DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Várhatóan általános megdöbbenést okozok majd azzal, hogy ebben a viharban utolsó napirend elõtti felszólalóként egy jelentõs kulturális eseménnyel szeretnék foglalkozni.
Elöljáróban egyértelmûen szeretném kijelenteni azt is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem a szólamok, hanem az értékek mellett elkötelezett, és álláspontja szerint kulturális felemelkedés nélkül nincs se erkölcsi megújulás, se gazdasági felemelkedés. Valljuk az emberi méltóság tiszteletét, a türelmet, a megértést, és ennek a gondolatiságnak a jegyében tartottuk meg országszerte ünnepi megemlékezéseinket.
Az 1848-as forradalmunkat a reformnemzeték kulturális tevékenysége készítette elõ. Az idén az ünnepi megemlékezésekre több oldalról súlyos árnyékok borultak, és kulturális állapotunknak a gazdaságit is alulmúló jelenlegi siralmas helyzetében szinte észrevétlenül nyílt meg a millecentenárium évében a Budapesti Tavaszi Fesztivál, holott annak sikere vagy sikertelensége országos jelentõségû ügy. Ugyanis szerelem, barátság és bármilyen emberi kapcsolat csak egymás megismerésével jöhet létre.
Ugyanígy van ez a népek és nemzetek viszonyában is. Az európai térségben, és fõleg itt, a Duna-tájon az évszázadok során annyi félreértés halmozódott fel, hogy az csak egymás kölcsönös megismerésével, egymás tulajdonságainak és értékeinek felfedezésével, az egymásra rácsodálkozással és a közeledés õszinte szándékával oldható. Nyitnunk kell a világ felé, fel kell mutatnunk kulturális értékeinket, fel kell tárnunk gazdag hagyományainkat, bizonyítanunk kell, hogy érdekeltek vagyunk az ezen a tájon lakó népek békés együtt élésében és az egységes Európa megteremtésében.
Erre a nyitásra nyújt kedvezõ lehetõséget az egész világon divatba jött, hasonló rendezvények sorába már évek óta szervesen beilleszkedõ és sok külföldi vendéget vonzó Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Az érzékelhetõ anyagi nehézségek mellett kulturális életünket bizonyos kitapintható közöny és fásultság jellemzi. Ki figyel oda például arra, hogy az a mindössze egy hónapig tartó rendezvény térben és idõben a mûvészetek hídjait akarja felépíteni és - a hidakat felmutatva - egyrészt régiónk közös kulturális örökségére, másrészt a földrajzi távolságokat is legyõzõ kulturális kölcsönhatásokra próbálja a figyelmünket ráirányítani.
Ki tud még az itt tudók közül is arról, hogy a fesztiválon a Budapesti Filharmóniai Társaság, a Magyar Állami Hangversenyzenekar mellett majdnem minden sikeres zenekarunk fellép, hogy a Scola Hungarica együttes gregorián dalokat, a Franciaországból érkezett Les Demoiselles de Saint-Cyr francia barokk szerzõk nagyheti kórusmûveit énekli, hogy Bartók, Kodály és Liszt mellett helyet kapnak Smetana, Dvorak, Enescu és Jenacek mûvei, hogy népzenei és néptáncprogramok, kiállítások, táncmûsorok és színházi elõadások színesítik a rendezvényt?
(15.50)
A felszólalással fogadatlan prókátorként nem kívántam reklámtevékenységet felvállalni, csak innen, az ország házából szerettem volna hangot adni annak, hogy figyeljünk egy kicsit jobban oda, adjunk méltó rangot az eseménynek, mert a jövõnk szempontjából nem lehet közömbös számunkra, hogy értékeink felmutatásával fel tudjuk-e építeni a mûvészetek hídjait, és a hidakon át közelebb tudjuk-e hozni egymáshoz a népeket és a nemzeteket. (Taps.)