DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A vízmûvek elaprózódása és a vízdíjak megállapítása tárgyában szeretnék egy kérdést feltenni, illetve polémiát folytatni az államtitkár úrral.
A víz alapvetõ fogyasztási cikk, akár stratégiai cikknek is nevezhetnénk. Emiatt és közegészségügyi vonatkozásai miatt tõkeerõs, stabil, biztos szakmai és gazdasági háttérrel rendelkezõ intézményekre szabad csak ezt a szolgáltatást rábízni. Míg Nyugaton egy-egy vízmû egész régiót lát el, nálunk ellenkezõ tendencia figyelhetõ meg. Mivel a vízmûvek döntõen önkormányzati tulajdonban vannak, és az ármegállapítás az õ hatáskörük, ellentmondás feszül politikai felelõsségük és gazdasági felelõsségük között. Egyrészt szeretnének a lakosság felé minél olcsóbban szolgáltatni, másrészt viszont ezt gazdaságosan kell megvalósítaniuk. Ehhez társul az a konfliktus, hogy esetenként eltérõ érdekeket kell - vagy kellene - összeegyeztetniük, hisz egy nagyobb társaságnak akár több száz tagja is lehet.
Úgy tudom, a közelmúltben lezárult egy, az egész ország területét átfogó ÁSZ-vizsgálat ebben a témában. Ez átfogóan vizsgálta többek között a vízmûvek tevékenységét és ármegállapítási gyakorlatát is.
A minisztérium saját tapasztalatai és az ÁSZ-vizsgálat megállapításai alapján miniszter úr szerint a vízmûvek elaprózódása nem veszélyezteti-e az ellátás biztonságát, van-e kellõ garancia arra, hogy elégséges források képzõdnek a szükséges felújítások és fejlesztések elvégzésére? (Taps a bal oldalon.)
(14.40)