DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényt követõen ismét egy olyan törvényjavaslat fekszik elõttünk, amely a környezeti jogalkotás egyik meghatározó alappillére. Az egészséges természeti és mesterséges környezethez való alkotmányos alapjog kiemelt jelentõségû eleme az élõ és élettelen természeti értékek védelme. Az ehhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek körét a természet védelmérõl szóló törvényben kell szabályozni, de komoly szerepük van e téren más törvényeknek is, például az erdõtörvénynek vagy a vadászati törvénynek. Emiatt - kormányzati szándékot tükrözve - egyidejûleg került a tisztelt Ház elé e három törvény, melyek átfogóan szabályozzák a természeti rendszer legfontosabb elemeit.
Joggal tehetõ fel a kérdés, hogy miért kell törvényben szabályozni a természet védelmét. Ezt számos, a késõbbiekben részletesen indokolt érvvel lehet alátámasztani, de a legegyszerûbb, ha a nagy francia filozófushoz, Rousseau-hoz fordulunk. Szavai szerint "a természet mindent a lehetõ legjobb módon intézett el, de mi azt még jobbá akarjuk tenni, és elrontunk mindent". Nos, a természet védelmérõl szóló törvény megalkotásának az a legfontosabb indoka, hogy a természet rovására elkövetett negatív emberi cselekedetek számát lecsökkentsük, valamint megteremtsük annak lehetõségét, hogy az emberiség természettel kapcsolatos hibáit helyrehozzuk.
A természetvédelem gondolata hazánkban - éppen úgy, mint a világon bárhol - a múlt század második felének terméke, alapjai a jogi szabályozásban is ekkor jelentek meg. Ezt követõen a jelenleg hatályos kódexszerû szabályozás 1982-ben alakult ki. A törvényerejû rendeleten alapuló jogszabályok keletkezésük idõpontjában jól és átfogóan szabályozták a védett természeti területek és értékek oltalmát, de az új, törvényi szintû rendezést a következõ indokok támasztják alá.
Az elmúlt évtizedekben felgyorsult a természet elemeinek veszélyeztetettsége, pusztulási folyamata. Ezt jól példázza, hogy az elmúlt másfél évszázadban körülbelül százötven emlõs- és madárfaj tûnt el nyomtalanul a Földrõl. Az intenzív területhasználat miatt jelentõsen csökkentek a természetes és természetközeli állapotú erdõk, rétek, vizes élõhelyek. Ez utóbbi tekintetében érdemes megjegyezni, hogy a múlt század közepén hazánk területének 25 százaléka ártér volt, napjainkra a folyók által idõnként elöntött területek nagysága 2 százalék alá csökkent. A természetes és természetközeli élõhelyek felaprózódása, megsemmisülése miatt számos vadon élõ növény- és állatfaj került a kipusztulás szélére.
Az elõzõekben jelzett kedvezõtlen folyamatokkal egyidejûleg a természetvédelemrõl mint gyakorlati tevékenységrõl vallott nézetek jelentõs változáson mentek keresztül. A természetvédelem háttértudományaként megjelent és megerõsödött ökológiai rendszerszemléletû gondolkodásmód nyilvánvalóvá tette, hogy a természetvédelem feladata nem csupán a passzív megõrzés, hanem a természeti erõforrások felhasználásához szükséges feltételrendszer kialakítása is. Ez az elv markánsan megjelent a fenntartható fejlõdés gondolatában, valamint a nemzeti környezet- és természetpolitikai koncepcióban is.
Több, hazánk által is aláírt nemzetközi természetvédelmi egyezmény fogalmaz meg olyan követelményrendszert, amelynek beépítése a hazai jogrendszerbe elkerülhetetlen. Ebbe a körbe tartozik a törvénnyel kihirdetett és a biológiai sokféleség védelmérõl szóló Rio de Jaineró-i egyezmény is. A nemzetközi kötelezettségvállalásainkra való hivatkozásnak különösen nagy aktualitást ad az Európai Közösséghez történõ csatlakozásunk szándéka, ami viszont jogharmonizációs kötelezettséget is ró hazánkra, természetesen a természetvédelem területén is.
Végezetül: az elmúlt években lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi változások, az ezekhez kapcsolódó jogi és közgazdasági környezet olyan jogszabályi háttér megteremtését indokolja, amely maradéktalanul megfelel a jogállamiság követelményeinek. Ehhez szorosan kapcsolódik az Alkotmánybíróság határozata is, amely egyértelmûen leteszi a voksát a mellett, hogy az alkotmányban meghatározott egészséges környezethez való jog a természetvédelem területén milyen állami intézkedési kötelezettséget foglal magában.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fentiek alapján egyértelmû, hogy a tradicionális természetvédelmet egy minõségileg új, a kor követelményeinek is megfelelõ, a biológiai sokféleség megõrzésének, a természeti erõforrások racionális felhasználásának, valamint a kiemelten értékes természeti területek, értékek, élõhelyek és fajok védelmének a szintézisét megvalósító természetvédelemmel kell kiegészíteni.
