DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ-frakció nevében is szeretném leszögezni azt, hogy frakciónk támogatja az alkotmányügyi bizottság döntését. Ez a döntés azonban nem jelenti azt, hogy helyeselnénk az új frakció megalakulását, vagy örülnénk az új frakció létrejöttének. Ezt a tényt, hogy az MDF kettészakadt, az Országgyûlésnek csak tudomásul vennie lehet. Ezen felül úgy ítéljük meg, hogy a hatályos magyar jogi rendelkezések nem adnak lehetõséget arra, hogy az újonnan megalakuló frakció mûködését adminisztratív eszközökkel megakadályozzuk.
Az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény elég egyértelmû rendelkezéseket ad a tekintetben, hogy az országgyûlési választásokon pártok színeiben, illetõleg független jelöltként indulhatnak képviselõk. Arról azonban a választójogi törvény egy szót sem szól, hogy a bejutott képviselõknek milyen elvek szerint kell megszervezniük a munkájukat. Külön induló pártok egy frakciót alakíthatnak, egymástól függetlenül induló jelöltek - ha kellõ számban jutnak be az Országgyûlésbe - frakciót alkothatnak, ha ezzel egyidejûleg egy új pártot is létrehoznak. Mindez abból az elvbõl fakad, hogy a megválasztott képviselõk szabad mandátummal rendelkeznek, a képviselõknek legközelebb a következõ országgyûlési választásokkor kell számot adniuk a választóiknak.
Így volt a magyar közjog 1990 és '94 között, és a magyar közjogban - szeretném nyomatékosan hangsúlyozni - nem történt változás 1990-hez képest, ami a pártokat vagy a választójogi törvényt illetné. A választójogi törvényben annyi változás volt, hogy a pártbejutás küszöbét 5 százalékra emelték, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elõzõ ciklusban három frakció is létrejött újonnan: az egyik a Független Kisgazdapárt frakciója, amely egy tiszavirág-életû frakció volt, Ugrin Emese vezetésével, néhány hétig élt, amíg a létszáma le nem csökkent tíz fõ alá; a másik frakció a MIÉP frakciója volt, amely szintén - ha már Torgyán képviselõ úr példaként említette - hosszú hónapokig volt mûködõ frakciója a Magyar Országgyûlésnek anélkül, hogy valaha egyetlen választó is támogatta volna. A választások már egy hosszú frakciólét után kerültek sorra.
Ugyanígy létezett a 36-os frakció, amelynek voltak olyan napjai, amikor éppen 36-an voltak... (Derültség, zaj a bal oldalon.).., amely a Kisgazdapártból kiszakadt és meghatározhatatlan státuszú intézmény volt. Senki nem tudta akkor sem, hogy akár az Ugrin Emese vezette frakció, akár a 36-os frakció, akár a MIÉP-frakció milyen választójogi támogatással rendelkezett. Egyikük sem rendelkezett választójogi támogatással. '94-ben volt egy választás, amely eldöntötte, hogy ezek közül a képzõdmények közül melyik az, amely a választók bizalmát élvezi, amely a választók bizalmából parlamenti mandátumokat szerezhetett, és amely a választók bizalmából, pontosabban a bejutott országgyûlési képviselõk akaratából frakciót alakíthatott.
1994-ben, amikor ez az Országgyûlés megalakult, akkor a hatpárti egyeztetõ bizottság - amely létrejött az új Házszabály átreformálására - megpróbált szembenézni azokkal az anomáliákkal, amelyekkel az elmúlt ciklusban találkoztunk. Az anomáliák egyik csoportja kétségtelenül a frakciók közötti mozgás, illetõleg az új frakciók megalakulása volt.
(16.30)
Hosszú-hosszú tárgyalásokat folytattunk - sajnos ezek nagy részét a Kisgazdapárt nélkül, mert nem vettek részt ezeken a tárgyalási fordulókon - s megpróbáltuk megfogalmazni azt, hogy a kérdést hogyan lehetne rendezni. Eljutottunk odáig, hogy a képviselõi átülések vonatkozásában lehet bizonyos rendezõelvet alkalmazni, nevezetesen azt az elvet, hogy ha egy képviselõt kizárnak a frakciójából, vagy kilép a frakciójából, akkor hat hónapon belül ne léphessen be új frakcióba. Annak idején errõl is vitatkoztunk, a KDNP képviselõcsoportja és mások is ellenezték ezt a megoldást. Végül többségi alapon döntött úgy a házszabály-elõkészítõ bizottság, hogy az egyéni képviselõi átülésnél ezt a szabályt alkalmazni fogjuk. Ezt a szabályt egyébként az Országgyûlés 90 százaléka el is fogadta és meg is szavazta.
