DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Az ön által feltett kérdés tulajdonképpen két részre bontható. Az elsõ fele az, hogy vajon jogszerûen közlik-e a médiák a büntetõügyek sértetteinek, tanúinak személyi adatait, a másik része pedig az, hogy jogszerûen hoznak-e nyilvánosságra a személyekrõl olyan adatokat, amelyek az áldozatok személyiségi jogait sérthetik. A személyiségi jogoknak a polgári törvénykönyvben biztosított védelme megilleti a bûncselekmények sértetteit is.
A tájékoztatásról szóló egyéb jogszabályok külön is kimondják, hogy a nyomozóhatóságok, ügyészségek, bíróságok elõtt folyamatban lévõ és befejezett ügyekrõl adott tájékoztatás nem sértheti az állampolgárok személyhez fûzõdõ jogait. Amennyiben ez mégis megtörténik, a Ptk. szabályai szerint lehet pert indítani e jogok védelmére. Az kétségtelenül igaz, hogy a bírósági tárgyalások fõ szabályként nyilvánosak, és ennek lényeges korlátozása a jövõben sem képzelhetõ el. A tárgyalás nyilvánossága azonban nem jelenti azt, hogy az ott elhangzott személyes adatokat a sajtó útján is korlátozás nélkül nyilvánosságra lehet hozni.
Más kérdés az, hogy a bûncselekmények felderítésében közremûködõ és a büntetõeljárásban sértettként, tanúként közremûködõ személyeket vajon biztonságban tudhatjuk-e. 1995 februárja óta van arra lehetõség, hogy a hatóság, a bíróság kérelemre vagy hivatalból ezeket az adatokat - a tanú neve kivételével - zártan kezelje, így azokhoz más nem férhet hozzá. Ilyen irányú kérdésfeltevésre egyébként az eljáró szervek - vizsgálótisztek, ügyészek - jogosultak és kötelesek is. Ez a rendelkezés valamelyest enyhít ezen a problémán, de igazán nem oldja meg, mert nem tartalmazza azt a lehetõséget, hogy az eljárás során a tanúval a vádlott ne találkozhassék.
Most kénytelen vagyok abbahagyni, mert az idõm letelt, de a hátralévõ egy percben befejezném a gondolatsort. - Köszönöm.