HERBÁLY IMRE, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A mezõgazdasági bizottság 1996. január 31-én a magyar természeti és vadászati felsõoktatás fellegvárába kihelyezett ülésén, a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen nagy érdeklõdés mellett - az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló törvényjavaslattal egyidõben - tárgyalta a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatot. A vitában, melyet a két témáról összevontan folytattunk le, a bizottság tagjain kívül részt vettek az Országos Erdészeti Egyesület, a Magán-erdõtulajdonosok Országos Egyesülete, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelõ Részvénytársaság, az Erdészeti Tudományos Intézet, a Fagazdaságok Országos Szövetsége, a Magyar Vadászati Védegylet, a Magyar Bérkilövõk és Független Vadásztársaságok Országos Szövetsége, a VOSZ és a Parasztszövetség, mint a témában érintett tudományos egyesületek, tulajdonosok és érdekképviseleti civil szervezetek képviselõi.
(9.50)
A jelenlevõk szinte valamennyien hangsúlyozták a törvény megszületésének szükségességét. Ugyanakkor felvetették az erdõrõl, a vadászatról, a természetvédelemrõl, az állatvédelemrõl szóló törvénytervezetek, valamint a termõföldrõl szóló törvénymódosítás egy csomagban való tárgyalásának szükségszerûségét, célszerûségét. Többen a már megszületett környezetvédelmi törvényt is egy csomagban tárgyalhatónak tartották volna.
Mindezeket azzal indokolva, ahogy ezek összefüggõ beterjesztése és vitája megelõzhette volna a törvénytervezetek és a már meglévõ törvények közötti koherencia-zavarokat, ellentmondásokat, amelyek persze az ilyen módon való tárgyalás útján is kiküszöbölhetõk módosító indítványokkal, egyeztetésekkel, szavazásokkal; ebbõl eredõen sok-sok többletmunkával.
A vitában résztvevõk, miközben többen jelezték - ennek a kisebbségi vélemény során valószínûleg hangot is adnak -, hogy bár nem minden koncepcionális kérdésben értenek egyet az 1662. számú törvényjavaslatban megfogalmazottakkal, a törvény megszületését fontosnak tartják, és - az 1983 óta hetedik nekifutás után - a vadászat önálló törvényben való jogi szabályozásával egyetértenek, azt elfogadják.
A törvény tartalmi vonatkozásait illetõen a vita a következõ kérdések körül bontakozott ki:
1. Kié legyen a vadászati jog?
2. Kié legyen a vad tulajdonjoga?
3. Mekkora legyen a minimális vadászterület nagysága?
4. Egyéb kérdésekkel, megfelelõ tartalommal és terjedelemben, foglalkozik-e a törvénytervezet?
Viszonylagos, a részleteket persze nem érintõ volt az egyetértés az elsõ és a negyedik kérdéscsoportnál. Vagyis: "a földtulajdonhoz kötött vadászati jog, mint vagyonértékû jog, az önálló vadászterület földtulajdon-jogának elválaszthatatlan része" megfogalmazással, az elõzetesen lefolytatott egyeztetések után az azt elõbb még elutasítók is elfogadták.
A törvénytervezetet többen túlzottan részletesnek, túldimenzionáltnak tartották, sok olyan részletszabályt találva benne, ami a késõbbiekben miniszteri rendeletben célszerûbben szabályozható lenne; például a vadvédelmi hozzájárulás vagy vadgazdálkodási bírság forintban történõ meghatározása.
A második kérdésre kétféle választ adtak a vitatkozók. Az egyik csoport elfogadja a javaslatban szereplõ jogi megfogalmazást; volt azonban, aki ezt mint átmeneti idõszak átmeneti megoldását tartja csak elfogadhatónak. A másik csoport egyedül elfogadhatónak - õk voltak kevesebben - a res nulliust tartotta.
Anélkül, hogy az általános vitát megelõlegezném és állást foglalnék illetéktelenül a vitában, megjegyzem: mindkét szemléletnek van reális alapja és vannak gyengéi is, melyeket mérlegelve lehet és kell az adott idõszakra, az adott társadalmi, gazdasági tulajdonviszonyokat figyelembe véve, a törvényhozóknak a döntést meghozniuk.
A harmadik kérdésre adott válaszuk során egyesek a 300 hektáros minimális területek mellett érveltek, többen a 3000 hektáros terület elfogadását javasolták. Itt szakmai, politikai érdekek és csoportérdekek csaptak össze. Ez nem baj, hisz ezért van a parlament, ezért folyik a parlamenti vita elõkészítése a bizottságokban szakmai, érdekképviseleti csoportok elõtt.
Egyet azonban nem szabad elfelejteni! Kiváló eredményeket elért vadászati szervezeteket bosszúból lebontani, lerombolni nem szabad, de közelíteni kell a hazai tulajdonosi közállapotokat is figyelembe vevõ, nemzetközileg is értelmezhetõ megoldásokhoz.
Mindezeket figyelembe véve a bizottság 15 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett alkalmasnak tartotta a tervezetet általános vitára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)