Megpróbáltuk megfogalmazni azt is, hogyan lehetne korlátozni az új frakciók alakulását. Személyes politikai ízlés alapján is el kell mondanom, hogy én úgy érzem, nem jó, ha új frakciók alakulhatnak, nem jó, ha a képviselõk korlátlan számban hozhatnak létre frakciókat, de - több mint tízórás vitát lefolytatva annak idején a házszabály-elõkészítõ bizottságban - végül úgy döntöttünk, hogy nem tudunk olyan szabályt megfogalmazni, amely az élet kihívásainak is meg tud felelni. Az elsõ szövegjavaslat, amely a házszabály-elõkészítõ bizottság elé került, úgy fogalmazott, hogy az országgyûlési választások során mandátumhoz jutó pártok 15 képviselõ esetén frakciót alakíthatnak. Végül a viták után, amikor még messze nem volt szó arról, hogy az MDF szétszakadna, messze nem volt szó arról, hogy ilyen helyzettel egyáltalán szembesülünk, arra a következtetésre jutottunk, hogy ha bármi ilyen szakadás elõállna a jövõben - tehát még egyszer mondom, nem a mai ismereteink birtokában foglaltunk így állást, hanem az absztrakt helyzeteket feltételezve -, akkor egy óriási vita alakulna ki arról, hogy a szétszakadt együttesnek melyik az a része, amely az igazi örököse a választásokon induló pártoknak.
Emlékezzünk vissza, tisztelt képviselõtársaim, akik az elmúlt ciklusban tagjai voltunk az Országgyûlésnek, hogy amikor az Ugrin Emese vezette frakció is és a már õszintén szólva nem emlékszem épp ki által vezetett frakció is azt mondta, hogy õk a kisgazda színekben mandátumot szerzett frakció, az akkori többségnek kellett eldönteni, hogy melyik az igazi Kisgazdapárt. Végül is az akkori többség ettõl a döntéstõl ódzkodott és - nagyon helyesen - a választók döntötték el, hogy kit tekintenek igazi Kisgazdapártnak és azt a Kisgazdapártot juttatták be, amelyik most képviselõcsoporttal rendelkezik. Ezért végül a házszabály-elõkészítõ bizottság egyetlen ponton változtatta a korábbi Házszabályt, nevezetesen a 10 fõs frakcióalakítási küszöböt 15 fõben állapította meg, és ezen felül nem ment részletekbe. Sõt, az elõkészítõ bizottság ülésén a többségi álláspontba bekerült az a nézet, amely egyébként megjelent a Házszabály kiadványában, hogy ha kiválás történne, s 15-en kiválnának, akkor erre az esetre nem vonatkozik az egyéni képviselõi kizárás vagy kilépés szabálya. Ilyen esetekben ez a 15 képviselõ frakciót alakíthat.
Végezetül még egyszer szeretném rögzíteni az SZDSZ álláspontját. Az európai parlamenti demokráciák példájából próbáltunk találni olyan esetet, amikor ezt a helyzetet megnyugtatóan rendezni lehetett, és nem sikerült találni, mert ezt sehol nem sikerült rendezni. Sehol nem sikerült azt a kérdést rendezni, hogy mi történjék, ha pártok politikai irányvonala változik, ennek következtében például megváltoztatják a nevüket. Itt a Házban is van egy olyan frakció, a Fidesz-MPP frakciója, amely néven parlamenti párt nem indult a választásokon, mégsem sérelmezte senki, amikor a Fidesz bejelentette, hogy mától Fidesz- Magyar Polgári Párt néven szerepel a magyar Országgyûlésben, holott - hangsúlyozom - ilyen nevû párt a '94-es választásokon nem indult. Senki nem sérelmezte, amikor a MIÉP-frakció megalakult. Szeretném hangsúlyozni, hogy azóta a MIÉP-frakció megalakulása, tündöklése, majd választási bukása óta nem változott meg a közjogi helyzet, nem jött létre új szabályozás.
Ezért az alkotmányügyi bizottság többsége úgy ítélte meg 23 igen szavazattal, 2 ellenében, 2 tartózkodással, hogy a Házszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tiltja új frakció alakulását. Az SZDSZ-frakció nevében azt tudom mondani, hogy ezt a döntést támogatjuk azzal... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.)... tisztelt elnök úr, hogy mi is osztjuk azt a nézetet, hogy ez az új frakció alakulása nem jelenthet jelentõs többletterhet az Országgyûlés költségvetése számára, tehát a frakció megalakulásánál, a bizottsági helyek elosztásánál úgy kell eljárnunk, hogy az Országgyûlés költségeit minimálisan terhelje ez az általunk nem örömmel fogadott... (Az elnök ismételten jelzi az idõ leteltét.)... de tudomásul vett tény. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)