AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Önhöz hasonlóan a kérdésben érintett személy személyiségi jogait én sem kívánom megsérteni, ezért a biztonság kedvéért személyét nem nevezem meg.
Az SZRt. 1993. május 21-ei közgyûlésén a korábbi tulajdonos ÁV Rt. határozatával az akkori vezérigazgatót visszahívta az igazgatóságból, de sem ezzel egyidejûleg, sem ezt követõen nem került sor a vezérigazgató munkaviszonyának megszüntetésére. Ezzel szemben kineveztek a helyére egy új vezérigazgatót, aki hivatalba is lépett. Az intézkedés indokoltságának alátámasztására megjegyzem, hogy az SZRt. adózott eredménye 1991-ben 2,4 milliárd forint, '92-ben csak 883 millió forint, '93-ban pedig 487 millió forint veszteség volt.
A Szerencsejáték Részvénytársaság volt vezérigazgatója az említett döntés miatt pert indított munkáltatójával szemben. Az elsõ per bírósági ítélettel zárult, mely 1994. június 1-jén emelkedett jogerõre. Eszerint a vezérigazgatót vissza kellett helyezni munkakörébe. A vezérigazgató részére az ítélet bruttó 4 millió 473 ezer 738 forint kifizetését írta elõ, amit a munkáltató teljesített.
Idõközben jogutódlás folytán '94 május végétõl az ÁV Rt. helyett a Pénzügyminisztérium gyakorolta a tulajdonosi jogokat és az akkori pénzügyminiszter, dr. Szabó Iván a bírósági ítéletben szereplõ továbbfoglalkoztatás helyett a korábbi munkaszerzõdés-módosítás alapján a határozatlan idejûnek minõsített munkaviszonyt azonnali hatállyal felmondta.
A Fõvárosi Munkaügyi Bíróság másként értékelte a munkaszerzõdés tartalmát, és a volt vezérigazgató keresetére 1995. április 7-ei ítéletében jogellenesnek nyilvánította a munkaviszony felmondását. A munkaszerzõdést határozott idejûnek értékelte, így - miután a szerzõdés idõtartamából még számottevõ rész volt hátra - a munkaviszony megszüntetése a munkáltató részérõl nyilvánvalóan jelentõs összegû fizetési kötelezettséget keletkeztet.
Az elmarasztaló ítélettel szemben az SZRt. fellebbezett, de a másodfokon eljáró Fõvárosi Bíróság jogerõsen helybenhagyta az elsõfokú ítéletet. A felperes a keresetet ebben a szakaszban sem vonta vissza. Az SZRt. számára további érdemi jogi mozgástér nem maradt, hiszen a Magyar Köztársaság bíróságainak jogerõs ítéleteit végre kell hajtania. A kilátástalan bírósági út továbbvitele helyett a társaság a perbeli, de tárgyaláson kívüli egyezségkötés mellett döntött.
Az ügy 1996. február 2-án zárult le a következõk szerint: az SZRt. és a felperes felek mindenre kiterjedõ általános, végleges és visszavonhatatlan egyezséget kötöttek, amelynek tartalmáról legnagyobb sajnálatomra az érintett személy hozzájárulása hiányában nem adhatok további információt, mivel az üzleti és magántitkot sértene.
Csak azt tanácsolhatom a képviselõ úrnak, hogy kérdésével közvetlenül keresse meg az érintett személyt.
Kérem az interpellációra adott válasz elfogadását. (Taps a bal oldalon.)