NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az egészséges környezethez való jog alapvetõ emberi és alkotmányos jog. Biztosítását - amely elsõdlegesen az állam kötelezettsége - nem lehet elválasztani a természet élõ és élettelen elemeitõl, illetve ezek kölcsönhatásban mûködõ rendszereitõl. Természeti értékeink - ideértve elsõsorban az erdõket -, a tulajdoni viszonyoktól függetlenül nemzeti kincsünket képezik. Fenntartásuk, megõrzésük össztársadalmi érdeket szolgál. A természeti értékek, az erdõ megõrzése, állagának ápolása csak a jog és kötelezettségek összehangolt megosztásával valósítható meg. Ennek alanya egyrészt az állam, másrészt az önkormányzatok, gazdasági, társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok teljes köre. Ezek között az alanyok között racionális felelõsségmegoszlás csak normatív szabályozással, társadalmi tudatformálással, valamint kisebb részben gazdasági érdekeltség megteremtésével lehetséges.
Mindezek megvalósításához új törvényi szintû jogi szabályozásra van szükség. Természeti értékeink jogszabályi védelme hazánkban hosszú múltra vezethetõ vissza. Az elsõ törvény, amely az erdõkre vonatkozott, 1879-ben született, majd 1935-ben, késõbb 1961-ben került sor az erdõkrõl és a természet védelmérõl szóló jogszabályok megalkotására. Napjainkban kiemelt fontosságú feladat egy, a szellemiségében és felfogásában is újszerû, az erdõkrõl és azok védelmérõl szóló törvény megalkotása.
Az elmúlt évtizedekben az erdõ gazdasági, szociális szerepe jelentõs mértékben megnövekedett. Ezzel egyidejûleg elõtérbe került a környezet és azzal szoros összefüggésben az erdõk védelme is. Nemzetközi szervezetek mélyrehatóan foglalkoztak az erdõk, az erdészeti tevékenység problémáival. Átfogó nemzetközi programok kidolgozására is sor került, amikhez hazánk is csatlakozott. A törvényjavaslat elõterjesztésének idõszerûségét a fentieken túlmenõen az is indokolja, hogy ezzel a vitával párhuzamosan folyik a vadászati és természetvédelmi törvényjavaslatok vitája is. Mindezek, valamint a vízgazdálkodás, csak egymásra figyelemmel szabályozhatók megfelelõ hatékonysággal. A javaslat elõterjesztése tehát idõszerû, és alkalmat ad arra, hogy a magyar társadalom figyelmét felhívja természetes és kiépített környezetünk, ezen belül az erdõk problémáira, annak élettani hatásaira.
A javaslat elsõ részében megfogalmazott alapelvekkel egyetértünk. Óvni kell az erdõ gazdasági, szociális és üdülési funkcióinak feltételeit. Hosszú távú gazdálkodáspolitikát kell kialakítani, a tulajdonviszonyok nem befolyásolhatják hátrányosan a szakszerû erdõgazdálkodást. Szervezetté kell tenni az erdõgazdasággal kapcsolatos szakhatósági és szakigazgatási feladatok ellátását. Az erdõvédelem közigazgatási eszközrendszerének, szabályozóinak kidolgozását minél elõbb el kell végezni, és meg kell teremteni a szakterület közgazdasági háttérszabályait. Ezt indokolja az is, hogy a szakterületnek a magyar közigazgatási intézményekben, kutatásokban nincs jelentõs múltja.
A természetvédelmi értékek, az erdõk védelme érvényesítendõ a meglévõ adófajták szabályozásában, így az általános forgalmi adó esetén a természetvédelmi szempontból preferálandó szolgáltatások és termékek kedvezõbb besorolásával, társasági adó esetén a természetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú tevékenységek adókedvezményének biztosításával, a természetvédelmi beruházások, támogatások adómentességével, illetve adó-visszatérítéssel.
A továbbiakban a javaslat egyes részeihez kívánunk néhány megjegyzést fûzni.
