DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Példátlan, hogy egy belügyminiszter interpellációt tétet fel magának egy ellenzéki párt elnökének igazmondásával, állításainak igazságtartalmával kapcsolatban.
De az aztán már mindennek a teteje, hogy egy miniszterelnök, azért, hogy megleckéztessen egy ellenzéki képviselõt, hogy revansot vegyen egy olyan interpelláció miatt, amelyben õ alulmaradt - vagy legalábbis neki ez nem tetszett -, interpellációt tétet fel magának, amelyben ennek a képviselõnek az egyébként teljesen jogszerû végkielégítését firtatja; miközben egyébként azok, amiket Sepsey Tamás képviselõtársam elmondott, tényszerûen megállják a helyüket, miközben ennek a miniszterelnöknek a sajtószóvivõje - vagy nem is tudom, hogyan minõsítsem - néhány napos munkaviszony után vett fel végkielégítést, és ezt a miniszterelnök úr teljesen rendjén valónak tartotta.
Ezek után ennek már csak nüansznyi kiegészítõje az a mód, ahogy ennek a Háznak az elnöke megpróbálja szintén megleckéztetni a képviselõ urat, és beléfojtani a szót, mindenféle ügyrendi "kekeckedéssel"... (Derültség a bal oldalon.).., a Házszabályra való hivatkozással.
Kérem, tisztelt kormánypárti uraim, egy kicsit több önbizalmat, ha lehetséges!
Önök állandóan arra hivatkoznak, hogy a választók feljogosították önöket a kormányzásra, és hihetetlen bizalmukról biztosították önöket. Elmondhatom, hogy ez már nagyon régen volt. Ennek a bizalomnak már nyoma sincs ugyan, de önök továbbra is 72 százalékkal ülnek ebben a tisztelt Házban. Ehhez méltó nagyvonalúsággal kéne kezelni az ellenzék próbálkozásait. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)