(17.30)
A törvényjavaslat ennek meghatározását célozza, áttörve a természetvédelem tradicionális kereteit.
Természetesen megkérdezhetõ, hogy melyek a törvényjavaslat újdonságai, a korábbitól eltérõ szabályozási elvei. A törvényjavaslat új elemei között elsõ helyen kell kiemelni azt a tényt, hogy önálló törvényben kívánja szabályozni a természet védelmét, szemben a korábbi alacsonyabb szintû jogszabályokkal vagy más szakterületekkel történõ közös szabályozással.
A törvényjavaslat átfogóan szabályozza a természet védelmére vonatkozó életviszonyokat, de így sem kerülhetõ meg, hogy több végrehajtási rendelet ne kerüljön megalkotásra. A részletszabályokat tartalmazó alacsonyabb szintû jogforrások átmeneti hiánya azonban a törvény hatályosulását nem akadályozhatja, de a cél az, hogy a végrehajtás szempontjából kulcsfontosságú rendeletek a törvény hatálybalépésének idõpontjára elfogadásra kerüljenek.
A törvényjavaslat koncepcionális újdonsága, hogy külön tárgyalja a természet általános védelmet, ami természetesen kiterjed valamennyi természeti értékre és területre, illetve a hagyományos természetvédelmet, ami az általánosnál szigorúbb szabályozással a védetté nyilvánított területek, értékek megóvására terjed ki.
Természetesen összhangban van az európai miniszterek szófiai konferenciáján is elhangzottakkal, ahol megállapítást nyert, hogy túl kell lépni a rezervátumszemléleten; a természetvédelem területén a zöldfolyosók, az összekötõ zöldterületek és a táj védelmét is szabályozni kell. Ez a konstrukció a különleges jelentõségû természeti területek, értékek megóvásában védelmi minimumot biztosít.
A természet általános védelmének szabályai között racionális és ökológiai szempontból tolerálható gazdasági érdekek is figyelembevételre kerültek, különösen az erdõ- és a vadgazdálkodás területén. E kapcsolódási pontok teremtik meg az összhangot az erdõtörvénnyel és a vadászati törvénnyel.
Ugyanakkor alapelvi szintû deklaráció, hogy a kiemelt oltalom alatt álló területeken a természetvédelemhez fûzõdõ érdekek élveznek elsõbbséget, míg az olyan oltalom alatt nem álló területek azonosítása során a fenntarthatóság elveivel kell az összhangot megteremteni.
A törvényjavaslat értelmében a természet értékeinek a védelme - az elsõdleges állami kötelezettségvállalás és felelõsség mellett - az önkormányzatok, profit és nem profitorientált szervezetek, továbbá az állampolgárok jogainak és kötelezettségeinek összehangolt felelõsségi rendszerére épül. Ehhez elválaszthatatlanul kötõdik az az alkotmányos alapjog, amely az egészséges környezethez való jog részeként a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjének a megõrzését is magába foglalja.
A korábbi helyzethez képest a természet értékeinek megóvásában a civil szférának, az állampolgároknak nagyobb szerepet kell biztosítani, hiszen a társadalom aktív részvétele nélkül nemzeti kincseink megõrzése elképzelhetetlen.
Jelentõs újdonsága a törvényjavaslatnak, hogy megkülönböztetett figyelmet fordít a természetkímélõ gazdálkodást folytatókra. Ennek érdekében több, gazdálkodást támogató közgazdasági szabályozót jelenít meg, viszont szankciórendszere is határozottabb és zártabb a korábbi jogszabályoknál.
A törvényjavaslat teljesen vagy részben új elemeirõl, jogintézményeirõl katalógust összeállítani meglehetõsen nehéz, ezért csak példálódzó jelleggel sorolok fel néhányat. Például a tájvédelem, amely a kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló tájak védelmének eddig szabályozatlan területét rendezi.
A törvényjavaslat bevezeti a természeti terület és a természeti érték fogalmát, amely egyrészt olyan földterületet jelöl, amit természetközeli állapotok jellemeznek, illetve másrészt az egyes környezeti elemek és természeti erõforrások körét foglalja magába. Az élõhelyek általános védelmének megjelenése nemzetközi kötelezettségvállalásaink megvalósítását szolgálja, különösen a vizes élõhelyek vonatkozásában. A földtani értékek általános védelme egyrészt az élõvilág élettelen környezetének oltalmát, másrészt a geológiai értékek önálló megõrzését szolgálja.
