KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudom, mi volt az az országos jelentõségû ügy, aminek kapcsán öt percig kellett hallgatnom egy semmirõl sem szóló elmélkedést. Nem gondolom, hogy kampány folyna a Kisgazdapárt ellen, mert annál többet ártani már nem tud nekik senki, mint amit a március 14-ei beszédében elnökük ártott. (Taps a bal oldalon.)
Azt sem gondolom, hogy a rendõrség videofelvételeivel különösebben foglalkozni kellene. Azokból megtudhatjuk, hogy március 14-én százezres tömeget meghaladó megmozdulás egyébként nem volt Budapesten; sem 14-én, sem 15-én. (Szórványos derültség.)
Ami miatt szót kértem, az az a megjegyzés, hogy a rendõrség kelti itt a félelmet. Nem, képviselõtársam, nem a rendõrség kelti a félelmet, hanem az kelti a félelmet, aki politikai ellenfeleit ellenségnek tekinti, aki ezeket kiirtással fenyegeti. Utoljára ilyet jobb- vagy baloldali diktatúrák tettek ebben az országban - ki is irtották õket. Ez az, aminek a visszatérése miatt félelem gerjedt egyesekben annak a bizonyos beszédnek a kapcsán.
És nem érdemes itt szavakon rágódni, bár megjegyzem, az ön elnöke valótlanságokat állított tegnap a parlamentben, amikor megkérdõjelezte Vitányi Iván állításait. Ez teljesen világosan kiderül a televízió által bemutatott felvételekbõl.
Amitõl itt az emberek félnek - lehet, hogy ezt önök nem veszik észre -, az az önök elnökének a szavai mögül elõvigyorgó ordas eszméknek az újbóli jelenléte Magyarországon. Azt gondolom, ezek az eszmék többé nem érvényesülhetnek és nem gyõzhetnek Magyarországon, és többek között a rendõrség az, amelyik szavatolhatja, hogy ez így legyen. Ezért a rendõrség nem félelmet kelt, hanem biztonságot nyújt ebben az országban.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)