Helyesnek tartjuk a szabályozásnak azon szemléletét, miszerint az államnak az erdõvagyon gyarapítása, megóvása tekintetében kiemelt szerepet kell biztosítani. Azonban nem fogadható el és nem támogatható az a rendelkezés, amely ezt a tevékenységet csak az állam tulajdonában álló erdõkre korlátozza. Az állam fenti kötelezettségének - természetesen eltérõ mértékben és módon - ki kell terejednie a Magyarországon található erdõk egészére.
Az erdõterület meghatározására a törvényjavaslat részletes és pontos rendelkezéseket tartalmaz. A törvényjavaslat - egyezõen a hatályos erdõtörvénnyel is - 1500 négyzetméterben határozza meg az erdõterület alsó határát. A gyakorlati tapasztalatok ezzel szemben azt igazolták, hogy ilyen kis területeken szakszerû erdõgazdálkodást folytatni vagy egyáltalán nem, vagy nagy nehézségek árán lehet. Célszerû lenne ezért az alsó határt legalább 2500 négyzetméterre növelni, és az e területnagyság alatti erdõterületeket a facsoportok körébe sorolni.
Ugyancsak összefügg az erdõterület intézményével a szórványerdõk fogalmának meghatározása. A javaslat lényege, hogy a 6 hektár alatti szórvány, vagyis más erdõterületekkel a természetben nem összefüggõ erdõk esetében ne legyen szükség éves tervek készítésére, fakitermelési engedélyek kérésére. Célszerû lenne annak lehetõvé tétele, hogy ezeken a területeken az erdõgazdálkodó kevesebb kötöttség mellett szabadabban gazdálkodhasson. A szigorúbb szabályozásra a nagyobb erdõterületek esetén van szükség, ami ökológiailag a szórványerdõknél lényegesen értékesebb. Ennek megfelelõen módosító indítványokban javasoljuk az idevonatkozó szabályok kiegészítését, illetõleg módosítását.
Végezetül ugyancsak az erdõterületek kérdésköréhez sorolandó az, hogy az erdõterületek, az erdõk jelentõs részének magántulajdonba kerülésével már most is jelentõs mértékben elaprózódtak, és ez kedvezõtlenül hat a szakszerû és tartalmas gazdálkodásra. A tulajdonviszonyok várható további változásai miatt - mint például öröklés, adásvétel - az elaprózódás folyamatával továbbra is számolni kell. Ez a folyamat azonban nem vezethet el ahhoz, hogy ellehetetlenítse az erdõgazdálkodást.
Külön figyelmet érdemelnek azok a rendelkezések, amelyek a tûz elleni védekezéssel kapcsolatosak. Az avartüzek, az erdõtüzek jelentõs kárral fenyegetõ események, ezért azokkal a tûz védelmével kapcsolatos jogszabály kiemelten is foglalkozik. Erre figyelemmel nem tartjuk szükségesnek, hogy ilyen mélységû tûzvédelmi szabályok kerüljenek a javaslatba, mint amilyeneket az 53-56. §-ok tartalmaznak. Aligha tételezhetõ fel az erdõhatóságról, hogy eredményesen képes lesz megszervezni a tûzjelzõ szolgálatot. Az erdõk védelmének megszervezése az erdészeti igazgatás egyik fontos feladata, az ebben tevékenykedõ dolgozók, alkalmazottak részére a tervezet szerint szolgálati jelvényt és szolgálati fegyvert kell biztosítani. A törvényjavaslattal kapcsolatosan véleményt nyilvánító erdõfelügyelõségek véleménye szerint szolgálati fegyverre nincs szükség, az erdészeti hatóság tekintélyét nem fegyverviseléssel kell megteremteni.
(12.20)
Az õrök felfegyverzése egyébként is jelentõs anyagi kiadásokkal járna. Gondot okozna a fegyverek tárolása, kezelése.
Mivel idõm lejárt, még csak annyit tennék hozzá, összegezésképpen megállapítható, hogy a törvényjavaslat, jelentõs módosításokkal ugyan, de a Kisgazdapárt számára elfogadható. Ezeket a módosító javaslatokat meg fogjuk tenni, és a további vitában az idevonatkozó véleményeket kifejtjük.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)