KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnöknõ! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Természetesen engem is rendkívüli módon felháborítanak többek között az ilyen jellegû - nyugodtan mondhatom: barbárnak nevezhetõ - bûncselekmények. Ami a templombetöréseket illeti, sajnos évente általában 180- 220 ilyen bûncselekményt követnek el.
Meg kell jegyezzem, hozzá kell tennem, az eddigi ügyek tapasztalatai alapján az látható, hogy itt mintegy 20-22 százalékos csak a felderítési arány. Az eddigi tapasztalatokból az látható, hogy az esetek döntõ többségében nem szervezett bûnözésrõl van szó, hanem az úgynevezett megélhetési bûnözésrõl, amikor többen az életkörülményeik alakulása miatt folyamodnak többek között ahhoz, hogy templomokba törnek be, onnan pénzt vagy értéket próbálnak magukkal vinni, késõbb ezeket értékesíteni, és ebbõl ilyen módon megélhetéshez, jövedelemhez jutni.
Az említett két ügyben az idõ rövidsége miatt nem tudok beszámolni sikerekrõl, de a rendõrség nagy erõkkel folytatja a nyomozást, a vizsgálatokat.
Meg kell mondanom, az esetek másik nagy tanulsága az, hogy a templomok semmilyen - vagy az esetek többségében semmilyen - biztonsági védelemmel nem rendelkeznek, nincsenek riasztórendszereik, semmilyen módon nem védekeznek - gondolom, ez természetesen anyagi kérdés is jelen esetben. Másrészt pedig akkor, amikor kegytárgyakat vagy mûkincseket tulajdonítanak el, általában nem tudnak pontos, precíz leírást adni vagy netán fényképet biztosítani a nyomózó hatóságok számára annak érdekében, hogy a munkájuk eredményesebb legyen.
Mindkét ügyre folyamatosan felhívja a rendõrség a katolikus és más egyházak figyelmét is. Azt gondolom, hogy elõrelépni ilyen módon lehet, hiszen a rendõrségnek sajnos nincsen ereje ahhoz, hogy minden templomot folyamatosan védjen. Ebbõl az következik, hogy mindenkinek mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeket az értékeket valóban képesek legyünk megvédeni. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)