LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem lesz meglepõ, hogy mivel jegyzem is a felsorolt módosító indítványok egyikét, természetesen e módosító indítványcsokor mellett szeretnék érvelni, és valamelyest vitatoznék is elõttem szóló képviselõtársammal. De ez a köztünk levõ vita legalább jelzi, hogy itt nem politikai természetû megosztottságról, hanem szakmai kérdésekrõl van szó.
Képviselõtársam kifogásolta a járulékalap bõvítését, többféle és részben valóban megfontolandó érv alapján. Az egyik érve az volt, hogy itt voltaképpen egy adóról van szó - amit mondjuk nehezen, de lehetne indokolni -, a másik érve az volt, hogy a behajtás is erõsen aggályos, lévén hogy egy ilyen széles körnél az ellenõrzés lehetõsége is csökkenni fog.
Nem állítom, hogy nem létezõ ellentmondásokról van szó. Ha azonban következetesek vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap egész léte, mi több, az adózás egész rendszere ugyanilyen ellenérveket válthat ki.
A Nemzeti Kulturális Alap forrása tudniillik nem a parlament által és nem az elõttünk fekvõ törvényjavaslat által meghatározottan egy bizonyos, elég széles, több száz, sõt részlebontásokat elvégezve több ezer termékre kiterjesztett kör. Korábban a Nemzeti Kulturális Alap a nagyon szorosan vett kulturális termékek egész gazdagságát járulékoltatta tudniillik, a könyvtõl, a folyóirattól kezdve az elõadó-mûvészeti produkciók, a sajtótermékek igen-igen széles, tehát már akkor is több száz termékbõl álló területéig.
Eddig tehát az történt, hogy a kultúra támogatásának egyik igen fontos forrását a szûkebben vett értéktermelõ kulturális termékek szolgáltatták, igaz csak 1-tõl 20 százalékig terjedõ terjedelemben. A mostani kormány- elõterjesztés és az itt elõttünk álló módosító javaslatok is ezt a logikát megpróbálják tisztítani. Továbbra is a kultúrához kapcsolódó termékekre vetnék ki ezt a járulékot, de egy kicsit eltávolodnak a szûkebben vett értéktermelõ kultúrától, és idesorolják mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat is, amelyek léte elképzelhetetlen a kulturális produkciók, a kulturális alkotások léte nélkül.
Pusztán csak a példa erejéig emelek ki egy-két olyan terméktípust, ami részint a kormány javaslatában, részint a mi módosító javaslatunkban szerepel. A televíziókészülékekre kivetett 0,5, illetve a mi javaslatunk szerint 1 százalékos járuléktól kezdve valóban idetartoznak bizonyos játék- és szórakoztató tevékenységekhez fûzõdõ eszközök, a szórakozóhelyi társasjátékok, biliárdfelszerelések, szórakoztató automaták.
Azt hiszem, hogy ez a kör, ami az általunk jegyzett módosító indítványokban összesen körülbelül 20-25 termékféleséggel szélesíti ki a Nemzeti Kulturális Alap járulékalapját, nem idegen a kulturális alap eddigi logikájától. Hiszen most is a szórakozáshoz, a szabadidõhöz, a játéktevékenységhez, a szélesebben vett kultúrához fûzõdõ termékekrõl van szó. Nem látom be, hogy ha nem esik kifogás alá például a könyv vagy a színházjegy 1 százalékos járulékoltatása, és ott nem esik kifogás alá az adóhatóság - mondjuk - nehéz feladata, akkor miért esik nagyobb kifogás alá mondjuk a rádiótelefon vagy a játékfegyver, aminek a járulékbehajtása semmivel sem nehezebb, mint a már felsorolt kulturális termékeké, illetve ahol jóval kevesebb ellenérv származhat, míg a korábbi termékeknél azt is lehet mondani, hogy miért sújtjuk külön büntetéssel éppen az értékes kultúra termékeit.
Most a kultúra támogatása érdekében a kultúrához lazábban fûzõdõ kört sújtanánk - ha szabad ezt a szót mondani - ezzel a járulékkal. Ez szerintem újabb nehézséget az adóhatóságnak nem jelent. Ezzel az erõvel azt is lehet mondani, hogy a személyi jövedelemadó behajtása is igen aggályos, hiszen sok millió állampolgárt kell ilyen módon ellenõrizni. A termékköröknek ez az enyhe bõvítése szerintem nem okoz lényeges nehézséget.
Igyekeztünk ügyelni arra is, hogy olyan termékeket jelöljünk meg mind a kormány-elõterjesztésben, mind a módosító javaslatokban, amelyeknek a forgalma - hogy úgy mondjam - tetten érhetõ. Szerintem ez egy igazságos járulékoltatási módszer, mint ahogy minden járulékoltatási, sõt adóztatási módszer igazságos, ami a fogyasztáshoz kötõdik, és nem az amúgy valóban nehezen összemérhetõ jövedelmeket próbálja pluszadóval sújtani.
Mi tudniillik az alternatívája a Nemzeti Kulturális Alap járulékbõvítésének? Az alternatívája nyilván az, hogy a költségvetés próbálja jól-rosszul kielégíteni a kultúra területérõl fölmerülõ támogatási igényeket. Ez esetben viszont a költségvetés forrásait kellene bõvítenünk, nyilván már nemcsak fogyasztáshoz kötött, hanem személyi jövedelemadóhoz kötött módon, ami szerintem az eddiginél nagyobb joggal vetné fel az igazságosság kérdését.
Hadd tegyem hozzá ráadásul, hogy itt az esetek többségében 1 százalékos járulékról van szó. Hadd végezzek el nagyon gyorsan egy számítást; ha egy televíziókészülék mondjuk ötvenezer forint, akkor a kormány által javasolt 0,5 százalék 250 forintot jelent, az általunk javasolt 1 százalék 500 forintot jelent. Nem ez teszi lehetetlenné sem a termelõ, sem a forgalmazó, sem a fogyasztó helyzetét.
(19.10)
Tehát részint a kormány-elõterjesztést is védem, ami a kultúra számára egy igazságosabb terhelésbõl teremt forrásokat, ráadásul egy olyan célra csoportosítja át ezeket a forrásokat egy kulturális alaphoz, amelynek az elosztó mechanizmusa az államtól és a politikától távolibb, tehát igazságosabb. Védem tehát a kormány-elõterjesztést és védem a kormány- elõterjesztés logikáját egy kicsit következetesebben tovább folytató módosító indítványokat is. Nagyon örömmel fogadnánk ugyanakkor mind a költségvetési bizottságtól, mind más szakértõktõl olyan segítséget, amely a járulékbeszedés technikáját követhetõbbé és világosabbá teszi, például pontosabban tisztázza, hogy mikor az importáló, mikor a forgalmazó, mikor a fogyasztó fizet. Azt azonban nehezen tudnám elfogadni, hogy visszamenõleg egy törvénymódosítás, illetve az ehhez kapcsolódó módosító javaslatok kritikája ürügyén a Nemzeti Kulturális Alap egész logikáját támadjuk. Hiszen akkor egy olyan logikát támadnánk, ami évek óta mûködik a magyar mecenatúrában, mûködik a magyar költségvetésben.
Kérem tehát, hogy fontolják meg mind az eredeti kormány-elõterjesztés, mind az ehhez szorosan kapcsolódó módosító indítványaink logikáját, amely logika - még egyszer mondom - a kultúra perifériáján lévõ, ámde létükben a kultúrához kötött termékek és szolgáltatások járulékoltatását jelenti. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)