A védett természeti területek és értékek vonatkozásában a törvény erejénél fogva védett körbe a barlangok mellé a források, lápok, kunhalmok, szikes tavak, állandóan vagy idõszakosan mûködõ víznyelõk is felkerültek.
Új jogintézmény az átmeneti védetté nyilvánítás, amelyre akkor kerülhet sor, ha valamely terület idõszakosan fokozottan védett növény- és állatfajok élõhelyéül szolgál, de védetté nyilvánítása nem indokolt. A jogszabályban megjelenik a védõövezet fogalma, amelynek célja a védett természeti területet érõ káros emberi hatások kiszûrése és mérséklése.
A természetvédelem tervezési rendszere is egyértelmûen és átfogóan jelenik meg a törvényjavaslatban, egyrészt a nemzeti természetvédelmi alapterv, másrészt az egyes védett természeti területekre készítendõ kezelési tervek formájában. A nemzeti természetvédelmi alapterv, amely a nemzeti környezetvédelmi program részeként készül, meghatározza többek között az ökológiai hálózat, az érzékeny természeti területek és az ökológiai zöldfolyosók kialakításának elveit, rendszerét. Csak utalni szeretnék arra, hogy a nemzeti környezetvédelmi program még ez évben az 1997-es költségvetéssel együtt kerül majd a parlament asztalára.
A természetvédelem hatékonyságát egy korszerû információs rendszer kialakításának kötelezettségével a polgári természetõrök igénybevételének lehetõsége is elõsegíti. Az egyes védett természeti területek, értékek tulajdonviszonyai forgalomképességének korlátait is megállapítja a törvényjavaslat.
A megváltozott közgazdasági környezet kihívásaira reagál akkor, amikor speciális környezetgazdálkodási szabályokat jelenít meg, támogatási preferenciarendszert épít ki. Ennek pénzügyi fedezetét a központi környezetvédelmi alapban, illetõleg a költségvetésben kell biztosítani, de egyes fejezeti kezelésû alapok tekintetében is meg kell teremteni az átjárhatóságot, a természet védelmét szolgáló tevékenységek kölcsönös támogatását.
Képviselõtársaim! A felsorolt elveknek és új jogintézményeknek megfelelõ módon a törvény hat részre tagozódik. Az elsõ három részben megjelennek az általános szabályok, a természeti értékek és területek megõrzésére vonatkozó szabályok, továbbá a kiemelt oltalom alatt álló területekre és értékekre vonatkozó elõírások, amelyek természetesen a hagyományos természetvédelmi rendelkezéseket is magukba foglalják. A negyedik rész a természet védelmének tervezését, szervezeti rendszerére vonatkozó szabályokat foglalja magába, majd az ötödik rész tárgyalja a természet védelmével kapcsolatos tulajdonjogi rendelkezéseket, támogatási formákat, a kártalanítás alapvetõ szabályait, s utal a közgazdasági szabályozókra. A hatodik rész tartalmazza a különleges eljárási és felelõsségi szabályokat, megállapítja a meghatározott speciális polgári jogi szabályokat, és természetesen új szabálysértési törvényi tényállást is megállapít.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fentebb elmondottakból is kitûnik, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslat rendkívül jelentõs, hiszen az Országgyûlés ilyen mélységben elsõ ízben kívánja szabályozni a természeti értékek, területek védelmét. Az elmondottak egyértelmûen alátámasztják, hogy a törvényjavaslatnak számos kívánalomnak kell egyidejûleg eleget tennie. Emiatt a törvény szövegezése nem mindenütt tekinthetõ olvasmányosnak, de az áttekinthetõséget az indokolás jelentõs mértékben segíti.
A törvényjavaslat közös céljainkat és felelõsségünket testesíti meg a természeti értékek megõrzése terén, ami kötelezettségünk gyermekeink és a jövõ generáció irányába is. Jól jellemzi az elõttünk álló feladat és munka nehézségét - hogy visszatérjek Rousseau gondolatához -, miszerint a törvényhozó munkáját nem az teszi nehézzé, amit alkotni kell, hanem az, amit le kell rombolnia. S a siker azért oly ritka, mert lehetetlen összebékíteni a természet egyszerûségét a társadalom szükségleteivel.
Ennek ellenére én bízom benne, hogy az önök hathatós közremûködésével megalkotandó törvény mégis képes lesz a harmónia megteremtésére. Kérem önöket, hogy jobbító szándékukkal, módosító indítványukkal segítsék, hogy ez a harmónia az asztalunkon és írott formában a törvényben is megjelenjen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(17.40)