DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! A reformkor legnagyobb politikusa és költõje, a magyar Himnusz megalkotója, Zrínyi második énekében - tehát gondolom, kitalálták, Kölcsey Ferencrõl van szó - , a következõket mondja: "Te lásd meg, óh sors szenvedõ hazánkat, Vérkönnybe ázva nyög feléd, mert kánya, kígyó, féreg egyre támad és marja, rágja kebelét."
Nos, amint az ismeretes, én Kölcsey Ferenctõl kölcsönvéve, ugyancsak a hazaszeretet aggódásával áthatva, azt a kifejezést használtam az álliberálisokkal szemben, akik nemzetrontó tevékenységet folytatnak, hogy azok valóban féregként és dögkeselyûként marják a társadalmat.
(15.40)
Én úgy gondolom, hogy Kölcsey Ferenctõl kölcsön venni nem szégyen semmit, de ha önök úgy gondolják, hogy ezt Torgyán József nem tehette volna meg, akkor engedjék meg - itt látom a páholyban ülni -, talán nem árt, ha felidézzük Csurka Istvánnal kapcsolatban Méray Tibornak 1993 januárjában a Magyar Hírlapban megjelent egyoldalas cikkét, amelyben végig dögkeselyûzte Csurka Istvánt. Ekkor egyetlenegy képviselõtársamtól sem hallottam, hogy fölszólalt volna Csurka István dögkeselyûzése miatt. Akkor ezt megengedhetõ jogállami kifejezésnek tartották.
Az általam történt szóhasználat miatt - amely lényegesen enyhébb a Méray- féle szóhasználathoz képest, mert én álliberálisokról beszéltem - rögtön nekem támadtak. Nos, én elhiszem, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy azok, akik magukra vették ezt a kifejezést, örömmel vették volna inkább, ha én a "féreg" és "dögkeselyû" kifejezés helyett mondjuk "katicabogár"-nak és "vörösbegy"-nek szólítom önöket. Akkor pedig azért támadtak volna meg, hogy a vörösbegy is rovarfogyasztó állat, és ezért tartották volna megengedhetetlennek a szóhasználatomat. (Zaj balról.)
Nos, én úgy gondolom, a politikában sokfajta minõsítés hangozhatott el, így én ebben a Házban vagy a Házon kívül hallottam már a "politikai Miki egér" kifejezést is. Én úgy gondolom, többféle módon lehet megközelíteni azt a helyzetet, amelyet mi úgy jellemzünk, hogy a társadalom szétszakadt, elszegényedett; munkanélküliség van, a gyermekes családokat ellehetetlenítették, a nyugdíjasokat nyomorba döntötték, a nemzeti vagyont eltüntették, a magyar termõföldet idegen kézre adták, a korrupció és a közbiztonság teljes hiánya jellemzi ezt a hazát, továbbá a nem létezõ sajtószabadság, négy napja lehet gyalázni a Kisgazdapártot és annak elnökét anélkül, hogy mi megszólalhatnánk. Vagy vegyék figyelembe a nemzettudat elsorvasztását, a történelmi egyházak mûködésének megnehezítését, szülõotthonok és iskolák bezárását.
Én úgy gondolom, errõl kellene beszélni. És ha mi ez ellen fellépünk és tiltakozunk, akkor képviselõtáraimnak inkább meg kellene gondolniuk, hogy vajon az, amit mi kifogásolunk, miként lenne megszüntethetõ, nem pedig azon törni a fejüket, hogy miként lennénk mi elhallgattathatók.
Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be a felszólalásomat, hogy megint hivatkozzak Kölcsey Ferencre, aki azt mondja a második versszakban:
"A méreg ég és ömlik mély sebére, és õ védtelen küzd egyedül." Hát, nekünk, a Független Kisgazdapártnak ez a sors jutott osztályrészünkül, hogy egyedül küzdjünk az ország sorsáért, és mi küzdeni fogunk, bármit tesznek önök velünk, és mi gyõzni fogunk! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)