott, mégpedig a menedzserszerzõdések felülvizsgálatának kérdéskörével kapcsolatban.
(13.00)
Képviselõtársaim bizonyára emlékeznek rá, hogy a menedzserszerzõdések eredményeképpen kifizetett nagy összegû végkielégítések mekkora - és jogosnak mondható - felháborodást váltottak ki az országban, és milyen hosszú ideig cikkezett errõl a sajtó.
A törvénytervezet módosítása azt célozza, hogy ehhez hasonló probléma a közalkalmazotti területen se fordulhasson elõ.
A törvénytervezet részletes vitájában szólni kívánó képviselõtársaim figyelmébe ajánlanám a következõ problémát. Most ugyanisha valakinek határozott idejû munkaszerzõdése, munkaviszonya megszûnik azonnali hatállyal, akkor - az elõbb elmondottak értelmében - még egy évre szóló bért kaphat, ehhez a bérhez azonban szolgálati idõ már nem kapcsolódik. Ennek a kérdéskörnek a rendezése a módosító indítványokra és a parlamenti képviselõk termékeny együttgondolkodására vár.
Egy speciális közalkalmazotti csoportot érint a törvénynek egy másik területe, mégpedig az, amikor kollektív szerzõdés hatályába adja a jogosítványt, hogy ugyanannál a munkáltatónál ismétlõdõen határozott idõre szóló munkaviszony létesítése esetében is lehessen végkielégítést adni. Mint említettem, ezt a kollektív szerzõdés hatáskörébe utalja. Ez a problémakör a közalkalmazottaknak egy jól körülhatárolható köre, például a színmûvészek számára jelenti a törvény jelenlegi hatályos intézkedéseinek a bõvítését; tehát a számukra jelent kedvezõbb bõvítést.
A miniszteri expozé kitért a fegyelmi felelõsség intézményrendszerének pontosításával kapcsolatos módosításra, ezért én - tekintettel az idõ elõrehaladott voltára - mondanivalómat ebben a körben szûkítem. Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a kodifikátor a fegyelmi eljárás lebonyolításánál a nyilvánosságot tekinti fõszabálynak és nem a titkosságot, és ebben a témakörben is intenzívebb vita várható a törvény részletes vitája során.
Az elõttem szóló bizottsági elõadók valamennyien említették, hogy a közalkalmazotti törvény módosításának legnagyobb érdeklõdésre számot tartó része a közalkalmazotti bértáblázat, amely eredeti szándéka szerint az A1-re vetítve az elõzõ évi minimálbért alkalmazta volna, viszonylag mechanikusan. A törvény 1992-es elfogadása óta soha nem sikerült ezt az alapvetõ elvet betartani. Itt elsõsorban az ország gazdasági helyzete, a költségvetés kondíciója volt az, ami nem tette lehetõvé ennek a bértáblának az alkalmazását. Most ott tartunk, hogy a szorzószám 8500 forint az A1-nél, ez legkevesebb 3 és fél ezer forinttal marad el attól, amit a törvény eredeti szándéka szerint megítélt volna a közalkalmazottaknak, és emiatt igazán komoly probléma már az országban korábban körülbelül 800 ezer, most nagyjából 650 ezerre tehetõ közalkalmazotti létszám jövedelemviszonyainak a romlása. Azt hiszem, hogy a törvény vitájában és a törvény elfogadásában az egyik legfontosabb cél az lenne, hogy ezen a helyzeten minél rövidebb idõ alatt, minél hamarabb segíthessünk.
Mielõtt a bértáblával kapcsolatos kérdésekrõl beszélnék, szeretném említeni az eredeti törvény F kategóriájával kapcsolatos problémákat, mégpedig az F kategóriába való "lehet" ágon, tehát a munka minõségének elismerésével való bekerülés lehetõségét. Ez a lehetõség az eredeti törvény megszületésekor sem volt összehangolva az intézményfenntartók gazdasági lehetõségeivel. S mivel eleinte úgy tûnt, hogy a bértáblázat bevezetésének teljes költségeit a központi költségvetés fogja viselni, ezért az önkormányzatok nagyon sok helyen kicsit bátrabban és nagylelkûen nyúltak az F kategóriába való besorolás, illetve ennek a jövedelemnövelõ lehetõségéhez.
Amikor 1993 decemberében a közalkalmazotti törvény módosítása szigorúbb feltételeket szabott, s vissza kellett sorolni igen sok F kategóriás közalkalmazottat, akkor - mint ez ma már a Házban elhangzott - perek sorozata kezdõdött, amely perek egyértelmûen a közalkalmazottak számára adtak igazat. Példaként szeretném megemlíteni, hogy a nyíregyházi városi önkormányzat is igen sok pedagógust sorolt be F kategóriába, és az 1994-ben megválasztott, akkor fölálló új önkormányzat elsõ feladata az volt, hogy a már megindult és egy-két esetben döntésig jutott pereket valamilyen alkuval zárja le. Ez az önkormányzat számára 280 millió forint hitel felvételét tette kötelezõvé, amely hitel - és ennek a következményei - máig nyomasztják az önkormányzat költségvetését.
A bértáblázat, a módosításban szereplõ variáció kedvezõen nyúl a tudományos területen, elsõsorban a felsõoktatásban foglalkoztatott közalkalmazottak által fölvetett kérdésekhez. Az õket képviselõ érdekszervezetek 1992 óta kezdeményezték már a G fizetési osztály bevezetését, és most ebben a bértáblázatban ennek a lehetõsége adott lesz.
Elhangzott már - ezért nem kívánom megismételni -, hogy a fizetésemelésre mikor kerül sor, hogy a fizetésemelés milyen összeggel, hány százalékos emelkedéssel érinti a közalkalmazotti béreket. Azt is tudom, hogy a költségvetési intézmények érdekegyeztetõ fórumán és a minisztériumban egyidejûleg folynak a munkák egy sokkal kifinomultabb és sokkal használhatóbb bértáblázat kidolgozására, és a magam részérõl csak remélni tudom, hogy ennek a megtárgyalására a parlament tevékenységének nem túl távoli terminusában, idõszakában sor kerül.
Egy dolgot még el kell mondanom, majdnem befejezésként: a mostani igazán sokat szidott és sokat bírált bértáblázatot az ország gazdaságilag elmaradottabb vidékein élõ közalkalmazottak azonban annak idején nagyon nagy örömmel fogadták. Amikor a bevezetésére sor került, akkor egy dunántúli és egy tiszántúli megye pedagógusfizetései között több mint 30 százalékos különbség volt. Ez a most megváltoztatandó - mert hogy megváltoztatásra érett - mechanikus bértáblázat ezt a hihetetlen és egyébként indokolatlan különbséget a maga idejében megszüntette. Biztos, hogy egy idõ után a minõségi munka elismerésének gátjává vált, tehát felülvizsgálata és megváltoztatása szükséges, én azonban úgy gondoltam, hogy elismerõleg is lehet szólni az 1992- ben elfogadott és utána bevezetett, azóta persze változtatásokra érett bértábláról.
Említettem, hogy folynak az új bértábla kidolgozásának munkálatai, egyben a közalkalmazottak jogállásáról szóló új törvény vagy - nem lehet egészen pontosan tudni -, új közszolgálati törvény elõkészítésének a munkálataival. Képviselõként úgy látom, hogy a mostani törvénymódosításban szereplõ változtatásoknak - amelyeket az élet diktált és szükségessé tett - az elfogadása kiváló alapot fog nyújtani akár egy új és tökéletesebb közalkalmazotti törvény, akár egy közszolgálati törvény alapmunkálataihoz. Képviselõként abban bízom, hogy a törvény általános és részletes vitája igen tartalmasan fog zajlani.
Köszönöm a megtisztelõ figyelmet. (Taps.)